A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-09 / 32. szám

MUNKA NÉLKÜL Az Ipolysági Munkaügyi Hivatal dolgo­zói június elsejétől, naponta fogadják a munkát keresőket. Kedvesen, türelme­sen és emberségesen beszélnek a munkanélküliekkel. Patai Jánost, a hi­vatal igazgatóját kérdeztem: — Ki jogosult a munkanélküli se­gélyre? — Munkanélküli segélyre jogosult az, akinek szervezési vagy egyéb okokból megszűnt a volt munkahelye. Általában ez üzemekre érvényes, ahol most kő­nek a létszámot* csökkenteni, illetve átszervezni a munkahelyeket. Ezenkí­vül munkanélküli segélyre jogosultak még azok, akik munkaviszonya külön­böző okok miatt megszűnt. Például, akik a büntetésüket töltik, szolgálataikat töltő katonáink, gyermekgondozási szabadságon lévők és olyanok, akik most fejezték be tanulmányaikat. — Mi történik akkor, ha letelik az egy év? — Egy évig jogosult a személy mun­kanélküli segélyre az érvényben lévő törvónyrendelkezósek alapján. Ezt kö­vetően a polgár szociális segélyben részesül, — Mennyi a munkanélküliek száma az ipolysági körzetben? Kik tartoz­nak ide? — Sajnos azt a számot nem tudjuk meghatározni azért, mert a nyilvántar­tásunk nagyobb része Léván van. Az ipolysági körzetbe 18 falu tartozik. A körzetünkhöz tartozó falvak munkanél­küli segélyre szoruló polgárai, felosztás alapján keressék a munkaközvetítő iro­dát. — Mi várható a közeljövőben? — Sajnos Ipolyságon a helyzet továb­bi romlása várható. A Pieta vállalatnak használható terveik vannak. Ha a szov­jet piac újraéled, akkor a helyzet nem reménytelen. A nyugati piacon is érdek­lődtek, vannak ígéreteik. Hogy ezek mennyiben valósulnak meg, attól függ a Pieta vállalat jövője. De a kisebb válla­latok nagy része nem életképes, ezek dolgozói bizony növelni fogjak a mun­kanélküliek szamát. — A munkát kereső emberek mun­kához jutnak-e? — Ipolyság közvetlen környezetében ez elsősorban a magánvállalkozók szá­mától és az általuk újonnan teremtett munkahelyektől függ. Hiszen tudjuk, hogy a nagyvállalatok csak a privatizá­ciót követően tudnak új munkahelyeket teremteni. Minden reményünk abban van, hogy a vállalkozók munkahelyeket teremtenek. Ennek jelei már mutatkoz­nak. Az ipolysági lakosoknak vannak elképzeléseik, az emberek felkeresnek minket, érdeklődnek, hogy milyen felté­telek mellett és milyen területen lehet vállalkozni.-— Történnek-e visszaélések, csa­lások? — A mi ügyfeleink valóban munkát keresnek, és tisztességesen járnak el. De hivatali körökben akadnak olyan esetek is, hogy a munkát kereső polgár belejavít a személyazonossági igazol­ványába, vagy havi tiszta jövedelmét felkerekíti. — Hogyan viszonyulnak az embe­rek a munkanélküliséghez? — Egyedileg kell megítélni ezt is. Volt olyan ügyfelem, aki elmesélte, hogy már az öngyilkosság gondolatával fog­lalkozott. Szerencsére a többség reáli­san móri fel a helyzetet. Az emberek látják, hogy ezt a jelenséget társadalmi szinten kell kezelni, orvosolni. Személyi tragédia akkor sem történhet, ha a munkanélküliség nagyon kellemetlenül érinti az embert. Ahhoz, hogy ezt átvé­szelje, bizonyos pszichológiai ismere­tek szükségesek. Élettapasztalat, meg­értő család, környezet. Ismereteink alapján Nyugaton munkanélküliség mindig is volt, és lesz is. De az embe­reknek ott talán nagyobb lehetőségük van, erkölcsi támogatást is kapnak és szélesebb körű apparátus segíti őket. Ha bennünket bárki felkeres, mi is segí­tünk elviselni ezt a krízist. Ha egy optimista emberrel van dolgunk, köny­­nyebb