A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-28 / 26. szám
SZÓL A RÁDIÓ "ITT A SZABAD EURÓPA RÁDIÓ... igéjét. A jugoszláv himnusz mellett, elénekelték a magyar himnuszt. A háború óta először, egy nyilvános helyen. A mozgalmukat érő támadások szinte ugyanolyanok, mint amilyenekkel ma is találkozunk. A félretájékoztatás sem fehér holló a jugoszláv sajtóban. Ami az Együttélésnek nem sikerült, a VMDK-nak igen. A Stav c. újvidéki ifjúsági lap leközölte a Közösség programját, és nyolc oldalon át foglalkozott a szervezettel. Dr. Nenad Dimitrejevic a következőket mondotta: "Nem helyeslem nemzeti pártok alakulását. De más a helyzet a kisebbségek esetében, az emberi, eszmei jogok nem vonhatók meg tőlük. A kisebbségek esetében ugyanis bizonyos dolgokat el kell nézni, ami a többség esetében nem indokolt. A szóban forgó közösség megalakítása szerintem természetes reakció az oktatási törvényre, ugyanis a kisebbségek ily módon kívánják megőrizni kultúrájukat, anyanyelvűket. Jogállamban ilyesmi nem történne meg, mert nincs rá szükség." A nyelvi egyenjogúságot nem sikerült kiharcolni. Az új nyelvtörvényt március óta próbálják elfogadtatni, de a Vajdaságban olyan felzúdulás kísérte, hogy egyelőre le kellett venni a napirendről. A VMDK céljai között a személyi alapú önkormányzatért harcol, tehát nem területi autonómiáért, ahogy azt egyesek rosszindulatúan terjesztik. Vendégeink úgy látták, hogy az Európai Népcsoportok Föderalista Úniója (FUEV) mellett, szükség lenne az Európai Kisebbségek Parlamentjére, valamint a Magyar Kisebbségek Európai Szövetségére. Dr. Hódi Sándor véleménye szerint: "Európához tartozásunk, történelmi és kulturális örökségünk megismertetése, törekvéseink elfogadtatása és támogatása érdekében olyan nemzetközi propagandát kell kifejtenünk, ami meghaladja erőnket és objektív lehetőségeinket." Ezért lenne szükséges a fenti szervezetek létrehozása. A szabadkai vendégek másnap megismerkedtek a város történetével és nevezetességeivel. Mindkét fél örült a kapcsolatok felvételének, hogy senki másra át nem ruházható feladatainkat egymást segítve, megoldjuk. Hogy valóban egy egységes Európa "titkos ügynökei" lehessünk. Balassa Zoltán (Fotó: Furman Zoltán) ... a mikrofonnál Juhász László." Ki tudja hány műsor kezdődött így az elmúlt évtizedekben a Szabad Európa Rádió hullámhosszain, nagyon nehéz lenne megszámolni, hisz a szóban forgó Juhász László kerek 33 évig szólt hozzánk Münchenből. Ha valaki akár két esztendeje is azt mondta volna nekem, hogy 91 tavaszán nemcsak hallani, hanem látni is fogom a jól ismert hang tulajdonosát, sőt, beszélgethetek is vele, hát azt az illetőt minimum lólekdoktorhoz küldtem volna. A sors útjai kiszámíthatatlanok. Ez óv májusában Juhász László Pozsonyban járt. Ebből az alkalomból történt meg a nevezetes eset: riportalany lett a riporterből. A SZER sokéves szerkesztője szívesen válaszolt egy kisebbségi rádió riporterének kérdéseire. — Rádiószerkesztőként engem elsősorban egy kérdés izgat: hogyan lehet, hogyan kell rádióműsort készíteni egy olyan hallgatói bázisnak, amely a szerkesztőtől távol él, amellyel nincs személyes kapcsolata? — Tény, hogy nehéz feladat. Ám az is igaz, hogy az ember távolról élesebben lát bizonyos kontúrokat, mint közelről. Ez a "fától nem látja az erdőt" esete is lehet. Nem szabad lebecsülni, a távolság sokszor előnyt jelent. Ha ráadásul az ember még szereti is azt a közösséget, amelynek közvetít, akkor még jobb a helyzet. Nekem is és valamennyi.Szabad Európás kollégámnak járnak a magyarországi, felvidéki és erdélyi magyar lapok, figyeljük a rádióadásokat, tehát nem lehet teljes elszigeteltségről beszélni, sőt tájékozottságunk kitűnő. — Harminchárom éve szerkesztője a SZER-nek, idézze fel, milyen műsorokban hallhattuk Önt? — A politikai műsorokban, a Forgószínpadban állandóan részt vettem, rendszeresen szerkesztettem a Világhíradót, a Mai napot, a nemzetközi sajtószemlét, a könyvszemlét. Voltak saját műsoraim is, például a Lármafa kisebbségi műsor, a Tiszta forrás a hagyományőrzésről és a népszerű történelmi sorozat a Barangolás a magyar múltban. 