A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-28 / 26. szám
MINERVA majd a petesejtet és az ondósejteket tartalmazó folyadékot ugyanazon műtéti nyíláson keresztül egyenesen a petevezeték petekürt nevű részébejuttatják be. Tehát oda, ahol "normális" körülmények közt — magyarán közösülés után — létrejön a ondósejtek és a petesejt találkozása. Maga a megtermékenyülés, illetve a zigóta továbbhaladása a petefészekben a méh felé már élettani, azaz természetes, megszokott módon megy véghez. Ha az IVF sikeres volt, vagyis a pete megtermékenyült és pár napi "utazás" után megtapad az anyaméh belső falán, a terhesség és maga a szülés is — a pozsonyi esethez hasonlóan — a maga természetes útján zajlik le. Végigkövetve az IVF menetét, felmerülhet a kérdés: hol itt az erkölcsi, jogi gond? Nos, ideális esetben, magyarán ha a petesejt a leendő anyától, a férj feleségétől, s az ondósejt a férjtől származik, aligha emelhető kifogás a gyermekáldás e módon való megsegítése ellen. Bonyolultabbá válik a kép, ha például a férjben van a meddőség oka, a feleséget ezért egy idegen férfi ondójával termékenyítik meg. Újabban arra is van lehetőség — természetesen "a korlátlan lehetőségek hazájában" — hogy az egészséges férfi ondósejtjeit "ondósejtbankba" helyezze. A glicerinnel ményhűtött állapotban tárolt ondósejtek életképessége évtizedekig megőrizhető. (A nemrégiben lezajlott Öböl-menti akció megkezdése előtt az amerikai katonák százai helyezték el ondójukat a San Diegó-i ondósejtbankban. Tették ezt abban a reményben, hogy ha esetleg az iraki vegyifegyver által ondósejtjeiket kár érné, a "bankból" kiemelt egészséges spermium tegye lehetővé feleségük számára a mesterséges megtermékenyítést.) Etikai problémát vethet fel a másik fél, az anya meddősége, ill. olyan testi állapota, mely nem teszi lehetővé a terhesség "terhének" vállalását. Az első esetben egy idegen nő petesejtet ajándékozhat, melyet a férj ondója termékenyít meg, s a megtermékenyített petesejtet a feleségbe ültetik be. Ha a feleség nem vállalhatja — például szívbetegség miatt — a terhesség kihordását, a megtermékenyített petét az ún. béranya méhébe ültetik be. A béranya tehát azért esik teherbe, hogy a megszületendő gyermeket e gyermekre vágyó házaspárnak adja át. Nem kell külön hangsúlyozni, az etikai, jogi, családvédelmi problémáknak milyen kaleidoszkópja keletkezhet akkor, ha a szülés után a béranya úgy dönt: megtartja a gyermeket. Azt a gyermeket, mely nem az ő petesejtjóből s egy számára teljesen ismeretlen férfi ondósejtjéből vette kezdetét a "lombikban", hogy aztán kilenc hónapon keresztül az ő méhében fejlődjön egy új életté. A béranyaság "intézményét" ellenzők attól is tartanak, hogy az új módszer visszaélésekre ad majd alkalmat: ha egy nő nem akarja karcsú alakját, karrierjét kockára tenni a terhességgel, "kényelemből" inkább megfizeti azt, aki helyette elviseli a kilenc hónap terhét. Az etikai, erkölcsi, jogi dilemmák megjelenése nem újdonság az orvostudomány történetében. Szinte minden új forradalmi változás (szervátültetés, antibiotikumos kezelés, génsebészet) feltette a maga kérdéseit a bölcselkedőknek, jogalkotóknak egyaránt. A választ mindig sikerült megtalálni. Megvan tehát a remény arra is, hogy a reproduktív medicina gerjesztette problérrfák az emberi méltóságot, a védtelen magzat szempontjait is szem előtt tartva rövidesen megoldódnak. DR. KISS LÁSZLÓ Szélmalmok reneszánsza Hollandiában A holland parlament olyan nagyvonalú szélmalom-építési program anyagi fedezetét szavazta meg, amelyhez csak a XVII. századi hasonlítható. Eszerint a 2000-ig 2000 szélmalmot kell építeni, hogy a révükön 2000 százalékkal fokozódjék a szélenergiával termelt villanyáram mennyisége. A számítások szerint az ezredfordulón a hollandiai szélmalmok teljesítménye meghaladja a 100 megawattot — s ekként az ország áramszükségletének a 10 százalékát is fedezheti. Remélik, hogy az elkövetkező négy év alatt sikerül a maiaknál hatékonyabb szélerőműveket kifejleszteni. A legtöbb mainak legfeljebb 25 kilowatt a teljesítménye — az újaktól 500 kilowattig terjedő teljesítményt remélnek. Baktériumpusztító üveg Japánban olyan üvegkeveréket fejlesztettek ki, amelybe oldódó fémionokat — főképp réz- és ezüstionokat— építettek be. Ha ezeket folyadék éri, szabaddá válnak és elölik a velük érintkezésbe kerülő baktériumokat. Hasonlóképpen növekedésükben gátolnak vagy el is pusztíthatnak számos gombát és algát. Ha ilyen üvegből palackot gyártanak, hosszú ideig csirátlanok maradnak a beléjük töltött folyadékok, műanyag vagy csomagolópapír közé rétegelve pedig ez az üveg sterilen tart orvosi műszereket és tartósít könnyen romló élelmiszereket. Még nem áll azonban rendelkezésre hivatalos vizsgálati eredmény arról, hogy a felszabadult fémionok szérumba, vérpótló anyagokba vagy élelmiszerekbe bekerülve — bármilyen csekély legyen is a mennyiségük — nem veszélyeztetik-e az egészséget. Fertőtlenítők helyett A kölni kémikusoknak sokat ígérő elképzelése van arról, hogyan küzdjük le a kórházi fertőzéseket. Mindenekelőtt a Pseudomonas aeruginosa baktóriumfajra összpontosítottak, amely "opportunistának" számít és főleg olyan embereket támad meg, akiknek immunrendszere meggyengült. Ez a baktérium, mely a legtöbb antibiotikummal szemben rezisztens, fertőtlenítővel aligha küzdhető le, és a baktériumos vérmérgezések és csontvelőgyulladások 7-10 százalékáért felelős. Am a kutatók felfedezték a Pseudomonas aeruginosa "Achilles-sarkát": a szideroforok jelentik ezt, azok a baktériumok által kibocsátott anyagok, amelyekkel a baktérium a gazdaszervezettől vasat akar elvonni. Ezek a "hírvivő" anyagok olyan vegyi kötésre alkalmas helyekkel vannak ellátva, melyeket csak a baktérium ismerhet. A kölni munkacsoport célja az, hogy kipuhatolja a kötést kínáló helyek felépítését, a mérgező szideroforok szintetizálása céljából.
