A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-28 / 26. szám
MINERVA Új lehetőség a meddőség gyógyításában: A LOMBIKBÉBI Háborúval, kolerajárvánnyal, munkanélküliséggel telített újságjainkat olvasva kellemes felüdülést jelent a mottóként idézett rövidke hír. Orvostudományunk e téren is felzárkózott Európához. A figyelmes olvasónak bizonyára feltűnik, hogy e tudományos szenzációt tálaló írások idézőjelek közé teszik a lombikbébi kifejezést. Joggal — hiszen napjaink lombikbébije csak távoli rokona a tudományos-fantasztikus regényekben szereplő, lombikban, vegyi útpn létrehozott "homonkulusz"-nak. írásunkban — az első szlovákiai lombikbébi születését apropóként felhasználva — egy új orvosi diszciplína sikereit, s e sikerek etikai, jogi dilemmáit villantjuk fel. Fogamzás — az anyaméhen kívül Szomorú és könyörtelen statisztikai igazság, hogy a házasságoknak mintegy 12 százaléka meddő marad. A múlt századokban a gyermekáldás elmaradásáért szinte kivétel nélkül a nőt tették felelőssé. Mai ismereteink birtokában viszont már tudjuk, hogy a meddőséget okozó elváltozás az esetek 40 %ában a nőben, 30 %-ban a férfiban, s 10 %-ban mindkettejükben keresendő. A fennmaradó 20 %-ban, azaz minden 5. meddőségben még a legmodernebb vizsgálatokkal sem leljük meg a gyermektelenség okát. A gyermek után vágyó szülőknek századunk közepéig egy reményük maradt: más gyermekének örökbe fogadása. A szaporodásban kulcsszerepet játszó belső elválasztásé mirigyek, a termékeik, a hormonok felfedezése lehetővé tette az emberi termékenység törvényszerűségeinek vizsgálatát is. A női szervezet havonként megismétlődő biológiai csodája, az ún. ovulációs (peteérési) ciklus egyre pontosabb megismerése két alapvető változást hozott a 20. század lányának, asszonyának életébe. Egyrészt lehetővé vált — a hormonális fogamzásgátlás (az antibébi-tabletták) elterjedésével — a közösülés fogamzás nélkül, másrészt megteremtődtek a fogamzás közösülés nélkül feltételei. A szaporodás (reprodukció) folyamatába való beavatkozást sokan egy új biológiai forradalomnak tekintik, s az ezzel foglalkozó kutatók, nőgyógyászok, szülészek egy új orvosi ágazat, az ún. reproduktív medicina képviselőinek vallják magukat. Mint minden forradalmi változás, az emlíMOTTÓ 1991. MÁJUS 3-ÁN EGY POZSONYI KLINIKÁN MEGSZÜLETETT SZLOVÁKIA ELSŐ "LOMBIKBÉBIJE". A ZÚZÁN KA NEVET KAPOTT ÚJSZÜLÖTT 3070 GRAMMOT NYOM ÉS 50 CM HOSSZÚ. MIND AZ ÚJSZÜLÖTT, MIND 31 ÉVES ANYUKÁJA JÓ EGÉSZSÉGNEK ÖRVEND. (Újsághír) tett is, nemcsak a szűkebben értelmezett szakmában, hanem az élet számos egyéb területén vetett fel új, eddig ismeretlen, ám mielőbbi válaszra váró kérdéseket. A szakmai kérdések megoldása, mint általában az orvostudományban, a sikeres állatkísérletek után kezdődött meg a negyvenes évek elején. 1940-ben először sikerült az anya méhén kívül, "lombikban" emberi petesejtet ondósejtekkel úgy összehozni, hogy a mesterséges, laboratóriumi körülmények ellenére az ondósejt behatolt a petébe, azaz létrejött a megtermékenyítés. Újabb előrelépésként napokig elkerült életben tartani a megtermékenyített s osztódásnak indult zigótát. 1955- ben egy ilyen mesterségesen létrehozott zigótát juttattak be az anyaméhbe, ahol az megtapadt és megindult a magzati fejlőjdés. Az ugyanis a kísérletek kezdetétől világos volt, hogy a "lombikban" csupán a megtermékenyüléshez alakíthatók ki, az anyai szervezetet pótló körülmények, az embrió (magzat) további fejlődése csak az anyaméhben lehetséges. A lombikbébi kifejezés helyett tehát pontosabb lenne a lombikembrió megnevezés. 1955- ben azonban még nem értek meg a társadalmi feltételek egy ilyen, sokak szemében a természet örök rendjébe való, etikailag el nem fogadható kísérlet véghezviteléhez: a méhen kívül megtermékenyített petével előidézett terhességet megszakították. Csupán a hetvenes évek végére enyhült a "mesterséges megtermékenyítés"-sel szembeni ellenszenv, miután több önként jelentkező nő vállalta a kísérletek kockázatát. A tilalom feloldása után elsőként Angliában született lombikbébi 1978-ban. Ma számuk, a világ számos országában, az ezerhez közelít. Kié a gyermek? Mielőtt olvasóinkat túl optimista hangulatba ringatnók, sietünk leszögezni: az orvosi zsargonban csak IVF-nek (in vitro ferilisatio, azaz üvegben — ha úgy tetszik: lombikban történő megtermékenyítés) nevezett művelet csupán a meddőség bizonyos formáiban alkalmazható. Elsősorban azoknál a nőknél, akiknél a terhességben érdekelt szervek (petevezeték, méh) olyan állapotban vannak, hogy képesek a terhesség kihordására. S az is az igazsághoz tartozik, hogy az IVF eredményessége ma még elég szerény: csupán az esetek 20-25 százalékában várható siker mindjárt az első próbálkozás során. Az IVH klinikai alkalmazásának nemzetközileg elfogadott módjai közül ma leggyakrabban a mesterségesen megtermékenyített petesejt petekürtbe való beültetését alkalmazzák. E módszer dióhéjban: megfelelő hormonális gyógyszer adagolásával a nő petefészkét arra késztetik, hogy petesejtet érleljen. A megfelelő időpontban egy kis hasi műtét segítségével az érett petesejtet kiemelik a nő testéből. Az így nyert petesejtet a férj ondójával hozzák össze — ez az egész művelet "lombikban" lejátszódó része —
