A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-15 / 11. szám
FIGYELŐ Az értelmiség és az osztályhatalom Konrád György és Szelényi Iván közös műve — Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz - napjainkban, amikor úgy tűnik, hogy Közép- és Kelet-Európábán sohasem voltak marxista világnézetű értelmiségiek, bizonyára korántsem kelt olyan visszhangot, mint amilyet 1978-ban keltett volna, amikor az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (Bern) kiadásában először megjelent. A szerzők ugyanis azzal, hogy szociológiai bírálatnak vetik alá az államszocializmust — amely szerintük nem proletárdiktatúra, hanem a munkásosztály alávetettségének új rendszere volt - "egy új, önigazgató szocializmus elméletéhez" kfvánnak hozzájárulni. Az általuk elképzelt szocializmusmodell nem a központi tervező apparátus köré szerveződő értelmiségi osztály uralma lenne - mert az államszocializmus szerintük az volt -, hanem a "közvetlen termelők szabad társulása". A világos, jól követhető gondolatmenet, a történelmi példák gondolatébresztő felvonultatása azok számára is érdekes, lebilincselő olvasmánnyá teszi a könyvet, akiknek fogalmuk sincs a szociológiáról. Vitatkozni persze lehetne a szerzőkkel, ehelyett azonban - kedvcsinálóul - ma is elgondolkodtató megállapításaik közül idézünk: (...) "Évtizedek során kialakult az az elsődlegesen politikai tapasztalat, hogy az életszínvonalnak a lakosság számára érzékelhető, szerény mértékben emelkednie kell, ha az államapparátusok el akarják kerülni a munkásosztály elégedetlenségének olyan kitörését, amilyen az 1956-os magyar, illetőleg az 1970- es lengyel fölkelés volt". "Bármenynyire szidalmazták is a radikális értelmiségiek a magas rangú államtisztviselőket, titkon irigyelték is őket, amire elégséges bizonyíték, hogy amikor a forradalmi változások révén helyükbe emelkedtek, egyszeriben utánozni kezdték elzavart vagy alárendelt státusokba süllyesztett elődeik életformáját és viselkedését." "Ideologisztikus, sőt nárcisztikus túlzás lenne a kelet-európai marginális értelmiség olyan leírása, amely a kelet-európai marginálisok differentia specificáját éppenséggel a mindenfajta hatalomról való elvi lemondásban ragadná meg. A marginalitásba vonuló értelmiségi (...) ideológusa az értelmiségi osztályon belüli küzdelmek különböző aktorainak, s ily módon, különösen hatalmi válságok idején - néha csak élesebb, provokatívabb megfogalmazásaival, a fennállót tagadó gesztusaival, néha pedig politikailag is értelmezhető gazdasági, szociológiai vagy kulturális elméletével jelentős befolyásra tehet szert. Sőt még az is elképzelhető, hogy a forradalmivá mélyülő válságok idején a marginalitásból is ki kell lépnie, s az események sodrásában, ha nem nagyon elővigyázatos, ráerőltetnek egy miniszteri tárcát is, ahogy az 1956-ban Lukács Györggyel is történt..." Ne feledjük: Ez a szöveg 1978- ban jelent meg először. Új kiadását a budapesti Gondolat Könyvkiadónak köszönhetjük.