A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-09 / 32. szám
MINERVA V*' KERINGŐ SZEMÉTTELEP 1982-ben egy elhasználódott, megsemmisült régi szovjet űreszköz darabkája csak 12 km-rei kerülte el a Columbia űrrepülőgépet. Egy óv múltán egy 0,2 mm-es festékszemcse vágódott a Challenger "szélvédőjének”. Ez csupán kettő abból a kb. 3,5 millió darabból, amely szemétként kering a Föld körüli pályán. Egy NASA- becslós szerint 2010-re mintegy 6 millió kg-ra növekszik a fölrobbant, szétroncsolódott űrhajók darabkáinak mennyisége az 5500 km-en belüli orbitális pályákon. Az amerikai űrparancsnokság radarok és optikai eszközök segítségével jelenleg kb. 7000 űrhulladókdarab nyomát követi, melyeknek többsége a Földhöz közeli pályákon kering. A legnagyobb szemótsűrűsóg 800 km-es távolságban tapasztalható. Kiszámították, hogy bizonyos nagyságú törmelékek mekkora kárt okoznának egyes űrjárművekben. Az óriási költséggel elkészített és felbocsátott Hubble-teleszkóp például megsemmisülne, ha egy 10 cm-es roncsdarabka eltalálná. Erre jelenleg 1 % az esély. Az amerikaiak előre aggódnak a néhány éven belül kialakítandó űrállomásuk, a Freedom sorsa iránt is. Ma már van eszköz arra, hogy akár a néhány cm átmérőjű részecskék mozgását is figyelemmel kísérjék, a Reagan által kezdeményezett űrvédelmi rendszer radarjai pedig lehetővé teszik a 0,5 mm-es darabkák nyomon követését is. A legnagyobb baj azonban az, hogy a törmelék mennyisége részben a megsemmisülő űreszközök, részben a darabkák egymással való ütközése és további aprózódása következtében egyre növekszik. Német kutatók számításai szerint 30 éven belül lehetetlenné válik az űrhajózás, akkor is évtizedekbe kerülne, míg a jelenlegi űrszemót mennyisége a felére csökkenne azáltal, hogy alacsonyabb pályára kerülve elég a légkörben. Külön gondot'jelentenek a nukleáris meghajtású, főleg kémkedésre szolgáló műholdak (jelenleg 56 szovjet és amerikai kering belőlük 800—1000 km közötti pályán). Ezek is összeütközhetnek egy törmelékdarabbal. Ilyen esetben a radioaktív törmelék 95 %-a negyedszázadon belül a légkörbe kerülne és az uránium lerakódna a különféle űrállomások falán. Az 1968-ban felrobbant Ariane rakéta roncsai Föld körüli pályán 3 hónappal, ill. 4 évvel az esemény után. A 2775 roncsdarab burokként veszi körül az egész bolygót HOVÁ TŰNT A HIDEG FÚZIÓ PIONÍRJA? HULLADÉKEVŐ ORCHIDEA A botanikusok a húsevő növények egész sorát ismerik. Mexikói kutatók most olyan orchideafajt találtak Közóp-Amerika őserdejében, amely nem rovarokat fog, hanem húshulladékkal táplálkozik. A Scaumburgkia tibicinus szárán nagy üregek vannak, amelyek nyílásain a hangyák be tudnak jutni. Eddig azt föltételezték, hogy a szimbiózis egy nyilvánvaló esetéről van szó: a hangyák elhárítják a növény ellenségeit, s ennek fejében nektárt "szüretelhetnek" és az üregekben felnevelhetik lárváikat. Feltűnt azonban, hogy a hangyák kimúlt társaikat, növényi maradványokat és zsákmányukat is az üregekbe vonszolják. Mi haszna lehet ebből az orchideának? A választ egy kísérlet adta meg: a kutatók kiválasztott hangyákat enyhén radioaktívvá tett mézzel tápláltak, majd megölték őket és az orchidea üregeibe helyezték. Bizonyos idő múlva a növény egésze radioaktivitást mutatott. Ez csak úgy lehetséges, hogy az üregek falai valahogy felvették a beléjük helyezett anyagot. Arra még nem derült fény, hogy a növény maga választ-e ki valamilyen emésztőnedvet vaqy mikroorganizmusok bontják le a hulladékot? biztos, hogy a növény így pótlólagos tápanyaghoz jut, amire nagy szüksége van. A Scaumburgkia tibidnus ugyanis az őserdő fáinak csúcsán ól, ahol nincs termőtalaj. 