a helyzetünk. Szerintem egy életképes ember sose juthat olyan hely­zetbe, amiből ne lenne kivezető út. Viszont akinek a személyiségével van­nak problémák, az az egész világra haragszik. Mélypontról demokráciát, magas életszínvonalat nem lehet bizto­sítani. Mi tudjuk, hogy meg kell járni a poklot. Hisz azt mondják, hogy a szo­cializmusból a kapitalizmusba egy mély gödrön keresztül vezet az út. De ez a gödör nem lehet olyan mély, hogy ne tudnánk kimászni belőle. Kardos Mária Tisztelt Szerkesztőség! Mindig is mélységesen tiszteletben tar­tottam az újságírói függetlenséget, mint a demokrácia egyik alapkövét. Ezért őszinte örömmel tölt el, hogy újságíró­ink, az Önök lapjának újságírói is, füg­getlenségükkel élni tudnak, és a kor­mánytól kapott több milliós támogatás ellenére A Hót ellenzéki lap tudott ma­radni, s ennek megfelelően elsősorban ellenzéki politikusok véleményét tolmá­csolja, azokkal közöl beszélgetést. Azt is természetesnek tartom, ha egy ellenzéki politikus, mint lapjuk 28. szá­mában Duray Miklós, bírálja az FMK politikáját. Én nem értek egyet az Együttélés politizálási módszereivel, el­lenkező esetben ennek a mozgalomnak lennék tagja De számomra más pártok bírálata sosem jelentette azok egyes tagjainak becsmérlését, hátsó szándé­kokkal való meggyanúsítását. Én so­sem vontam kétségbe az Együttélés jó szándékát, sem tagjainak jó magyarsá­gát. Nem vádoltam azzal, hogy hazud­nak, sem azzal, hogy tudatosan félreve­zetik a választóikat. Ha bíráltam őket, akkor az a politikájuk bírálata volt, mert továbbra is fenntartom azt a meggyőző­désemet, hogy a parlamenti baklövése­ik nem válnak a kisebbség hasznára. Belátom persze, komoly hátrányt jelent az Együttélés klub számára, hogy a Szövetségi Gyűlésben nincsenek szak­értőik, s ezért egyetlen sarkalatos tör­vényről sem nyilvánítottak véleményt. Hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek védelmét csak az Együttélés képviselői vállalták fel, ezt a magam és képviselő­­társaim felszólalásainak és interpellá­cióinak puszta felsorolásával könnye­dén cáfolni tudom. De nem ez a célom. Nem célom az sem, hogy az Együttélés tagjait provokáljam, elterelve figyelmü­ket a lényegi munkáról. Csupán efölötti sajnálkozásomat sze­retném kifejezni, hogy a pártok vitájá­ban (mely vita a pluralizmus természe­tes tartozéka, s ezen sohasem kesereg­nek) egyre nagyobb teret kap az alpári hangnem. S ezért már felelősek az újságírók is, legyenek bár az ellenzéki vagy a kormánypárti képviselők szimpa­tizánsai. Az Emberi Jogi Alkotmánylevél kap­csán elhangzott mindkét felszólaláso­mat bármikor kész vagyok közzé tenni és megindokolni, annak minden monda­tát fenntartom. Már a rólam szóló rész is túllépi a korrekt politikai vita fogalmát, de a Gémesi Károlyt hazugsággal vádo­ló mondatok, s az a kijelentés, hogy állítólagos hazugságaiért "kutyakonc­­kónt" megkapta a mutogatható "díszma­gyar" funkcióját, már kimerítik, sajnos a becsületsértés fogalmát. Egyébként az FMK-sok "júdási ajánla­tának" köszönhetően a magyar nem­zetiségű csehszlovák állampolgárok ugyanolyan feltételek mellett kaphatják vissza földvagyonukat, mint bármely más állampolgár. Ez a tény sokkal fon­tosabb számomra, mint hogy a követke­ző választási időszakra, mások becs­mérlése árán biztosítsam a képviselői mandátumot. Egy pártot végül is nem a szándékai és nyilatkozatai, hanem a tényleges eredményei minősítik. Sándor Eleonóra parlamenti képviselő A HÉT 9

Next

/
Thumbnails
Contents