A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-06-07 / 23. szám

A MAGYAR IRODALOM SZOLGÁLATÁBAN Születésnapi beszélgetés az ötvenéves Karol Wlachovskýval LÁTOGATÓBAN Gondolom, nem kell Karol Wlachov­­skýt bemutatnom a csehszlovákiai magyar olvasóknak és iroda­lomkedvelőknek, hiszen műfordító­ként és a Tatran Könyvkiadó igazga­tójaként igen sokat tett a magyar iro­dalom szlovákiai népszerűsítése és megismertetése érdekében, s ezek az érdemei előttünk sem maradtak rejtve. Karol Wlachovský ötvenéves. Ez a kerek évforduló jó alkalom arra, hogy röviden felidézzük életútjának fontosabb állomásait. — Mint folyóiratszerkesző és kriti­kus kezdtem a hatvanas óvek elején, a Slovenské pohľady szerkesztősé­gében. A második egyetemem volt ez az időszak. Megismerkedtem a szlovák irodalom jeles képviselőivel és részese lettem az irodalmi élet­nek. Arról az oldaláról vehettem szemügyre az irodalmat, ahonnan az olvasók nemigen láthatják. Szinte be­lülről figyelhettem az irodalmi alkotá­sok keletkezését. Hogyan lett műfordító és miképpen került kapcsolatba a magyar iroda­lommal? — Elég hosszú mese lenne, de igyekszem röviden elmondani. A ma­gyar irodalommal és a műfordítással a csehszlovákiai magyar irodalmon keresztül kerültem kapcsolatba. A Slovenské pohľady-ban elhatározták, hogy bemutatják a csehszlovákiai magyar irodalmat. A mi nemzedé­künk tagjai és a csehszlovákiai ma­gyar írók között jó kapcsolatok ala­kultak ki. Rendszeresen találkozgat­­tunk Monoszlóy Dezsővel, Dobos Lá­szlóval, Duba Gyulával stb. Mivel én voltam az, aki tűrhetően beszéltem magyarul, feladatul kaptam, hogy for­dítsam le a Slovenské pohľady szá­mára Monoszlóy Dezső elbeszélése­it, Dobos Laci Földönfutók című re­gényének egyik fejezetét és még né­hány szerző alkotását. Az 1968 au­gusztusi szovjet inváziót követően Monoszlóy külföldre távozott, Dobost fokozatosan félreállították, így szinte kényszerűségből eljutottam a ma­gyarországi magyar irodalomhoz. Közismert, hogy Karol Wlachovský elősorban a XX. századi magyar pró­za avatott tolmácsolója. Főleg azokat az írókat kedveli, akiket jobb szó hí­ján városi, polgári íróknak nevezhet­nénk. Több Kosztolányi művet fordí­tott le, de kedvenc szerzői közé tar­tozik Mándy Iván, Mészöly Miklós és Örkény István is. Miért éppen ezt a fajta irodalmat szereti? — Közrejátszott ebben az, hogy irodalomkritikuskónt nem találtam olyan alkotásokat a szlovák iroda­lomban, amelyek ezzel a tematikával foglalkoznának. A szlovák iroda­lomnak ugyanis két nagy témája van: a falu és a háború. A városi irodalom nem bontakozott ki, ezért érdekes volt számomra a magyar iroda­lomnak ez a vonulata, amelynek gyö­kerei még az osztrák-magyar kiegye­zés időszakába nyúlnak. Ekkor kez­dődött egy nagy gazdasági fellendü­lés, amelynek következtében meg­nőtt a városi polgárság szerepe. Az irodalomban mindez úgy csapódott le, hogy új témák jelentek meg a mű­vekben, egy új látásmód, egy új iro­­dalomszemlélet terjedt el, kialakult egy újszerű irodalmi nyelv. Esztétikai szempontból értékelve ezt az irodal­mi vonulatot, bennem leginkább Mé­szöly Miklós, Mándy Iván és Örkény István alkotásai hagytak nyomot, ezért is kezdtem őket fordítani. Ami­kor már szert tettem egy kis műfor­dítói tapasztalatra, akkor mertem be­lefogni Kosztolányi Dezső és Csáth Géza fordításába is. Karol Wlachovský tolmácsolásában jelent meg a csehszlovákiai magyar próza számos alkotása is, mindenek­előtt Grendel Lajos munkái. Azt is mondhatnánk, hogy Grendelnek affé­le házi fordítója. Szinte valamennyi művét átültette szlovákra. Milyen volt ezeknek az alkotásoknak a fogadta­tása a szlovák olvasók körében? — Az Odtienené oblomky címmel megjelent Grendel-triptichon írószö­vetségi vitáján a kritikusok egyértel­műen leszögezték, hogy Grendel ez­zel a művével a szlovák irodalomra is ösztönzőleg hatott. írásaiban kriti­kus barátaimmal együtt ón is olyan sajátosságokat fedeztem fel, ame­lyek hiányoznak a legtöbb csehszlo­vákiai magyar író műveiből. Azt a be­zártságot, amelyből a csehszlovákiai magyar irodalom ered, Grendelnek sikerült felszámolni. Minden szlovák olvasója érzi, hogy a háttérben ott van a csehszlovákiai magyar kisebb­ség sorsa, de az író nem akar na­gyon visszatekinteni, hanem előre néz, a jelenlegi helyzetből indul ki. Ez nagyon jól érvényesült az Áttételek című Grendel-regónyben, amely ma­gyarul és szlovákul egyszerre jelent meg, mivel ezt a művet kéziratból for­dítottam. Karol Wlachovský éveken át a Tatran 6 A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents