A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-07 / 23. szám
ÉLŐ MÚLT KONCSOL LÁSZLÓ "Fölséges Urunk kegyes parancsolatja után..." (Alistál, Bögellö, Nagypadány: 1732. szeptember 18.) 3. III. Károly rendelete a felekezetek ügyét a magyar országgyűlések 1681. és 1687. évi, szigorúan korlátozó törvényeihez utalta vissza, s Nyugat-Magyarország területén a protestánsok csak az 1681. évi 26. törvénycikk által kijelölt helyeken gyakorolhatták több-kevesebb szabadsággal a vallásukat. Pozsony megye magyar falvai közt csupán két ilyen helyet találunk: Rétét és Pusztafödémest; a többi gyülekezet lelkészét a kiszállt megyei bizottságok távozásra szólították föl. Padányban, Alistálon és Hodoson is ez történt. A királyi rendelet azonban nem állt meg ezen a ponton: engedélyezte ugyan protestáns püspökök beiktatását, ám ezek a szuperintendensek kizárólag erkölcsi vonalon gyakorolhatták felügyeleti jogaikat, minden más kérdésben a r. kát. püspök döntött. A lelkészek nem hagyhatták el a becikkelyezett (artikuláris) helyeket, csak ezek gyülekezetében szolgálhattak, de az ő beiktatásukhoz is meg kellett szerezni a király engedélyét; a Resolutio a prédikátorokat a világi hatóság alá rendelte, papi képzettségüket s a keresztség kiszolgáltatását azonban a katolikus főesperesek egyházlátogatásai, a Canonica visitatiók ellenőrizték. Vegyesházasságokat a hívek csak katolikus pap előtt köthettek, a hitehagyott katolikusokat súlyos világi büntetésekkel sújtották, a katolikus ünnepeket a protestánsokkal is megülették, s a protestáns tisztségviselőknek a világi közigazgatás minden szintjén a katolikus esküminta szerint kellett fölesküdniük, csak a tanúk és a magánperek szereplői mentesültek a hivatalos esküformulák kimondása alól. Később mind III. Károly, mind leánya és utóda, Mária Terézia újabb rendeletekkel egészítette ki a Carolina Resolutiót, ám ezek a mi pillanatnyi ügyünket még nem érintették, ezért ismertetésüktől is eltekintünk. A korlátozó királyi rendeletek érvénye ötven esztendeig, II. József 1781. október 25-én kiadott Türelmi Rendeletéig fennállt, s lelki, szellemi, kulturális és politikai következményei beláthatatlanok. Lássuk most aktánk helyszíneit. Bögellőn sem a reformáció után, 12 A HÉT sem annakelőtte nem épült anyaegyház. Perlaki Márton barsi esperes 1650. június 24-ón egy levélben fölsorolta a Komáromi Superintendentia (püspökség, egyházkerület) öt egyházmegyéjének gyülekezeteit, s ebben az áll, hogy Bögellő és az akkor még létezett Kispadány a (nagy)padányi anyaegyház filiája (leányegyháza) volt; némi történelmi hányattatások után ma is az. Padány tehát Perlaki idején anyaegyház, ám 1681-re sok más protestáns eklézsiával együtt ezt a református gyülekezetét is fölszámolták, s 1709-ben egy akkori kimutatás szerint már Alistálnak van alárendelve. Ebből az időből a prédikátor és a mester itteni, leányegyházbeli (padányi) járandóságának jegyzéke is ránk maradt: az egész telek gazdája fizetett a lelkésznek 65 dénárt, fél szapu (egy pozsonyi mérő, 62,5 I) búzát, öt kéve fát és tíz kéve nádat, halotti tanítástól 50, esketéstől 50 dénárt, keresztelósórt és konfirmálásért egy-egy kenyeret és tyúkot, valamint a falu gyülekezete biztosított papjának és egyházának 4 hold őszi vetést és két-három hold kaszálót. (A négy hold szántó mintegy 1500 liter gabonát termett azokban az időkben.) — A mester (tanító) járandósága ugyanakkor: gazdánként 20 pénz, egy fertály búza, három kéve fa, öt kéve nád, egy kenyér, halotti szolgálatért 25 dénár és végül didactrum, azaz tandíj egy közelebbről meg nem határozott összegben. (A turiszakállasi iskolamester didactruma tanulónként 25 dénár egy évre, a bálványszakállasió nemkülönben.) Pár óv múlva Padány ismét önállósult és anyaegyházzá lett, de a Carolina Resolutio után, mihelyt 1731. december 5-ón megjelent a Helytartótanács végrehajtási rendelete, Pálffy János főispán a