A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-05 / 27. szám
"Amit erő, hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de amiről a nemzet félve a szenvedésektől, önmaga mond le, annak visszaszerzése mindig kétséges." MINERVA Mi lesz veled Hetek óta fogva tart Deák Ferenc elmés megállapítása, amely tájainkra és napjainkra vonatkoztatva, sajnos, nagyon időszerű. Az iskolai beíratások után megtudakoltam a Nagykürtösi járás magyar tanítási nyelvű alapiskoláinak igazgatóságán, milyen tendenciák uralkodnak az iskolákban a tanulók létszámának alakulását illetően, azt, hogy hatással van-e a "gyengéd forradalom" a magyar szülők gondolkodására és döntésére, befolyásolják-e a soviniszta veszélyek és uszítások a döntéshozatalban a magyar szülőket. Úgy gondolom, itt az ideje szembenézni önmagunkkal, számba venni erőinket és lehetőségeinket. Nincs értelme takargatni a hibákat és bűnöket, felelőtlenség elsimítani a kisebb-nagyobb ügyeket, amelyek ilyen-olyan formában befolyásolják a szülői szabad akarat megnyilvánulását. Nem kell fejjel rontani a falnak, de jogaink (a még meghagyottak) lábbal tiprását ne hagyjuk. Nem kell a tőlünk különbözőkben ellenséget keresnünk, a báránybőrbe bújt ordasról se tételezzük fel, hogy birkává szelídült. Sokan megállapították már, hogy az oktatás a nemzeti kisebbség neuralgikus pontja, ha itt bénulás áll be, azt megérzi az egész nemzetrószkópződmény. Vidékünkön ez hatványozottan igaz. Szemben a Délnyugat- és Délkelet-Szlovákiában élő, mégiscsak nagyobb területen, összefüggőben élő magyar testvéreinkkel, itt, az Ipoly mentén egészen keskeny sávban helyezkednek el a települések, aprófalvak többnyire, hiszen Ipolynyék lakossága meghaladja a kétezer főt, ráadásul egyetlen szellemi központnak nevezhető városa sincs. Valójában tehát szórványmagyarságról beszélhetünk, melynek lélekszáma az 1980-as népszámlálás adatai szerint 14 536 fő. A Nagykürtösi járásban egyetlen magyar tanítási nyelvű középiskola vagy szaktanintézet sincs, holott a Pieta, a Tesla és a Liaz inasiskolákban magyar nemzetiségű diákok is tanulnak szép számmal... Az igény azonban soha nem érett tetté. A kisebbségi magyarok gyermekei jelenleg hét magyar alapiskolában tanulhatnak. Közülük az inámi és a lukanónyei csak alsótagozatos, három, ill. négy évfolyammal, húsz ill. harmincöt tanulóval, a bussai és a csábi alapiskola közös igazgatású, míg az ipolybalogi, az ipoiynyéki és az ipolyvarbói önálló, teljes szervezettségű magyar tanítási nyelvű alapiskola. A tavaly végrehajtott igazgatói választások szabályosan folytak le, a csábi alapiskolában, a szlovák igazgató mellé magyar helyettest választottak. Nem mondható ez el a bussai alapiskola tisztújításáról. Ott a szlovák igazgató helyetteséül ugyancsak szlovák nemzetiségű pedagógust válasz-20 A HÉT tottak, mit sem törődve az előírásokkal. A folyó tanévben aztán nógyszögesítették a kört azzal, hogy magyar pedagógusok közül egyet "kineveztek" a magyar tagozatért "felelős" helyettesnek. Ennek a "fekete" igazgatóhelyettesnek a jogköre valójában az osztálykönyvek és naplók ellenőrzésére korlátozódik, bár a "funkció" némi fizetésemeléssel jár... Ez az enyhén szólva felemás helyzet csak következménye mindannak az iskolapolitikának, amely évtizedeken át ebben az aránylag népesnek mondható községben (1200 fölött van a lakosok száma, a magyarok százalékaránya 64,3 %) zajlott. Az utóbbi jó két évtizedben az igazgatók magyarok (?) voltak ugyan, mégis ekkor csappant meg fájdalmasan