A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-02 / 31. szám
LÁTOGATÓBAN INTERREGNUM Négy év — sok, vagy kevés? A tallósi intézet, melyet egykoron az Esterházyak hoztak tétre, majd "fényitóház" volt, utána újra gyermekek iskolája, otthona Gágyor Józsefet nem először látom, a tallósi kastélyt sem. Csak most éppen nyár van, nincs tele az udvar gyerekekkel. Rekkenő a hőség, az ember inkább az árnyékot keresi. Nagy fák hűvösébe húzódhat rejtőzni, pihenni, hisz ez itt a vakáció ideje, amikor tanár és diák pihen. Az igazgatói (szolgálati) lakás itt van a kastélyban, mert jó, ha bármely pillanatban kéznél van a gazda. A gazda most is itt van, csak az igazgató... — Ön most micsoda is e bentlakásos kisegítő iskolában? — kérdezem. Gágyor József meg vidám arccal közli: — Erre talán az oktatási minisztérium tudna válaszolni. Az iskolatanács ugyan igazgatóvá választott, de a jóváhagyás még nem érkezett meg. Addig pedig törődök, amivel kell. Ez nem egy normális iskola, itt szellemi fogyatékos gyerekek vannak, sok közöttük az állami gondozott. Bár ilyen kevesen, mint idén, nem töltötték még a nyári szünetet az intézetben. Kilencen maradtak itt. Igaz, most telefonált egy anya, hogy menjünk el autóval a gyerekéért, mert nem bír vele, ő inkább kifizeti a költségeket... Pedig ma még csak július kilencediké van... — És az intézetben nem állhat meg az élet, mert már, vagy még nincs igazgató. Bevallom, vannak emberek, akiknek az elmenetelét egy-egy iskola éléről sajnálom. — Engem ne sajnáljon, velem nem történt semmi jóvátehetetlen. Mi hatvanan, akik itt dolgozunk ebben az intézetben, eddig is egymásra voltunk utalva. Csak így tudtuk rendbe tenni a romos kastélyt, emberivé tenni a környezetet. S ha közben elhangzott is ez-az, hát hol nem bántották egymást az emberek az elmúlt hónapokban? Mellettem kiállt a falu, most is megválasztottak képviselőnek, éppen azért, amit a forradalom előtt is csináltam. — Párttag volt? — Az voltam. Ha nem lettem volna az, nem lettem volna igazgató sem. De azért az mindig az emberen múlott, hogy aztán hogyan vezette az iskolát. Amikor ón tanítani kezdtem, még mások voltak a viszonyok. Az ón első igazgatóm a járási gyűlésekre lelkesedni, feltöltődni járt; a hatvanas években még megbecsülést jelentett, ha odafigyeltek az emberre, ha valahol ő állhatott ki, ő szólhatott a többiekhez. Az, hogy minden ünnepélyen, rendezvényen ugyanazt a központilag kiadott egyenszöveget kellett felolvasni, az csak a hetvenes években kezdődött el. Akkor már a járási értekezleteket is azért hívták össze, hogy megregulázzák a tanítókat, utasításokat adjanak nekik... Akkor mondta a már említett első igazgatóm: egy ilyen értekezlet után legalább hármat aludj és gondolkodj, ne hívj össze tantestületi gyűlést, mert te is olyan leszel, mint ők... Továbbadod, amit kaptál. Hát ezért is mondom, hogy sok múlott az emberen; hogy hivatása volt-e, amit csinált. Mert a kezünkben a dolgok mindig megszelídültek, megszelídülhettek. — Az ellenfele milyen ember? — Ellenfelem? A pályázati kiírásnak megfelelő embert nem találtak a járásban. Gyógypedagógiai végzettsége kevés embernek van, még nekem sincs. Aki innen pályázhatott volna, az nem akart igazgató lenni, nincsenek ilyen ambíciói, azt mondta — Hogyan látja, szerencsés változások zajlanak az oktatásügyben? Vagy van, amivel nem ért egyet? — A változás mindenképpen kellett, de nem minden változik jó irányban. Jobb lett volna meghagyni az iskolákat a helyi önkormányzat hatáskörében. — De hisz éppen a különböző pedagógusszervezetek harcoltak azért hogy szűnjön meg az iskolák kettős irányítása, hogy csak az oktatásügyi minisztériumhoz tartozzanak! A gyakorló pedagógusok szervezetei nem akarták, hogy helyi szintű testületek belebeszéljenek a dolgukba. — A tanítók csak azt nem akarták, hogy szakmai kérdésekben is az önkormányzathoz tartozzanak, mert egyébként egy falunak vagy városnak nem mindegy, milyen hírű iskolája van. Szerintem a legtöbbet ók ketten, együtt tehetik érte. Most itt vannak az iskolatanácsok mint egy-egy iskola szűkebb irányítói, illetve nem is tudom, hogy azok-e. Mert nincs megadott hatáskörük, nincs meghatározva, mi a kötelességük, miért felelnek. Ez nem jó. Az is érdekelne, az iskolatanácsok egyetlen küldetése csupán az igazgatóválasztás? Vagy más is még? Fóló, hogy hamarosan formálissá válik a munkájuk, ezért a jelenlegi formájukban nem látom eléggé életképesnek őket. És feleslegesen áttételesnek tartom őket. A volt pedagógiai és a szülői tanácsból alakult, így ezt a két tanácsot lefokozták, ami pedig az igazgatóválasztást illeti: nem tartom eléggé demokratikusnak, ha így választják az igazgatót. A polgármesterekre a szavazati joggal rendelkező polgárok mindegyike szavaz, nemcsak a képviselőtestület tagjai. Az iskolák 6 A HÉT
