A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-02 / 31. szám
LÁTOGATÓBAN esetében fordított a helyzet, mert ott csak a képviselők szavaznak. Miért nem vehet részt az igazgató megválasztásában minden alkalmazott? Az iskolatanács tagjai titkos szavazás esetén nem képviselhetnek senkit, csak saját magukat, hiszen csak egy szavazatot adhatnak le, s furcsa lenne, ha az nem a saját véleményüket tükrözné. A tantestületek általában nem olyan nagyok, hogy ne szavazhatna mindenki, mert a tanács e szempontból erősen kirekesztő. — De ha a tanács tagjait úgy választják ki maguk közül a pedagógusok, hogy minden véleménynek legyen szószólója benne... — ... akkor is megteremti a korrupció lehetőségét. A néhány tanácstagot sokkal könnyebben befolyásolhatják az igazgatók, mint az egész testületet. Kevesebb embert könnyebb előnyök kilátásba helyezésével a saját pártjára állítania az igazgatónak vagy a jelöltnek. Én most nem a saját intézetemről beszélek, mert nálunk nem tipikusan iskolai a helyzet. A tallósi bentlakásos kisegítő iskola 14 tagú iskolatanácsában három tanító, három nevelő, két gyermekfelügyelő, egy-egy takarítónő, varrónő, szakácsnő, irodai alkalmazott és két önkormányzati képviselő választotta az igazgatót, de választhatta volna mind a 64 alkalmazott is, ha más az előírás. A mi helyzetünk azért is sajátos, mert a tanulóink hót járásból származnak, s hattól tizennyolc éves korig található közöttük, a 115 gyerekből pedig 45 állami gondozott is. Nekünk a szokásosnál több szempontot kell figyelembe vennünk minden döntésnél. — Ön szerint arra, hogy valaki ezt a sokszempontúságot kellőképpen tudja alkalmazni az Igazgatói gyakorlatban, elég négy esztendő? — Az igazgatói tisztség időhöz kötését nem tartom szerencsésnek. Négy óv kevés is lehet, meg sok is. Bizonyításra talán kevés, tehetségtelen igazgató megtűrésére pedig sok. Félő, hogy sok igazgató kiemelten fogja keresni az iskolatanács tagjainak kegyeit a harmadiknegyedik évben, vagy ha fennáll annak a veszélye, hogy már nem választhatják meg újra, munkáját elhanyagolja, s ez majd az utódja iskolájára is rányomja a bélyegét. — Ha Ön tudná, hogy többé már nem lehet igazgató, ezt tenné? Mert Önt én nem ilyen embernek ismerem. — Nem tudom előre, hogyan reagálnék. Az ember ember is, megeshet vele, hogy önmagában is csalódnia kell. Hogy olyasmit is megtesz, amit soha fel nem tételezett volna magáról?! Nekem intézetben halt meg az édesanyám. Soha nem gondoltam, hogy ez megtörténhet. Magatehetetlen volt, napontajártam hozzá, végül ón is megbetegedtem, nem bírtam. Az orvos azt mondta, gyorsan találjak más megoldást, mert az édesanyám mellé fekhetem én is. Végül az anyám kérte, inkább adjuk intézetbe... Azóta ón nem mondom, hogy ezt vagy azt biztosan nem tennék meg. — Ön szerint mégis hogyan kellene igazgatót választani? — Úgy, hogy választható legyen és le is válthassák, és ezt ne kössék időhöz. Ha rossz az igazgató, váltsák le. És ón erősíteném az iskolák pedagógiai és szülői tanácsának a jogkörét, legyen több beleszólásuk az iskola dolgaiba. A pedagógiai testületben pedig hagynám, hogy mindenki képviselje önmagát. Tartanék kibővített pedagógiai tanácsüléseket, munkaértekezleteket, ahol részt vehetne mindenki, akit az iskola sorsa érint vagy érdekel, mert nem csupán az igazgatón múlik, milyen egy iskola. Arról mostanában mindenütt megfeledkeznek, hogy nemcsak az igazgató lehet rossz, van rossz tanító is. Ez így bizony féloldalas demokrácia! — Ha az Ön igazgatói kinevezésére mégis rábólint az oktatásügyi minisztérium, mi lesz a legfontosabb megotdandója? — Nem leszek könnyű helyzetben. Jelenleg egy új diákunk sincs szeptember elsejétől, csak a régiek maradnak. Ha a nyár folyamán nem érkeznek újabb jelentkezők, nekünk is el kell kezdenünk a leépítést. Tudják, nem könnyű itt tanítónak lenni; nincs olyan sikerélmény, mint más iskolákban, itt sokkal kevesebbel be kell érni... De a szellemi fogyatékos gyerekek társadalmi beilleszkedését is elő kell készíteni. Ennek a fajta képzésnek most már komoly anyagi vetületei is vannak. Egyre drágább a megélhetés, nem minden szülőnek futja majd arra, hogy kifizesse az intézeti ellátás költségeit. Sok iskola pedig inkább megtartja ezeket a gyerekeket is, hogy náluk ne kelljen elkezdeni a leépítést, tanítót elküldeni... Várható, hogy az eddigitől eltérő elméletek alapján sokan majd azt tartják jónak a jövőben, ha a fogyatékos gyerekek szellemileg ép kortársaikkal együtt járnak iskolába, így mi mindenképpen átalakulás előtt állunk. Jó lenne azonban, ha ez a gyerekek érdekeit szolgálná, ha bizonytalan új dogmák és kikötések helyett végre a nevelés, az ember jutna benne főszerephez. — Köszönöm. N. GYURKOVITS RÓZA Fotó: Gyökeres György Gágyor József A HÉT 7