1978-óta szerkesztője vagyok a Protestáns világnak. — Voltak tájainkon időszakok, amikor kimondottan veszélyes volt hallgatni a Szabad Európa Rádiót, és jó pont sohasem járt érte. A szocializmus virágkorában erőteljes kampány folyt itt Önök ellen, mint az "amerikai imperialisták ügynökei" ellen, legalábbis a kommunista ellenpropaganda így nevezte Önöket Nyilván tudtak arról, mi folyik itt. Ez nem zavarta munkájukat? — Nézze, akik ezeket rólunk mondták, azok másokat is mondtak, általában bebizonyosodott róluk, hogy többnyire hazudtak. Emberek ezreit nem kellene most rehabilitálni, ha mindaz igaz lett volna, amit azok mondtak, akik bennünket amerikai ügynököknek neveztek. Nemcsak az a fontos, hogy mit mondanak, hanem az is, hogy ki mondja. Ezért aztán bennünket mindez nemigen zavart. Mi tisztában voltunk azzal, hogy a hallgatóink zöme nekünk hisz. Ha azokban a történelmi léptékű fejleményekben, amelyek itt, Közép-Európában történtek, csak egy kis része volt a SZER-nek, akkor már nem dolgoztunk hiába. — A keleti blokk országaiban többékevésbé bekövetkezett a rendszerváltás, ez akár a SZER célja is volt Viszont ezzel mintha kezdene feleslegessé válni a rádiójuk, vagy legalábbis új identitását keresi. így van? — Árnyaltabban fogalmaznék, a SZER- nek nem volt ilyen agresszív célja. Célunk a demokrácia szellemének ápolása, és ezzel az erjedés folyamatának elindítása volt. A kommunista rendszerek bukása csak közvetett célunk lehetett. Ami a rádiónk feleslegessé válását illeti: ezt lényegében a SZER célul tűzte ki. Ezekben az országokban a szabadság részben megvalósult. Viszont — és ez már az én véleményem — az igazi demokrácia nem az egyik napról a másikra jön létre, és a SZER-re még egyjó darabig szükség lesz. — Viszont éppen a magyar adások műsoridejét csökkentették radikálisan. Ezt mivel magyarázza? — Részben azzal, hogy Magyarországon a rendszerváltás jóval előbbre van, mint a többi csatlós országban. Ennek ellenére én úgy vélem, hogy a magyar szerkesztőség műsoridejének a csökkentése napi 6 órára egy kicsit elhamarkodott volt. Az is igaz, hogy ez csak viszonylagos csökkentés, az eddigi napi 19 órának a jelentős részét tették ki az ismétlések, míg most ezek megszűntek. Nem a legszerencsésebb, hogy elmaradtak a reggeli és a délutáni műsorok, hisz csak este hattól közvetítünk, de kizárólag új műsorokat. Az adás rövidítése elkerülhetetlen volt, ám, ha az én véleményemet kérdezi, biztos, hogy más időkben közvetítenék, tehát reggel és délután. — A harminchárom éves szabadeurópás pályafutása alatt használt más nevet a családi nevén kívül? — Igen, az első években az otthon maradottak védelme miatt kötelező volt más nevet használni. Én dédapám nevén jelentkeztem, így voltam pár évig Erdős László. Miután azonban a Kék Fényben, a Népszabadságban és a Pintér-Szabó féle duó különböző kiadványaiban Juhász Lászlóként szerepeltem, értelmetlennek tartottam tovább fenntartani az Erdős nevet, 1965 óta tehát 26 esztendeje a Juhász László igazi és családi nevemet használom. — Harminchárom év után visszavonul, tudtam meg Önről. Miért? — Hálás vagyok a sorsnak, hogy itt lehettem, hogy ezt csinálhattam, viszont másfajta kötelességek szólítanak el a Szabad Európa Rádiótól. Fájó szívvel és nagyon nehezen megy a válás, ezt kár tagadnom. (Új Hullámhossz, 1991. június 1.) POLÁK LÁSZLÓ
