A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-16 / 33. szám
A HET KÉPRIPORTJA jn i\ iottyadt paradicsom. Kiglancolva és fóliába csomagolva minden egyes alma, őszibarack. Garantáltan jó és ehető. Nem kell a felét kidobni. Még a kevéspénzű ember is inkább nála vásárol... Persze: egyik piac tanulhat a másiktól. Akár július végén is. Merthogy úgy látszik, azért az első nagy felbuzdulás után szükség lenne a hazai termelők árujára is, hisz az is jó, és azért fizethetnek a kereskedők és kofák jó öreg koronával is. (És ez sem mellékes!) Merthát nemcsak a kisember pénztárcája lapos, szegény az eklézsia, az állambácsi is. Ő is jár néha az elegáns csarnok melletti kalózárushoz portékáért, mert az olcsóbban adja a krumplit, a paprikát, a paradicsomot, a tojást... Prikler László képriportja a pozsonyi vásárcsarnokban készült. készült, ahol a többi, s ha ő meg nem veszi, mit kezdjen vele a gyár... Ha pedig a vásárló történetesen olyan ember, aki azt is tudja, milyen gondok vannak falun, ahol az emberek otthon kertészkednek, s árujukat nem könnyen tudják értékesíteni, akkor belesajdul néha a szíve, ha az árcédulákat szemléli. "Adhatná alább is" — morfondírozik, de a mi piacosodó piacainkon alkudni még nem lehet. Ha drágállja, legfeljebb nem veszi a portékát az ember. S míg ellenfélként farkasszemet néz egymással kofa és vevő, azalatt szép lassan nyomul be piacainkra a közös piac. Mert ók már tudják, hogyan kell piacot csinálni, piacot hódítani. Meg ők már erősek, van elég pénzük, megengedhetik maguknak, hogy áraikkal leszálljanak a csillagos égből a földre. Főleg azonban a minőségre adnak. Nincs varacskos krumpli, a kilóban négy öt A HÉT 11
