A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-28 / 26. szám
ÉLŐ MÚLT Magyar-cseh protestáns kapcsolatok Az 1618. május 23-án kirobbant cseh felkelés a harmincéves háború kezdetét jelentette. Thum Mátyás és társai mindent elkövettek, hogy a Habsburg Birodalom országait csatlakozásra bírják. Ekkor jött létre az osztrák-cseh prostestáns szövetség, amely csakhamar Magyarországgal és az Erdélyi Fejedelemséggel is összeköttetésbe lépett. Közben II. Mátyás meghalt, s trónját vakbuzgó unokaöccse II. Ferdinánd foglalta el, aki ellen a cseh felkelők hadat indítottak. A csehek bécsi táborozása idején ülésezett Pozsonyban az új király által összehívott országgyűlés, amelyen az osztrák-cseh konföderáció segélykérő követei is megjelentek. Miután sérelmeik orvoslását követelő rendek eredményt nem értek el, ezért a felsőmagyarországi főurak elkeseredve, forradalmi hangulatban távoztak Pozsonyból, és szoros kapcsolatot építettek ki Bethlen Gáborral, de őhozzá fordultak segítségért a cseh felkelők is, akik még a cseh királyi koronát is megígérték neki. Bethlen a prágai felkelés jelentőségét azonnal felismerte, de csak akkor cselekedett, amikor világos volt, hogy a csehek valóban nemzetközi kapcsolatot keresnek. A prágai felkelők nem csupán segítséget kértek, hanem a magyar-cseh perszonálunió tervét is megemlítették. Bethlen erről a következőket írta Rákóczi Györgynek:"... a csehek semmiben az magyar nemzettől különbözni nem akarnak, örömest együtt élnekhalnak vélek, sőt arra ígérték magukat levelükben, hogy valakit a magyar nemzet királynak választ, ők is eligálják maguknak és így egy főtől akarnak függni." A cseheknek ez az elképzelése a Jagellók és Mátyás korának hagyományaira épült, de felelevenedett benne az 1608-as rendi szövetkezés sikere is, amelyet II. Mátyás támogatására Magyarország, Ausztria és Morvaország rendjei kötöttek. Ez a jól átgondolt konföderáció a Habsburgellenes törekvéseket fogta volna össze. Bethlen Gábor nem egyedüli király jelöltje volt a cseheknek. Ezért, amikor úgy látták, hogy a magyarokkal való szövetkezés csak később járhat eredménnyel, a gyorsabb megoldást ígérő Pfalzi Frigyest, a birodalmi protestantizmus kiemelkedő egyéniségét választották meg királynak. Bethlent elszomorította az ígéret be nem tartása, de megőrizte tárgyilagosságát, és 1620 januárjában szövetséget kötött az új cseh királlyal, amelynek részleteit 1620 tavaszán dolgozták ki. Az egyezmény szerint Csehország, Magyarország, Erdély és Ausztria rendjei örök szövetséget kötnek, ötévenként közös országgyűlést tartanak, háborút nem indítanak egymás tudta nélkül, a külügyet és pénzügyet közösen intézik, a törököknek pedig békét ajánlanak. Mielőtt azonban a szövetség megkezdte volna tevékenységét, a császári seregek elől a cseh felkelők 1620. november 8-án a Prága melletti Fehérhegynél megfutamodtak, így a Habsburg-csapatok minden harc nélkül, könnyűszerrel elfoglalták Prágát. Pfalzi Frigyes és az ellenállás vezetői elmenekültek, a győztesek pedig lehetőséget kaptak, hogy évszázadokra szolgaságba taszítsák a cseheket. A felkelés résztvevőit bebörtönözték, 27 vezetőjét pedig 1621. június 21-én a prágai Óvárosi téren kivégezték. Az ország területéről kitiltották a protestáns prédikátorokat, a jezsuiták pedig a katonák támogatásával megindították a cseh protestánsok üldözését. Az 1627. év egyik rendelete alapján számkivetósre ítélték mindazokat a nemeseket, akik nem tértek át a katolikus vallásra. A jobbágyok, a szabad költözködósi jog tilalma ellenére, tömegesen szöktek Magyarországra, Erdélybe. A cseh országrészekben a katolikus vallás volt az egyetlen elismert vallás, holott a lakosságnak csak egyötöde tért át erre a hitre. A menekültek közt volt a felkelők egyik vezére, Thurn gróf is, akinek kiadását Ferdinánd követelte Bethlen Gábortól, de ő ezt megtagadta. A Csehországból menekülők jelentős részét Alvincen telepítették le, és külön törvényben biztosították vallásszabadságukat. A menekültek vallásszabadságát I. Rákóczi György és az 1631. gyulafehérvári országgyűlés is megerősitette. Az Alvincen és a magyar-morva határvidéken letelepültek lelki életéről vándorprédikátorok gondoskodtak, majd ezek kihalása után sokan keresték fel a református és evangélikus egyházakat, így a cseh és morva testvérek jelentős része befogadta a kálvinizmust és a lutheranizmust. A