- et -lyen műsor(unk)ra sem jönnek be az emberek. • Városi művelődési központ: kultúrház, mozi és könyvtár egy kalap alatt. Ha jól értettem, te "csak" a kultúrház megbízott igazgatója vagy? K. D.: - Hogy egészen pontos legyek: szeptember 15-től a Vmk igazgatója a "pionírház" igazgatója lett, és félállásban a Vmk gazdasági ügyeinek az intézője maradt. Én a kultúrház megbízott igazgatója lettem, kinevezésem december 31-ig szólt. Addig pályázatot kellett volna kiírni a két hely betöltésére. Ez azonban nem történt meg. A Vmk vezetőségének a közös megegyezése alapján a kultúrház vezetését továbbra is (pontosan 1991. december 31-ig) én vállaltam el. • Már elnézést, de szerintem az ilyen munka minden, csak nem hatékony és célszerű... Amíg ki nem derül, hogy a jövőben kit szeretne kultúrigazgatóvá kinevezni a városi elöljáróság, addig mi a dolga egy megbízott igazgatónak? Hogyan lehet így eredményesen dolgozni? KD.: - Sehogyan, hiszen nem tudhatod, hogy (kinek és) minek csinálnád a változásokat. Csak előkészíted (másnak)? Aztán megköszönik a munkádat és kész? Ilyen is előfordulhat. • Hogyan lehet megélni a "népművelősködésből"? K. D.: - A szabad árak óta elszabadult a pokol. A mi bérezésünk ugyanis 1993-ig úgymond be van fagyasztva. A mai napig nem az a lényeg, hogy ki mit csinál, hanem, hogy mivei támasztja alá saját magát: egzámen, ez-ez, esetleg nyolc és feles ajánlólevél. Lehet, hogy egy év múlva, valaki más talál majd ide ügyes és hozzáértő emberkéket, akikkel el is kezdhet kultúrát fúrni-faragni. Ha ez sikerül neki, és egyikőjüket sem zavarja a havi ezemydc-, kilenc-, netalán kerek kétezer bruttó fizetés, akkor elismerésem és mély hódolatom az illető előtt. • Hogyan okoskodtok hát a jövőt illetően? K. D.: - Bérbe adjuk egyik helyiségünket büfé, illetve bár működtetése céljából. Ilyen szolgáltatás biztosítására egyhamar úgysem lenne módunk. Beindult a fénymásolónk is, szívesen vállaljuk névjegykártyák, meghívók s egyéb nyomtatványok fénymásolatát és készítését. • Oda tudtok-e figyelni a város ígéretes tehetségeire? K. D.: - NEM. Még abban is kételkedem, hogy ez a jövőben esetleg változni fog, hiszen Snopko úr nemrégiben azt hangoztatta, hogy a helyi kultúra támogatására nincs szükség. • Köszönöm a beszélgetést. Zalaba Zsuzsa FOLYÓIRAT Új a nap alatt... Nagy megelégedéssel és örömmel vettem kezembe roma barátomtól, Csorba Károlytól az 1990 novemberétől megjelenő "Roma" társadalmi-kulturális havilapot, amely egy számon belül, szlovákul és magyarul is szól az olvasókhoz, és helyzetéhez mérten képviselni igyekszik a roma lakosságot. A havilap tartalomra és kivitelre egyaránt megállja a helyét. Dezider Banga főszerkesztő, egyszerre tájékoztató és szórakoztató lapot hozott létre, ráadásul 32 színes oldalon 6,- koronáért. A magyarnyelvű szerkesztést a költő, Ravasz József vezeti, igyekezve bebizonyítani, hogy a romák is tudnak értékes kulturális ínyencségekkel szolgálni. A lap riportokkal, versekkel és novellákkal szolgál elsősorban. Erőt kíván önteni a cigányságba, hogy nekik is van nemzeti identitásuk, múltjuk és jövőjük, s hogy nekik sem kell a húsvér jelenben értékekért a szomszédba menni. A havilap egyfajta roma egységet kíván létrehozni, de nem egy elszigetelt, hanem a világra nyitott, fejlődni akaró egységet. A "belső fegyelem nélkül nincs szabadság" céllal fogant, önérzetet, erkölcsi magatartást sugároz. Nem szid és nem fogadkozik. A romaság lesújtó szociális helyzete miatt nem bűnbakokat keres, hanem megértést, lehetőséget. Ez a havilap, kisebb hibái ellenére is a cigányság becsületére válik. A nem roma származásúak is bátran megvásárolhatják, hisz nekik is maradandó élménnyel szolgálhat. A Romában nem csupán a romaság, de a szlovákság és a magyarság is magára ismerhet. Segítsünk abban, hogy a romaság a saját kezébe vegye sorsa irányítását. Ám ne éljünk vissza ezzel! • Feliinger Károly A HÉT 15