20 A HÉT November elején a hírhedt "hideg fúzió" ismét a sajtó érdeklődésének középpontjába került, amint arról a napilapok mellett több tekintélyes tudományos folyóirat is beszámolt. A beszámolókból érdemes szó szerint is idézni: Azalatt a 18 hónap alatt, ami azóta telt el, hogy Stanley Pons és Martin Fleischmann világgá kürtölte a hideg fúziót, a jelenség létezésére vonatkozó bizonyítókok szinte láthatatlanná finomodtak. A trícium elpárolgott, a gamma-sugárzás eltűnt, majd a hőtermelésre vonatkor állítás is kezdett egyre ingatagabbá válni. Most pedig maga Stanley Pons vált láthatatlanná. (Nature, 1990. nov. 3.) Mintegy másfél évvel ezelőtt, a szenzádós bejelentés nyomán az USA Utah állama Nemzeti Hideg Fúziós Intézetet (National Cold Fusion Institute, NCFT) hozott létre Salt Lake Cityben 5 millió dolláros költségvetéssel. Utah Állam Fúziós Tanácsadó Testüiete 1990. szeptember 30-ára hívott össze értekezletet, amelyen Ponsnak és Fleischmannak legújabb eredményeiről, valamint arról a cseppet sem mellékes kérdésről kellett volna beszámolnia, hogy mi lett az eddigi elköltött kb. 2,5 millió dollár sorsa? Az értekezleten Pons nem jelent meg, hollétéről kollégái és munkatársai semmit sem tudtak, sőt még érdemi informádót sem voltak képesek adni, mivel a kísérletek összes adatát is Pons tartotta magánál. Még azna”p este az Utah Egyetem tudományos dékánja, Hugo Rossi egysoros telefaxot kapott. Pons ügyvédjétől, C. Gary Triggstől, amelyben az ügyvéd bejelenti, hogy kliense egyéves tudományos szabadságot kér azonnali hatállyal. A dékán szerint ez az eljárás teljesen szabálytalan és nem elfogadható, valamint nem tekinthető mentségnek sem Pons távolmaradása. Hamarosan sikerült kideríteni, hogy Pons a telefonját kikapcsoltatta, egy ingatlanügynökséget megbízott háza eladásával és fiát kivette az iskolájából. Gary Triggs szerint Pons, aki nem hajlandó kapcsolatba iópni még Fritz Wil professzorral, a fúziós intézet igazgatójával sem, Frandaországban tölti szabadságát. A másik felfedező, Martin Fleischmann, jelenleg Southamptonban tartózkodik és egy sebészeti beavatkozásra vár. Állítása szerint csupán az NBC televíziós társaság értesült az ügy legutóbbi fejleményeiről. O természetesen továbbra is meg van győződve a hideg fúzió létezéséről, és nem érti, mi ez a nagy izgalom. Az ülést Pons távollétében elnapolták, de egy független külső szakértőkből álló bizottság folytatja a vizsgálatot a kutatások eredményességével kapcsolatban, valamint az eltűnt dollármilliók ügyében. Az elnapolás kapcsán sok bírálat érte a Fúziós Tanácsadó Bizottságot, mivel egy újabb engedmény tételével tovább halogathatják e botrányos és nevetséges tudományos kacsa agonizálását. (Ez ügy kapcsán jó lenne egy füst alatt azt is megtudni, hol vannak most a "világbajnoki ezüstérmes" magyar "hideg fúziósok"?)
