A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-09 / 32. szám
A NASA-T "MEGÉRINTETTE A KATASZTRÓFA SZELE" Múlt óv szeptemberében egy — mindössze cigaretta nagyságú — hőérzékelőt, amelynek helye az amerikai űrrepülőgépek fő hajtóműveihez vezető egyik folyókonyhidrogón-szállító csövön van, leszerelték, mert észrevették, hogy belőle hidrogén szivárog. Ellenőrzésre az érzékelőt elküldték Hudsonba, az illetékes vállalathoz — legalábbis a hiba felfedezői ebben a tudatban éltek. Valójában, felületességből, a szondát tartalmazó csomagot más címre postázták, úgyhogy az csak öt hónap múltán jutott el rendeltetési helyére. A fémkohászati, egyebek közt á röntgenvizsgálatok megmutatták, hogy azon a varraton, amely az érzékelőt a csőhöz köti, körös-körül repedés húzódik végig. Keletkezését valószínűleg a vezetéken átáramló nagyon hideg hidrogén keltette hőmérsékleti-változás okozza. Ha a repedés olyan szélesre tágul, hogy az eszköz a csőről leválik, a turboszivattyúk azt "elnyelhetik". Ekkor a turbinák működésképtelenné válnak vagy tönkremennek, ami miatt jó esetben a hajtómű leáll, rossz esetben felrobban. A veszély azért is nagy, mert minden űrrepülőgépen kilenc ilyen szonda van: öt, amely az oxigénnek és négy, amely a hidrogénnek a hőmérsékletét méri. A vizsgálatot elvégző vállalat felhívta az űrhajót gyártó Rockwell cég figyelmét e veszélyre, de az erről szóló értesítést csak április 1 -jón kapta kézhez, míg a NÁSA- hoz az csupán május 20-án jutott el — két nappal a Columbia nevű űrrepülőgép felbocsátására kitűzött határidő előtt. Igen ám, csakhogy szeptember és május között öt ízben indítottak űrrepülőgépet! Ahogy a NASA egyik vezetője mondotta: "megérintette őket a katasztrófa szele". Ha e bajt nem szüntetik meg, "csak idő kérdése, hogy mikor következik be katasztrófa". Szerencsére a Columbia felbocsátását egyik számítógépének hibája miatt több nappal el kellett halasztani. Csekély elégtétel a felelősöknek, hogy a kilenc eszközből nagy sebtében megvizsgált háromban nem találtak hibát. Mindazonáltal a Columbia felbocsátása előtt valamennyi hőérzékélőt kicserélték. JOBB, MINT A RADIOKARBON MÓDSZER A Barbadosról — e Karib-tengeri szigetről — való korall segítséget nyújt a geológusoknak a radiokarbon kormeghatározási módszer hitelesítésének kiterjesztésében, akár 30 ezer évig visszamenőleg is. Ez az érték erősen meghaladja a korábbi — a fák évgyűrűinek segítségével történő — 11 ezer éves hitelesítési időtartamot. így most a radiokarbon módszerrel a korábbinál háromszor öregebb minták korát is biztonságosan meghatározhatjuk már. Az utólag érvényes időhatár — elsősorban — abból a szempontból fontos, hogy megtudjuk, hogyan változott az éghajlat és a tengerszint az utolsó jégkorszak végén. Az új eljárás a korallok uránium- és tóriumtartalmának nagy pontosságú meghatározásán alapszik. A minták származási helye egy barbadosi mélyfúrás. Bard és munkatársai az érzékeny tömegspektromóter segítségével analizálták a fúrólyukból nyert korall urániumtartalmának bomlástermékeit, s így jutottak bizonyos időadatokhoz. Ezek az adatok konzisztensen régebbieknek mutatkoztak, mint az ugyanezen a mintán alapuló 14C bomlásából nyert adatok. Az eltérés annál nagyobb volt, minél régebbi volt a minta, 10 ezer évnél már kb. 10 %-ot ért el. Az uránium-tórium adatok megbízhatóbbak és pontosabbak, mint a 14C- gyel nyert adatok, azonkívül sokkal nagyobb időtartamot fognak át. A 14C bomlásából kapott időskála nem feleltethető meg egyszerű módon a naptári időnek. Eredetileg — a hagyományos radiokarbon-módszernél — feltételezték, hogy a légkörben a 14C-es magoknak a "közönségesebb" 12C-es magokhoz viszonyított aránya állandó. Amikor azonban rájöttek arra, hogy ez az arány mégiscsak változik (mivel a 14C-es magok felső légkörbeli — a nagy energiájú részecskék bombázása révén történő — keletkezésének sebessége változik), elkezdték a skála hitelesítését élő fák évgyűrűinek megszámlálásával elvégezni. Eddig ez a hitelesítés 11 ezer óv. Az uránium-tórium kalibrálással kapott időadatok egybeesnek az évgyűrűszámláláson alapuló adatokkal az elmúlt 11 ezer éves periódusra, és egészen 30 ezer évvel ezelőttig folytatható visszafelé. HOMLOKZAT EMELET CSALÁDI HÁZ A családi ház építők az új formák iránt érdeklődnek. Ma már egyre több olyan családi ház épül nálunk is, amelyek környezetünket esztétikailag gazdagítják. A családi ház építésénél fontos a formák \ és terek ésszerű egybehangolása, az alaprajzi elrendezés és a külalak kedvező összhatása. Most egy családi ház tervét mutatjuk be — déli homlokzattal —, melynek alaprajzi elrendezése kétszintes ötszobás lakásegységet képez: 1) szélfogó; 2) lópcsóház; 3) lakószoba; 4) folyosó; 5) WC; 6) éléskamra; 7) konyha; 8) étkező; 9) fürdőszoba; 10) hálószoba; 11) közlekedő; 12, 13, 14) gyerekszoba. Külső mérete: 8,20 x 11,50 m, elhelyezési iránya (hossztengelyben) kelet, ami tükörképben variálható. Esztétikai értékét növeli a felső rész teljes faburkolata. KURUCZ NÁNDOR A HÉT 21
