A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-06-21 / 25. szám

HÍRMONDÓ

MORZSÁNYI

ÖRÖKSÉG

Felfoghatatlan a hír, lesújtó és bénító. Már a gyógyulását vártuk, hamaros hazatérését a kórházból. De nem ilyen hazatérést...

Lehet, hogy már órák óta ülök így, kezemben a három óv előtti jegyzetfüzettel. A lapok még meg sem sárgultak, frissen őrzik ÜRGE MÁRIA szavait;

"Aki belekóstol a néprajzi gyűjtőmunka örömébe, aki átéli azt a csodát, hogy ismeretlenül bekopog egy emberhez es két-három órai beszélgetés után jóbarátkónt búcsúzik, akinek volt alkalma egy gömöri népdal változatát a Zoboralján fellelni, az többé nem szabadul, a múlt idők, eleink művészete fogva tartja. Bár folyamatosan feldolgozom a kazettákon őrzött anyagot, még így is van, mire azt kell mondanom: majd, nyugdíjas koromban..."

Nem lehet ilyenkor olvasni, ilyenkor sírni kell. Hugi nem lesz soha nyugdíjas. Ifjú marad, kedves, halk szavú, bölcs mosolyú. Magam előtt látom, be sem kell hunyni a szememet. Látom viseletbe öltözötten, szoknyában és csizmában (később a csizmát lányomnak adta, mert a táncban csak az volt lábára való), látom farmerban kontrával, dorombbal vagy nyenyerével a kezében. Látom a pillantását, amely biztat: olvasd tovább.

"Feledhetetlen élmény volt a CsaJló ötéves fennállása alkalmából rendezett ünnepség. Vastapssal kísérték a zenekart a színpadra és a hangulat az egész műsor alatt ilyen forró maradt. Éreztem, hogy tudják: az övékét és nekik játszunk, táncolunk."

Hogy ennyi szeretet sem tud feltámasztani senkit! — gondolom a temetés alatt. Itt van a Csalló és a Csali valamennyi egykori és jelenlegi tagja. Fehér gyászba öltöztek, fekete szalagot kötöttek. Sírnak a gyerekek, az a legroszszabb, ha a gyerekek sírnak. A gyerekek vígasztalhatatlanok.

— Rossz hírt kell mondanom...

— Anyu ne! Várj, míg leülök — rémülten tágul tizenöt 'éves fiam pupillára. Sejti a hírt, menekülne a bizonyosság elől... Azután csak ül. Szólni nem tud, mozdulni sem. Sírni sem. Hugi kontrája ott nyugszik az ágyán. A temetésén majd megszólaltatja...

Zenésztársak jöttek, zeneszóval búcsúztatták. A halott életművéhez méltó módon. Ha szólhatott volna, biztos így akarta volna.

Szeretetét, emberségét szétosztotta. Sok-sok serdülő és kisgyermek lelkében ültette el az embernek maradni parancsát. Általuk, bennük tovább ól. Nélküle, de mégis vele nőnek majd fel. Ezt meséli a jegyzetfüzet is:

"A matematikát tanítani szeretem, tudom azó a jövő. A néprajz a múlt, a gyökerek. így fonódik össze lényemben és munkámban ami volt és ami lesz..."

FISTER MAGDA (Gyökeres György felvétele)

Lassú gyarapodás

: A polcokon már szaporodnak a köny- ;

; > vek, az első állvány legfelső polcán a ; I negyvennyolc utáni (az eddigi) első ki- :

; * advány, az Új Szó képes könyve, aTa;; vasz. Nemcsak a polcokon, a padlón is I :; szép számmal vannak — besorolásra ■

:: várakozva — kiadványok. Könyvek, fo- j :: lyóiratok, heti- és napilapok. A somorjai j gimnázium diákjai rendezgetik őket I (míg a végzősök az érettségin izzad; I nak). Annak ellenére, hogy már tizen; I egy tájban szabadot kaptak, még fél :

:; kettő körül is itt szorgoskodnak.

