A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-06-07 / 23. szám

«»»»»SwSíJčwftŕwRwíSWSPWiScWW MásiH történelem Azt hiszem, a kisebb s a nagyobb kö­zösségeket az tartja, az tartotta min­dig össze, hogy tudtak egymásról. Hogy ami közelebb, vagy távolabb megtörtént, a hírvivők-hírhozók útján előbb-utóbb ismertté vált a közösség tagjai előtt. így vándoroltak az ese­mények, a jó- és a rossz hírek, a győzelmek, a vereségek krónikái, és minden más, a közösség számára fontos, vagy kevésbé fontos, netán érdekes esemény, amit megőrzésre érdemesnek tartottak. Aztán — évti­zedek, évszázadok kristályosító hatá­sára — ebből lett egy nép történel­me, történelmi tudata, ebből szövó­­dött-alakult ki gondolkodásunk sajá­tossága, nemzeti jellege, magatartá­sunk; mai fogalommal jelölve: identi­tástudatunk. Mindez addig működött — működ­hetett —, amíg egy-egy nép, nemzet a maga természetes — vagy: a maga megvédte határokon belül egy e­­gészkónt élte — élhette — a saját életét. Hanem amikor ezt az egészet valamely külső erők, hatalmak szét­darabolták, megszakadt az a termé­szetes történelmi gondolat-áramlás, amely korábban az együvé tartozást működtette. A földarabolt, a kény­szerűen kölönválasztott részek a sa­ját törvényeik szerint kezdtek működ­ni, hogy életben maradhassanak, s hogy képesek legyenek a létezéshez szükséges alapföltételeket megte­remteni a maguk számára. Ezeket az alapföltóteleket — bár nagy és súlyos árat fizettek érte — úgy-ahogy létre­hozták, ám azt a teljességet nem vol­tak képesek elérni, amely az elsza­­kítás előtti időkben természetesnek számított. Ha az eddig elmondottak alapján valaki nem jött volna rá, hogy mer­­refelé tartok e fejtegetések mentén, kimondom, hogy a magyarság földa­­raboltságára gondoltam folyamato­zenéjét (pl. nógrádi szlovákok, csallóközi cigányok, stb.) c) az északi magyar nyelvhatár közelében élő nemzetek és nem­zetiségek népzenéjét (interetnikus kapcsolatok). 4. A zeneszámok lehetnek nép­zenei feldolgozások és autentikus hangzásra törekvő produkciók. 5. A felvételeket kérjük magne­tofonkazettán vagy tekercsen kül­deni. 6. A Szlovákiai Magyarok Folk­san. Mégpedig azért, mert ma már mi is ott tartunk, hogy a szétdarabolt­­ságban úgy-ahogy megteremtettük a létezéshez szükséges alapföltétele­ket, ám az egyetemes magyarság je­lenéről nincsenek általános, össze­függő és folyamatos ismereteink. Nincsenek, mert nem is lehetnek. Nemrégiben Keszthelyen a Berzse­nyi Helikonon derült ki ismét — és már hányadszor! —, hogy az elmúlt hetven esztendő az egykor volt ter­mészetes szellemi áramlatokat az egyes magyar térségek között leszo­rította, hogy az európai magyarság ma már alig ismeri önmagát! Való­ban! Mert mit tudhat ma például egy kassai magyar polgár egy kolozsvári magyar polgárról, vagy teszem azt a Mura-vidéki magyarokról?! A burgen­landiakról, a kárpátaljaiakról, esetleg a még távolabbi csángókról... De ke­zet a szívre: hányán tudtunk a lem­­bergiekről, vagy a most "fölfedezett" Urálon-túliakról, akiknél — ez is nó­vum ebben a mi ellehetetlenedett magyar világunkban — a magyar "apanyelv"; mivel az egykori magyar hadifoglyok "benősültek" az ottani né­pek közé, s