A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-15 / 11. szám
ÉGTÁJAK Jókai Mór Tavaszi napok A régi kor természettudósai beszélnek egy csodaállatról, amelynek neve "krák". Pontopiddan norvég tudós le is írta a szörnyeteget. A krák egy töméntelen nagy, tengeri állat, amely lenn a tengerfenéken lakik, s amelynek néha-néha eszébe jut a vizek színére felemelkedni. Mikor aztán rengeteg nagy háta felmerül a hullámok közül, befedve tengeri iszappal, telenőve tengeri fűvel, tengeri tulipánnal, korallerdővel, akkor a penguinok, kormoránok azt gondolják, hogy ez valami új sziget, odatelepednek, ott fészkelnek, rondítanak a hátán; a krák engedi azt békével. Időjártával aztán belepi a fű a hátát; a hajósok meglátják: "ni milyen szép zöld sziget!", kikötnek rajta, birtokukba veszik, házat építenek rá; a krák mindazt tűri szépen. Azután elkezdik a hátát fölszántani, bevetik árpával; a krák engedi a hátát szántani, boronáltatni; legfeljebb akkor, mikor tüzet raknak rája, gondolhat annyit magában, hogy milyen nagy baj az, mikor egy ilyen nagy állat nem tudja megvakarni a hátát. A hajósok mindig jobban találják magukat rajta, már kutat is ásnak a hátán, s ugyan örülnek rajta, mikor víz helyett zsírt meregetnek fel a kútból. A krák engedi szivattyúzni a zsírját, hiszen van neki elég. A hajósok a gazdag szigetre raktárakat építenek, vámot, rendőrséget importálnak rá, talán még részvénytársulatot is alapítanak föléje. Egyszer aztán, mikor már az eleven húsáig lefúrtak, a krák azt gondolja, hogy de már ennek a fele sem tréfa, s visszaszáll a tenger fenekére. Vele együtt madár, ember, hajó, raktár és részvénytársulat. Ilyen napjai voltak a kráknak 1848-i március közepén. 16 A HÉT
