A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-21 / 25. szám
szlovákiai magyar fiatalok jelenlétére is — sajnos nem jöttek. A tábor programjában először szerepel az anyanyelvi vetélkedő megyeközi szakaszának rendezése. Ezek a vetélkedők eddig a megyei fordulókkal befejeződtek. Minden megye ugyan nem reagált a felhívásunkra, de már így is szép eredményt értünk el. Albert Ernő: Egy tábor kialakítására, az arculat megformálására az egyének elképzelése és lelkesedése nyomja rá a bélyegét. Különféle táborok beindítására lett volna lehetőség itt eddig is. Sokéit jutalom, kitüntetés is járt volna. De tűz nélkül, muszáj összejöveteleket szervezni nem lehet... Még ha voltak is kezdeményezések, az ilyen táborokból lassan elmaradoztak a látogatók és a szervezők is. A jó, a nemes cél az mozgósít. A lelkes emberekben pedig valami plusz van, ami kisugárzik, amit észrevenni azonnal. Mi bizonyítottuk, hogy lehet tenni, csak akarni kell. A legnehezebb időszakban, 1986-ban bizonyítottunk. Embereink, segítőink önfeláldozásból, szervezőkészségből, szakértelemből jelesre vizsgáztak. Az is igaz, hogy az első tábor sikere után a többihez már nem kellett akkora meggyőzés. A II. nyári táborunkon, a Komandón, 1100 méter magasságban, eléggé eldugott helyen még csak 100-120-an találkoztunk — igaz többen el sem fértünk volna — a következőkön már jóval "megszaporodtunk". A belső tábori életet olyan légkör — szabadabb, emberibb — jellemzi, amit szavakkal leírni nem is lehet. Az együttgondolkodás megragadta a tanulókat, úgy nyilatkoztak, hogy életük nagy élménye volt a tábor. Az idei táborban szintén kevesebben vagyunk, mivel sokan életükben először külföldre utazhattak a vakáció alatt, így talán 250-en lehetünk. A résztvevőkkel 30-35 oktató-nevelő kolléga foglalkozik állandóan. Akik nagyon szívesen vállalkoznak a feladatra, sőt, szinte közelharcot folytatnak a — mondanom sem kell — bérmentes munkáért. A délelőtti foglalkozások a komolyabbak. Az előadók az általuk leginkább kedvelt témát választhatják ki és adhatják elő. Ez tapasztalatunk szerint már egyfajta garancia a színvonalra is, hiszen saját kutatásaik eredményeivel is kibővíthetik az előadást, a témát. A tanulók az előadásokat — órán ugye szokatlan módon — itt megtapsolják. Ez nagy elismerés, amit a tanár nagyon becsül. Nagy tapsot kapott például Salamon Sándor az őstörténeti kutatásokról szóló előadása után. De volt itt beszélgetés filmről, volt novellaelemzés, előadás Illyésről, a honfoglalás mondaköréről, Mátyás alakjának irodalmi ábrázolásáról. A délutáni előadások a lazábbak, szabadabbak. Ekkor mutatjuk be a várost és a megyét az idegeneknek előadásokon, vetített képeken. Meg a valóságban is. Nagy siker volt a megye irodalmi-történelmi nevezetességeinek meglátogatása. Kónya Ádám vezetésével jártak a táborlakók Kisbaconban, Baróton, Nagyajtán, Bölönben, Vargyason, Kézdivásárhelyen, Csernátonban, Gelencén, Csomakőrösön, Zágonban... Túlit Ilona: A tábori életnek vidámabb percei is vannak. Minden nap más csapat készít valami tréfás meglepetést. Néha a társaknak, néha a tanároknak. Tartunk vetélkedőket, táncházat. Akik megérdemlik — ilyenek voltak például a negyedik táborban azok, akik az addigi táborozásokon resztvettek —, azokat lovaggá ütjük. A ceremónia kellékei a kard, a tórdszaiag. A lovagnak az eskü szerint hűséggel kell az ügyet szolgálni. Az idei előadók között szerepelt Nobel Iván is Budapestről. Mivel két golyóstollától hajlandó volt megválni, irodalmi és nyelvi jutalomként Nobel-díjat oszthattunk Szentgyörgyben. Fontosnak tartjuk, hogy a táborban a komoly munkával jól megférjen a móka és a szórakozás. így van értelme, így akarjuk a továbbiakban is szervezni. És keressük a kapcsolatot a külföldi magyar iskolákkal, egyesületekkel. (görföl) VISSZHANG Tisztelt főszerkesztő úr! A Hót 1991. május 31-ón megjelent 22. számában "Fokozatosan elveszítjük jogainkat" címmel közölték a velem készített beszélgetést. Egy többórás eszmecsere rövidített és szerkesztett változatáról van szó. Mivel fontos társadalmi és jogi kérdésekről fejtettem ki véleményemet, beszélgetőpartneremtől, N. Gyurkovits Rózától kértem az elkészített szöveg autorizálását, amire ígéretet is kaptam. Erre azonban, ahogy később megtudtam, technikai okokból nem került sor. így a beszélgetés megjelent szövege, a szükségszerű rövidítés és szerkesztés eredményeként, sajnos nem tükrözi hűen e kérdésekben kifejtett véleményemet. Kérem lapjuk legközelebbi számában tegyék közzé levelem szövegét. Köszönöm. Tisztelettel Dr. Gyurcslk Iván Pozsony, 1991. május 31. HÍRMONDÓ BÉCSI NAPLÓ AZ AUSZTRIAI MAGYAROK LAPJA A Bécsi Napló bemutatkozott Az 1980-ban indított, az idén tehát már a XII. évfolyamába lépett Bécsi Napló munkatársai (Deák Ernő, Gecsényi Lajos, S. Csorna János, Hegedűs János, Báthori Csaba) 1991. május 29-én a Csemadok városi titkárságának meghívására Pozsonyban jártak, hogy a Stefánia kávóházban összesereglett érdeklődőknek bemutassák az ausztriai magyarok lapját, amelyet az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége kéthavonta ad ki. Amint Deák Ernő, a folyóirat felelős szerkesztője (képünkön) elmondta, a Bécsi Napló elsősorban a Nyugaton élő emigráns magyar értelmiségiek írásait közli, de a kelet-európai rendszerváltozásokat követően egyre gyakrabban ad helyet a volt kommunista országokban élő magyar szerzőknek is. A lap kezdettől fogva kritikusan, de objektívan elemezte a magyar bel- és külpolitikát, felvállalta az anyaország határain túl élő magyar kisebbségek sorsának bemutatását, tárgyilagos hangnemével kivívta mind a nyugati magyar értelmiség, mind a magyarországi tollforgatók elismerését. — lamér— FIGYELEMl FIGYELEM! FOLYTATÁSOS REGÉNY Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy 26. számunkban megkezdjük Szerdahelyi Tamás Vég nélküli történet c. regényének közlését. A szerző lapunk felkérésére írta művét, amely bizonyára megnyeri az Önök tetszését is. A Vég nélküli történet ízig-vérig mai, cselekménye itt és most játszódik, szereplői akár mi magunk is lehetnénk. Tehát ne feledjék: 26. számunktól Vég nélküli történet
