A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-18 / 3. szám

illŐMÚLT

"Kétfelé hasftlak ma és megöllek". Bölcs válasza még erre is az volt, hogy hagyná békén, de a másik nem csillapult, mi több, ott siránkozó, sikítozó és esdeklő hitvesével sem gondolt, félretaszftotta, sőt kardjával is megcsapta, s újra meg újra a sógorához vágott, kétszer meg is sebezvén a hátrálót. De mielőtt egy harmadik véres és talán végzetes vágást is ejtett volna rajta, végre előrántotta kaardját a hóna alól, s úgy találta a maga oltalmára s az igazság védelmére megnyesni ellenfelét, hogy annak feje tüstént a mellére hullt, s a lélek kiment belőle.

Közben néhány kisfaludi férfi fölneszeit az utcai huzavonára, az ordításokra, szitkokra és sikolyokra, fölkelt ágyából, és odament. Aranyossy Pál uram ért oda elsőnek, de a dráma addig lepergett, Éva asszony éppen "a megholt urát húzta-vonta, midőn e tanú odajutott", írja a jegyzőkönyv, majd mások is szállingózni kezdtek, s a tetem már az ivó földjén hevert. Ifjabb Nagy András meg az idős Német Pál "látták a fülétől fogva félig a gégölit (értsd: a gégéjét) is áltolvágvo". Szakértői lehettek az ilyen férfias halálnak, láthattak a kuruc háborúban elég rettenetes vágott sebet és emberhalált. Vallomásuk egyértelműen tanúsította, hogy a vágás vitathatatlanul szabályos, tisztességes párviadalban esett; Bölcs Albert uram jobbkezes lévén, a kard éle balról és ferdén felülről érte Nagy Ferenc nyakát. Nem hátulról, hanem elölről.

Hogy ezek után mi történt?

Nagy Ferenc sírba helyezésének nincs nyoma az egyházgellei r. kát. anyakönyvben. Valószínű, hogy egyházi szertartás nélkül temették el valahova. Haláláról csak egy év múlva s egy közvetett adat tudósít a megyei levéltár által őrzött vén Matriculában - de erről majd később.

A párbajt követő időkben három nyomozó bizottság szállt ki Pozsony vármegye képviseletében, hogy az ügy részleteit és hátterét földerítse. Az első mindjárt másnap, május 7-én kocsizott ki a faluba, hogy a vizsgálatot a nemesi hadnagy házánál megejtse. (Bakó Péterről, nemes Pozsony

vármegye esküdtjéről és Nagy István alszolgabíróról van szó.) Ez a vizsgálat csak egy kérdésre kereste a választ, s öt tanú vallomásával is beérte. A szakszerű, mély föltárást Somogyi Mátyás főszolgabíró és Boros Mihály esküdt végezte el; ők június 13-án tizenkét meghitelt tanú vallomását rögzítették, és kilenc alaposan átgondolt kérdésre kerestek magyarázatot: mi okból háborodtak egymás ellen a bajvívók; mikor kaptak össze, s mikor hozták a szablyákat a kocsmaházhoz; volt-e náluk kard, amikor szócsatáztak; ki volt a kihívó; saját szablyájukkal vívtak-e vagy kölcsönfegyverrel, s ha igen, kitől kapták őket; elöl vagy hátul érte-é Nagy Ferencet a halálos vágás; kitérhetett volna-e Bölcs, aki itt még "malefactor", azaz gonosztévő, az ellenfele elől; adott-e Bölcs a vagdalkozás előtt a sógorának parolát; végül hogy kit javasol még a tanú "alkalmatos bizonyságnak" a dologban. A válaszok tisztázták, hogy Bölcs nemcsak a nemesi becsületét, hanem az életét is védte, amikor nagyon is vonakodva kardot rántott, s hogy a duellum minden fontos szempontból megfelelt a bajvívás szabályainak. Nagy Ferenc végül is azt kapta, sajnos, amit talán egész életében keresett: boldogtalan természetével magát hajszolta bele a végzetébe.

Az a másfél oldalas jegyzőkönyv is ezt bizonyítja, amelyet Pósatelkén, 1730. május 26-án Kondé Lázár és Imre, két megyei esküdt vetett kézjegyével és viaszpecsétjével hitelesített papírra a győztes Bölcs Albert és húga, a megözvegyült Éva asszony egyességéről és megbéküléséről. "Látván maga ezen most fönt nevezett asszony az megholt urának Bölcs Albert ellen való minden kigondolható garázdálkodását, és minden rosszra való igyekezetit, úgy nemkülönben kétszeri megvágással halálro (!) való járását (...) tehát gondolkodván az asszony (...) tekéntvén legelsőében is megholt urának lóikéért való jótítelt, az után pediglen maga kiváltképpen való keserves és nehéz özvegységének gyámoltalanságát és sorsát, alkudott meg mielőttünk az fönt nevezett Bölcs Albertiéi" 85, azaz nyolcvanöt forint fájdalomdíjban, amelyet a férfi ott helyben és azonnal le is számolt boldogtalan húga asszonyának.

Amaz viszont most már kinyilvánította, hogy nem óhajt vádat emelni a jogot, a közjót, a falu erkölcsi és gazdasági rendjét szelíden, humorral és türelemmel, de kardjával is védelmező bátyja ellen, s gyanítjuk, hogy nemcsak egy sajátos csallóközi Romeo és Júlia-tragédia, hanem egy történelmi dráma alapanyagának sem utolsó ez a különös történet.

A harmadik "inquisitióra" (tanúvallatásra) majd egy év múlva 1731. március 1-én, Somogyi Mátyás szolgabíró uram siposkarcsai kastélyában került sor. Ez a vizsgálat közvetlenül az ügy végére pontot tevő per küszöbén a bajvívók jellemét kívánta föltárni, a közelmúlt egyik gyakori és rosszemlékű szavával élve káderezni próbálta őket s egy pszichológiai szakértői elemzéssel is fölér. Nagy Ferenc zabolátlanságáról fölsorolt eseteket a meghallgatott tíz "bizonyság" hites vallomása szolgáltatta.

Bölcs Albertot a Somorján 1731. március 5-én összeült megyei törvényszék, hogy példát statuáljon, s a vármegye nemeseinek kedvét elvegye az ilyen vagdalkozásoktól, negyedévi vasra ítélte: lényegében fölmentette. Húga, Éva asszony, az elhalálozott kisfaludi Nagy Ferenc özvegye ("relicta condam Francisci Nagy ex Kisfalud", mondja az anyakönyv, s ez az a bizonyos utólagos és másodlagos nyoma halálának) egy gyönge évvel a tragédia után, 1731. április 15-én férjhez ment egy Álló Ferenc nevezetű nagybudafai ifjúhoz, oda is költözött, s 1732. november 11 -én szült neki egy kisfiút, aki a keresztség során az egyházgellei plébánia ősi kéttornyú templomában az Imre nevet kapta. Nagy Ferenc édesanyja viszont, özvegy Álló Katalin, másfél évvel fia szégyenletes veszte után, alighanem bánatában, 1731. október 19-én elhúnyt, s 50 évesen az egyházgellei templom sírkertjében nyert örök nyugodalmat.

íme, a mese - s a régi írásokból elénk terült véres, hiteles, kétszázhatvan esztendős valóság.

A HÉT 15