Pozsony megyei kálvinista anyaegyházak fölszámolását Padánnyal kezdte. A bizottság a templom, a parókia és az iskola mellett az egyház minden vagyonát lefoglalta, s elűzte a faluból a prédikátort. A megye intézkedéséről nemcsak a padányi egyház anyakönyvének bejegyzései, hanem egy későbbi hodosi vizsgálat mellékletei is tanúskodnak. (Folytatjuk) Képek a magyar múltból A népek eredete a múlt homályában vész el, és ebbe a homályha sokszor csak a szájhagyomány alapján fennmaradt eredetroondák világítanak be bizonytalan fénnyel. A régi történelmi népek legtöbbje istenektől, csodás lényektől vagy vallásos tiszteletben részesített, ősnek gondolt állatoktól származtatta magát. A múlt idők folyamán a magyar nép eredetére vonatkozóan számos monda és elmélet született. Ma már aligha követi valaki azokat, akik azt állítottak, hogy ..a bibliai első emberpár magyar«! beszélt." A történeszek megcáfolták azoknak az. állításait is. akik vakbuzgón hittek a szittyák vagy legalábbis a hunok magyar voltában. A régi magyar filológusok a (teher nyelvhez is hasonlítónak a magyar nyelvet Horváth 1st van fellengzős megállapítása szerint a magyar származású nevektől szinte "pőzsög a biblia". A nagymüveltscgú Eötvös József sem mondott le amit a hitéről, hogy egyszer majd kimutatható lesz a magyar és a? indoeurópai nyelvek rokonsága. Több mim kétszáz éve, hogy Sajnovics János a magyar nyelv származására vonatkozó kutatásokat más útra irányította. Azóta a magyar, a külföldi nyelvészek munkája alapján beigazolódottnak látszik, hogy a magyar nyelv a finnugor nyeivesalád ugor ágához tartozik. Személyesen találkoztam olyan nyelvészekkel is, akik az időszámításunk előtt 1800 körül kihalt — szinten agglutináló — sumer nyelvet rokonítják a magyar nyelvvel. Ám bármennyire fontos egy nép hovatartozásának megállapításához a nyelv, származását megsem határozhatja meg teljesen. A történelemből tudjuk, hogy például a normann nép Oroszországban szlávvá. Normandiáhan franciává, Angliában pedig angollá lett. Hasonlóképpen a délszlávokat meghódító bolgárok később átvették a szlávok nyelvét. A jelenünkben lejátszódó asszimilációs folyamatok az egyes népek nyelvi és faji keveredését bizonyítják. A magyar nép kialakulásának kezdeti időszakáról nincsenek számottevő írott forrásaink. Cs-upán a szájhagyomány által megőrzött mondáink alapján lehet következtetni származásunkra. Mondáink egy részét — utólag — Anonymus a Gesta Hungarorum című munkájában gyűjtötte össze. A tudományos kutatók azonban > regősök csacska énekeinek" hitt mondák valóságalapját számos esetben igazolták. Ezt tette Schliemann is, aki ásatásaival bebizonyította, hogy a sokáig csak mesének hitt {Iliász és Odüsszeia sem nélkülözött minden történelmi alapot. Erről Trójábam jártamkor magam is meggyőződhettem . Az őstörténet kutatót több tudomány eredményeit veszik számba: az összehasonlító nyelvtudományon kivüi a régészetet, a néprajzot, az illető vidék éghajlatai, növényzetét, állatvilágát, valamint a történelem más segédtudományait és forrásait is. Az említettek csak az elfogultságtól mentes lörténelcmtudósok számára mondanak igazat. A magyar nép őshazája helyét még ma sem ismetjük pontosan. Legrégibb szavaink eredete alapján állítható, hogy a magyarok a finnugorok ősi lakóhelyén, a Volga folyó és az Ural hegység közötti vádéken éltek A magyar nép elnevezése a "magyar" szó saját képzésű szavunk Régi alakváltozásai moger, megver, első tagja a megy, azonos a manysi (vogul) nép nevével, a második tagja, az er, illetőleg a mai ar pedig a mari (cseremisz) erge. a finn ürke "ember” szívnak felel meg. Idegen elnevezésünk az óorosz ugrin, a lengyel venger, a cseh és szlovák uhor, a német Ungar, a francia hongrois, a latinost»« Ungarns, HUngarns valószínűleg annak a törzsszövetségben élő onugomak nevezett népnek a nevéből ered, amelynek keretébe a magyarok ősei is tartoztak dr. Párkány Antal