a magyar tagozat tanulóinak a száma. Kitűnő janicsármunkát végeztek, a példamutatásban is az élen jártak. Gyermekeik a szlovák tagozaton evickóltek a remélt miniszteri bársonyszék felé, de legalábbis jól megfizették a piszkos munkát... Egy versike sorai jutnak az eszembe: Nem az a fontos, vannak-e kutatóid, az a fontos, vannak-e követőid. Nos, a volt igazgató elvtársnak voltak és vannak követői... Mást ne említsek: magyar szakos tanítónője mindkét gyermekét a szlovák tagozatra íratta s járatta... Persze, tudom: minden szülő megfellebbezhetetlen joga... Ez a jog már a kommunista diktatúrában is szent és sérthetetlen volt, mert az elnemzetlenítés gyanúja nélkül szolgálta az elszlovákosodást! S ezt a jogot, ma sem befolyásolja más, a mai hangulatban, demokráciában, csak az Európát megszégyenítő diszkriminációs nyelvtörvény, csak a "hivatalos nyelvű" népszámlálási ívek "hivatalos" nyelven történő kötelező kitöltése, csak a kisebbségeket másodrangú állampolgárokká minősítő kárpótlási törvény, csak a ... Szép jövő elébe nézünk ezen az Európába vezető útonl Nem vagyunk tévúton? S ahol élünk, az mi, az nem Európa? Látszólag hosszan időztem a bussai alapiskolánál, pedig korántsem törekedtem teljességre. A helyzet tüzetes elemzése vizsgálata, a sérelmek, bajok megtalálása és megnevezése, állítom, a kátyúból való kijutás járható útja. Bussán is. Annak tisztázása is, miként fordulhatott elő az idén, hogy egyetlen egy gyermeket sem írattak be a bussai alapiskola magyar tagozatára, holott csak magában a faluban (a szomszédos községekről most említést sem téve) húsz iskolaórett óvodás van, akinek mindkét szülője magyar nemzetiségű! Egy beteg (alkoholista) tanító látványa a beíratásra érkező szülő előtt nem szívderítő látvány, igaz. De a döntés nem akkor és nem ott születik meg, hanem jóval előbb, otthon, a mérlegeléskor, a tapasztalatok rendszerezésében. S ebben már felelős az adott iskola vezetése! A szülők gyermeküknek a legjobbat akarják, ehhez kétség nem fér! Vannak, akik áldozattól sem riadnak vissza, ha gyermekük jövőjéről van szó. Például a varbói magyar alapiskola igazgatója a több kilométerre fekvő szlovák iskolába járatta a gyermekét, jelenlegi pedagógusa pedig vállalta, hogy két gyermekét minden áldott nap személygépkocsin a 10 km-re fekvő Zsély szlovák óvodájába hordja, csak azért, mert a zsélyi szlovák alapiskolába akarja íratni őket. Az ilyen megnyilvánulás nemcsak a pedagógus erkölcsösségét kérdőjelezi meg, hanem munkahelyére is rossz fényt vet... Magyarán szólva: saját fészkébe piszkít... Ezek után lássuk, mit mutatnak az iskolai beiratkozások! Az inámi alsótagozatos alapiskola első évfolyamába a 91 — 92-es tanévre öt gyermeket írtak be. A lukanónyeibe tizenkettőt. Csábon 9-en, Balogon 35-en, Nyéken 40-en, Varbón pedig 7-en lesznek elsősök. Ez összesen 108 kis magyar elsőst jelent. A kétszerese jobban megközelítené a valóságot... A számoknál maradva érdemes megtekinteni az alábbi táblázatot, amely az idei tanév adatait mutatja: A Nagykürtösi járás magyar tanítási nyelvű alapiskoláiba járó tanulók számának összesítése Iskola Inám Lukanénye Bússá Csáb Balog Nyék Varbó Összesen: Tanév 90/91 91/92 90/91 91/92 90/91 91/92 90/91 91/92 90/91 91/92 90/91 91/92 90/9191/92 Évf. I. 4 5 7 12 3 10 9 34 35 44 40 4 7 106/108 II. 10 6 7 13 27 23 7 93 III. 6 9 4 10 27 41 5 102 IV.-13 5 14 49 38 5 124 V.- ' 6 5 28 22 5 66 VI.-5 9 37 42 9 102 VII.-2 13 31 25 7 78 Vili.-3 14 40 31 10 98 Összesen: 20 35 35 88 273 266 52 769