A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-09 / 32. szám
HÍRMONDÓ Harc a Sólyomhegyért Amikor Nyitragerencsórt 1974-ben a duzzadó, iparosodó Nyitrához csatolták, aligha gondolta valaki, hogy néhány esztendő múlva a falucska lakói kemény harcot vívnak majd önállóságukért, örökös és ősi jogaikért. Az Összecsatoláskor mindenki az előnyöket nézte, a hátrányokról nem szólt senki. Egy-egy gerencséri utca (Petőfi utca, Táncsics utca) szép magyar nevet kapott, miközben óvodájuk, magyar iskolájuk egyre sorvadt, mígnem teljesen megszűnt. Sajnos, az a helyzet Gerencséren, hogy magyar tanítók, magyar gyerekeket oktatnak szlovák nyelven történelemre, matematikára és más tudományokra. Az iskola igazgatója, Chovancsek Sándor elmondta, hogy jövő szeptembertől szeretnék a "magyart" mint nem kötelező tantárgyat oktatni! De hol van még a jövő szeptember? Noha, az iskolaszék vezetői elhatározásukat helyeselték, de szeptemberig sok minden történhet, ezernyi nehézség, ellenérv merülhet fel a magyar nyelv oktatásával szemben... Ezúttal azonban nem az iskolaügyi gondok miatt utaztam Gerencsérre, hanem a Sólyomhegyért folyó harcra, vitára voltam kíváncsi, de magára a hegyre is, amelyet a régmúltban a sólyom madarakról kereszteltek el. Sebők János nyugdíjas tanító kalauzolt, és felkísért a Sólyomhegyre. Felettünk a Zobor ormai, sziklái csillogtak a napfényben, alattunk a "Nagymocsár", mára lakott terület, családi, kertes házak húzódtak meg az egykoron nyilván mocsaras, lápos terület helyén. Csak a dűlő neve maradt meg a nép nyelvében, no meg a kataszteri térképeken is. Nem kell ahhoz különösebb tudomány és fifika, minden hátsó gondolatok és gyanakvás nélkül bárki rájön, elég, ha csak körültekint a Sólyomhegyen, hogy Nyitrának az olcsó lakótelkek miatt volt szüksége a Sólyomhegyre meg a Nagymocsárra. Ezzel nem a telekhez jutott becsületes polgárok ellen emelek szót, hanem az ellen a szemlélet ellen, amellyel egyes vezetők és politikusok olcsó népszerűségre tettek szert... A novemberi események után Gerencséren is gondolkodni, mozogni kezdtek az emberek. Elsődleges és halaszthatatlan lépésnek tartották a Nyitrától való elszakadást. Különösen az iskola igazgatója Chovancsek Sándorra és Finta Rezső mérnökre hárult a feladat, hogy a nópgyúlóseken felmerült kérdéseket, a Nyitrától való leválást szorgalmazzák és terjesszék magasabb fórumok elé. Végül is a régi járási nemzeti bizottság úgy döntött, hogy Nyitragerencsér lakói népszavazással dönthetnek önállóságukról. Mint tudjuk a választások már önállóan Finta Rezső polgármester történtek, és a falu lakossága Finta Rezső mérnököt választotta a polgármesteri tisztségbe. Az új polgármester választási programjából nem hiányzott a Sólyomhegy visszaszerzése, a katonai lövölde felszámolása és a malántai vadászkastély, valamint a körülötte elterülő szántók Gerencsérhez való visszacsatolása, az 1974 előtti kataszteri térképek szerint. Gerencsér ugyan önálló lett, de régi határát, dűlőit nem kapta vissza. Májusban népgyűlést tartottak, amelyen újra felmerültek ezek.a kérdések. A gyűlésen megjelent Ciril Ivan képviselő úr is, aki kerek perec kijelentette, hogy ő bizony a területek visszacsatolása ellen van, mert azzal választói és nemzetének érdekeit védi. A képviselő úr az SzNP-t képviseli, és kijelentésére különösen Gerencsér szlovák polgárai reagáltak érzékenyen, mondván, hogy egyéni ambícióinak kiélését ne a gerencséri polgárok számlájára tegye, de főként nevükben ne harcoljon és népének érdekeit ne a Sólyomhegyen védje. Szóval a képviselő urat lehurrogták, ki tudja mit érzett, vagy talán tényleg komolyan gondolta azt, amit mondott?... A községi hivatalban vastagra duzzadt aktaköteget tett az asztalra a polgármester, és csak úgy találomra kiemelt közülük egyet-egyet, a levelek tartalmát annyiszor átrágták, hogy szinte már fejből tudják. Sultz György alpolgármester Madárról származik, de már őshonos gerencsérnek tartják, egykoron tanító volt, ma már nyugdíjas — a térképeket mutatta. A válaszleveleken, a duplafedelű okoskodásokon már nem csodálkoznak, a "nem és nem" — sugallta mindegyiket. A térképről elénk tárul a katonai lőtér. A polgármester elmondta, hogy még a Monarchiában alakították 1917-ben, de 1923- ban felújították, és a hadsereg szerződést kötött az érintett tulajdonosokkal. A lőtér használatáért haszonbért fizettek 1948-ig. Mára a lövölde nem teljesíti rendeltetését, életveszélyes lenne ott lőgyakorlatokat, éleslövészetet rendezni, mivel a lövölde körül lakóházak épültek. A hadsereg képviselői azonban ragaszkodnak hozzá, holott a község az épületeket megvásárolná. Kemény dió a malántai vadászkastély visszaszerzése is, amelyben tíz éven át műtrágyát tároltak, aztán valakik, valahol eldöntötték, hogy pompás vadászlakot varázsolnak belőle. Most valóban szép ott minden. Azonban a falu úgy érzi, hogy jogos tulajdonától fosztották meg... Gerencsérről vegyes érzelmekkel távoztam, de legalább az megnyugtatott, hogy lelkes és őszinte emberek harcolnak a falu érdekeiért. Merem remélni, hogy a demokráciában nem kell plusz támogatásért könyörögniük, elegendő lesz a nyilvánosság egészséges véleménye. A totalitárius rendszerben a hatalom által kisajtolt, kierőszakolt vagyon Gerencsér község népét illeti! Motes íky Árpád Sebők János kalauzolt a Sólyomhegyen. Háttérben a Zobor látható. 8 A HÉT
