A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-21 / 25. szám
HÍRMONDÓ Több. mint tabor Ez év januárjában a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Líceum adott otthont a háromszóki középiskolák irodalmi táborozásának. A rendezvény hivatalos neve: Magyar Irodalmi Tábor. Sorrendben a hetedik volt a mostani. Mi is ez a tábor, mi hívta életre, milyen a programja? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ — és kaptam meg — Túlit Ilona megyei szakfelügyelőtől, a tábor vezetőjétől és Albert Ernő tanártól, a tábor igazgatójától. Túlit Ilona: 1986-ban szerveztük az első irodalmi tábort. El kell mondanom, hogy ez több, mint irodalmi táborozás, anyanyelvi kultúrát és önismeretet ápoló tábor inkább. Az indulás óta — igaz kihagyásokkal — évente kétszer, a téli és nyári szünetben jönnek össze az érdeklődők a kijelölt helyen. A tábort az a valóság hívta életre, amelyben a romániai magyar iskolák tulajdonképpen 1980-tól éltek. Ezt pedig az jellemezte, hogy az anyanyelv fakultatív tantárggyá vált, hogy a gyerekek megcsonkított irodalmat és történelmet, megcsonkított nemzetiségi kultúrát tanultak. Ennek az ellensúlyozására született az ötlet, jött létre a tábor. Abban a légkörben a tanár és a diák együtt szenvedett. Az iszonyatos hazugságok, a feszesség, a himnusz naponta többszöri eléneklóse jellemezte az iskolát, s viselte meg az idegeket. Szerettünk volna a gyerekeknek olyan helyet létesíteni, ahol — legalább rövid ideig — az igazság és az emberi jóság veszi körül őket. Bizonyítani akartuk, hogy nincs különbség diák és tanár között, hogy mindenfajta gondunkat meg tudjuk beszélni. A tábort életre hívó okok között okvetlenül ott szerepelt az is, hogy a felnőttek hatására a hamis magyarkodás, egy székely himnuszos, tartalmatlan magyarkodás kezdett a gyerekek körében eluralkodni. Ehelyett kellett valamit kínálni, ezért próbáltunk meg egészséges magyarságtudatot plántálni az összejövetelek alatt a gyerekekbe. Már az első napon kiderült, hogy a tábor nagyon jó dolog. Még a tartásuk is megváltozott a gyerekeknek. Emelt fővel járó embereket, tiszta tekintetű gyerekeket láttunk. A szembenézés, a tiszta, hangos beszéd, a felszabadult nevetés — mind-mind a siker élményével hatott. A tábori naplókat utólag lapozgatva derült ki, hogy minden perc, minden óra, minden nap óriási élmény, szinte ajándék volt a résztvevőknek is. Ezek a gyerekek a tábori zárórendezvónyen — akkor minden osztály, csoport műsort készít — tulajdonképpen életükben először szerepelhettek cenzúrázás, előzetes jóváhagyás nélkül. Szomorú-tréfásán jegyeztük meg, hogy sajnos abban az időben ez a tábor volt az országban az egyedüli hely, ahol oenzúramentesség volt. A műsor az érzékenyebbeket megkönnyeztette, ám mindenkit megerősített abban, hogy amit elkezdtünk az jó, és mindenképpen folytatni kell. Ez persze nem volt könnyű feladat. Azért is választottunk az első tábor színhelyéül egy külvárosi iskolát, hogy a pártbizottság aktivistái ne gyanakodjanak. Persze sehol nem dicsekedtünk azzal, hogy mi hol és hogyan töltjük a szabadidőnket, a vakáció napjait reggeltől estig. Később kiderült: jól tettük, de már az első tábor után így is megpróbáltak akadályokat gördíteni az utunkba. Emlékszem, a ‘87-es nyári táborozáson egy egész rakomány secus jelent meg, akik erdész egyenruhába öltöztek, így szemmel tarthattuk őket. Minden fa mögött egy erdész volt. Éppen a gyerekeket fényképeztük. Amikor a filmet előhívtuk, akkor lepődtünk meg valójában, mert ennyi "ellenőrre" mi sem számítottunk. A képeken jól látszott, hogy a szakácsnő mellett is erdész van, a legelésző disznók mellett is erdész van. Azután a negyedik tábor után betiltották a találkozót. Akkor ón lemondtam a kerületi szakfelügyelőségről. Nem volt értelme, hiszen abban a légkörben már semmi érdemlegeset nem tehettem. A VI. tábort nyáron szerveztük. Az első szabad tábort. Ahogy mondani szoktuk, ahol a szabad securitate szabadon figyelt, a szabad újság szabadon írt rosszat rólunk. Nos, ez a mostani a hetedik. Ebben annyi az újítás az előzőkhöz képest, hogy vendégül látjuk néhány más erdélyi megyének a képviselőit is. Számítottunk a Nemzetközi vers- és A Bihari Irodalmi Napok, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség, a Vajdasági Magyar Nyelvművelő Egyesület, a Csemadok losonci Alapszervezete és a Kármán József Színkör, Berettyóújfalu Város Önkormányzata, az MTABoros Alapítvány, a Magyar Hitelbant Rt és az Országos T akarékpénztár támogatásával II. alkalommal hirdeti meg a nemzetközi BIHARI VERSES PRÓZAMONDÓ VERSENYT A verseny fővédnöke Tőkés László református püspök prózamondó verseny Nevezési feltételek: — betöltött 14. életév, felső korhatár nincs — a jelentkezéssel egyidóben 5 vers, vagy próza kötelező beküldése — a verseny témája a határainkon túli magyar anyanyelvű költők és írók művei, jugoszláv, román, ukrán, cseh és szlovák költők, írók mindazon müvei, melyeket magyarra fordítottak. Jelentkezési határidő: 1991. július 30. Jelentkezés után részletes tájékoztatást küld a Társaság. A jelentkezést a Társaság címére kérjük elküldeni. Bihari Irodalmi Társaság, Berettyóújfalu, 41000., Pf. 101. A rendező nevében: Oberhäuser László titkár 10 A HÉT