;; — Amióta a Hét tavalyi, 49. számá: ban megjelent a felhívás, lassan gyara- ;

podnak a könyvok, mondja Presinszky ;

:; Lajos. Az első könyv Zürichből érke- •

': zett, Janics Kálmán kötetét Simek Pé- ;

; j tér adta postára. Hatvankilenc adomá:; nyozó — intézmények és magánsze: mélyek — közel kétezer könyvet küld:; tek, a duplidtások levonása után is van :: kb. 1700 kötetünk. Száz darabra tehető j ; j a két háború közötti termésből hozzánk :; juttatott nyomtatványok száma. Szeret- : j: nénk begyűjteni a 18 utáni nyomtatványokat, még töredékes formában is.

:; Minden érdekel bennünket. Jó lenne, I j: ha a gazdátlanná váló könyvtárakat \

; | (magángyűjteményeket), intézetek, in- :

;: tézmények, egyházi és világi hivatalok I

I polcain porosodó, és talán az enyé- ; szetnek szánt — mert értéktelennek hitt — nyomtatványait eljuttatnák hozzánk. így viszont mindenkit gazdagíta; nának és természetesen mindenkinek :

: a rendelkezésére is állnának. Mi min- ;

11 den küldeményről nyilvántartást veze- :

; | tünk: ki, mikor, honnét küldte — és a ;

(szokásos módon katalogizáljuk. Bí- ; zunk benne, hogy lassan, de elérjük a ; célt: rendelkezésünkre fog állni az itt ki- I: adott nyomtatványok java része. Azt | azért őszintén bevallom, hogy nagyobb | támogatásra számítottunk. Vagy L mondjam így: megértésre. Hiszen érté- ; j keink számbavétele nagyon fontos fel- :; adat. Nem hiszem például, hogy ezt ép- jj pen tollforgató embereink ne értették ;j volna meg. Bokros teendőik végett I:

, azonban eddig csak Csáky Károly, ; j ; Csontos Vilmos, Rácz Olivér, Ardami- :

;: cza Ferenc, Liszka József, Ozsvald Ár- j j |: pád, Géczi Lajos, Zalabai Zsigmond ;

; küldték el dedikált műveik egy-egy pél<; dányát. A szerdahelyi antikváriumba j:

| egy ismeretlen adakozó hagyott ott né- j :; gyezer koronát, hogy könyvtárunk álló- ; ij mányának gyarapítására fordítsuk.:;

;j Sajnos, a Csemadok országos közgyű- 'j I ;; lésének küldöttei sem tettek csomag- ;j ; j jukba plusz teherként egy-egy könyvet, :;

; ahogy azt kértük tőlük. Mindössze ki- j j ; lene delegátus gyarapította az állomá- ;;

;; nyunkat. Ügy gondolom azonban, hogy j I a "mulasztás" pótolható. Ismét kérjük ; |

: tehát az alapszervezeteket, küldjenek :: könyvet, könyveket, bármiféle itt kiadott ■ j | nyomtatványt a Bibliothóka Hungaricá-;;

; nak.

I (XÖ-fity

fr»»»—»»»»»»»«»»»»»«»»»»»»»»»—»»»—

PÁLYÁZAT

A Csemadok Országos Választmányának Vezetősége pályázatot hirdet a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége — a Csemadok—jelkópének-címerónek megtervezésére. A jeligés pályamunkákat 1991. szeptember 1-ig kérjük beküldeni a Szövetség címére:

ÚV Csemadok — Sekretariát 815 57 Bratislava, Nám. 1. mája 10-12.

A pályázathoz mellékelt lezárt borítékra írják fel a jeligét, a borítékban pedig tüntessék fel az alkotó nevét és lakcímét. A pályadíj 20 000 Kčs. A szakmai bírálóbizottság 1991. szeptember 30-ig hirdet eredményt.

A CSEMADOK OV VEZETŐSÉGE

& HPT 0