nyelvüket megőrizvén, utódaik is tudnak még magyarul. (Er­ről egyébként a kárpátaljai költő-po­litikus Dupka György hozta a hírt.) Mondhatnám, sorolhatnám a fur­csaságokat — sajnos a tragédiákat is — ebben az általunk lakott Euró­pában, mint ahogy Keszthelyen is fel­felvetődött közülük számos, ám ón úgy vélekedem, hogy e szétszórtság­ban mégis csak keresni kéne valami olyan utat és eszközt, ami és amely lehetőséget adna arra, hogy ismét tudjunk egymásról. Hogy tudjuk — hogy tudhassuk! — mi történik Er­délyben, a Kárpátalján, hogy mi a gondjuk a vajdasági magyaroknak, s hogy a mi hétköznapjainkról és ün­nepeinkről — már ami még maradt — ők is kapjanak híreket. Csakhogy ezek a hírek nem jutnak lórszövetsége a kazettára kerülő zenei anyag kiválasztására bíráló­­bizottságot hoz létre. 7. A beküldés határideje 1991. július 15. (függetlenül a pályázás időpontjától). A határidőn túl beér­kezett anyagokat a bírálóbizottság nem veheti figyelembe. 8. A pályázati felhívás nyilvá­nos! A zenei felvételeket az alábbi címre kérjük beküldeni: el onnan ide, s innen oda. Holott Er­délyben, a Vajdaságban, s nálunk is működik a nemzetiségi sajtó, van egy sereg lapunk — s még több Magyar­­országon —, ám ezeket csak a ha­tárokig viszi az adott ország postája. A legtöbbről pedig nem is tudunk, s ha néha eljut hozzánk egy-egy pél­dány — vagy tőlünk oda —, csak csodálkozunk, hogy hányadán is ál­lunk. Keszthelyen — mivel a három­napos tanácskozásnak ez volt a fő témája — csodálkoztunk is eleget. Azon, hogy ekkora gazdagság mel­lett mily nagy mégis a mi szegény­ségünk! Volt aki a gondok feloldását abban látta, hogy egy műsorszóró műhold felbocsájtása, annak vételi le­hetőségei ezt a kérdést egyszer s mindenkorra megoldanák. Az biztos, hogy ez jó, sőt nagyszerű megoldás lenne, ám gyanítom, az ezredfordu­lóig erre aligha kerülhet sor, mert a közép-kelet-európai térség mai nyo­morúsága ezt nem teszi lehetővé. Túl mindezen egyéb új veszedelmek is keletkeztek ugyanitt. Tapasztalhattuk — s ez jó volt —, hogy a vasfüggönyt néhány hót alatt eltávolították; a nyu­gati határok mentén nincs szöges­drót. De keletkezett nyomában — va­lamivel keletebbre — olyan szellemi vesztegzár, amely az amúgy is ki­csinyke mozgásteret móginkább szű­kíti az egyes magyar régiók között. Ezért gondoltam arra — s ezt Keszt­helyen el is mondtam —, hogy a meglévő nemzetiségi lapok, rádio, té­vé regionális volta mellett igen nagy szükség volna egy olyan magyar lap­ra —_ lehetne a neve mondjuk Ma­gyar Égtájak —, amely az egyetemes magyarság számára készülne, s amelyet elérhető áron a világon min­denhol megrendelhetnének az ott élő magyarok. Ez — úgy érzem — ha­marabb létrehozható volna, mint a műholdas magyar adás, s így hama­rabb lehetne reményünk arra — per­sze így sem máról-holnapra —, hogy a hetven évvel ezelőtti feldarabolás után megújulna az egykor-volt, ter­mészetes gondolatáramlás... Gál Sándor Szlovákiai Magyarok Folklórszö­vetsége Richtarőik Mihály Nám. 1. mája 10. 815 57 Bratislava Tel: 528 07, 535 17 , (00427 - hívószámmal) Fax: 533-94 Pozsony, 1991. május 8. A Szlovákiai Magyarok Föl kJórszövetsége A HÉT 5

Next

/
Thumbnails
Contents