A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-31 / 22. szám

TANÁCSADÓ JOGI TANÁCSOK "Idős nyugdíjasok" jeligével olvasóink azt írják, hogy egyetlen fiuk alkoho­lista, ezért attól tartanak, hogy haláluk után mindent elkótyavetyél. Szeretnék a vagyonukat (családi házukat, kert­jüket) a két unokájukra íratni azzal a feltétellel, hogy a fiuknak csak a ház használati joga marad. Unokáik még kiskorúak. Azt kérdezik, lehet-e a mondottak alapján végrendelkezni és lehet-e a végrendeletet közjegyzővel megíratni? Olvasóink készíthetnek végrendele­tet úgy, hogy azt sajátkezűleg megír­ják, aláírják és kelettel látják el. Mind­kettőjüknek külön-külön kell végren­deletet írniuk, mert közös végrende­letet még házastársak sem készíthet­nek, az ilyen okirat érvénytelen volna. Tanúkra nincs szükség. De végrendelkezhetnek úgy is, hogy a végakaratukat közjegyzővel foglaltatják közjegyzői okiratba, aki az erről felvett jegyzőkönyvet irattárá­ban helyezi el. A végrendeletben a fiuk részére ún. dologi teher alakjában kiköthetik azt a jogot, hogy az öröklött ingatlanokat életfogytig ingyen használhatja, amint ezt a Polgári Törvénykönyv 135/c pa­ragrafusa lehetővé teszi. Olvasóink bármelyikének elhalálo­zása esetén a törvényes örököse a túlélő házastársa és a fiuk, mégpedig egymás közt egyenlő arányban. Végrendelet esetében, ha olvasónk a vagyonát az unokáira hagyja - figye­lembe kell venni a Polgári Törvény­­könyv 479. paragrafusának a rendelke­zését, amely szerint a fiuknak, mint nagykorú leszármazottnak ún. köteles részre van igénye, vagyis legalább is törvényes örökrészének a 3/4 részét kell megkapnia. Amennyiben a végren­delet ezt a jogát sérti, ebben a részé­ben érvénytelen. (Kiskorú leszármazot­taknak ilyen esetben a teljes örökrészü­ket kell megkapniok.) A törvény értelmében ez az érvény­telenségi ok azonban csak relatív, ami azt jelenti, hogy a fiuknak (mint tör­vényes öröklésre jogosultnak) nem kell ezzel a jogával élnie s elismerheti a végrendelet érvényességét, hiszen a családi vagyont a gyermekei öröklik. Olvasóink azonban még életükben közös ajándékozási szerződéssel átru­házhatják a kiskorú unokáikra a vagyo­nukat, s ebben maguk részére élet­fogytiglani ingyenes használati jogot is kiköthetnek. Az ilyen ajándékozási szerződést írásban kell megkötni, s minthogy a megajándékozottak kisko­rúak, a járásbíróságnak (mint gyámbí­róságnak) is jóvá kell hagynia. - A szerződést azután a közjegyzőnek re­gisztrálnia kell. - A szerződést maguk is megírhatják, vagy ügyvéddel, vagy közjegyzővel készíttethetik el. Dr. B.G. NEVELGETŐ "A kutyák nem rágják el az iskolát, hi­ába kenjük be a sarkaikat' - tudjuk meg Csorna Gyula kedves könyvéből. De milyennek kellene lennie annak az iskolának, melyet magunknak, gyermekeinknek szeretnénk? Ha javí­tani akarunk iskoláinkon, feltétlenül ki kell kérnünk a leginkább illetékesek, a gyerekek véleményét. Nem biztos, hogy valóban tudják, mire van szük­ségük, s hogy számunkra érthető mó­don ki is tudják fejezni, de nélkülük nem lehet és nem is szabad tenni semmit értük. Milyen iskolába szeretnének jár­ni a gyerekeink: "Komolytalanok vagyunk mi a kis­gyerekekhez képest, akik hosszú ide­ig egyáltalán nem tudnak vállat vonni, vagy legyinteni, míg nagy nehezen meg nem tanítják nekik ezt is. De mennyivel jobb dolgokra és jobban tudnánk tanítani őket, ha legalább ti­tokban többet járnánk az ő iskolájuk­ba, ahol világos, szabad terek vannak és ugyanilyen szókimondás" - írja Ancsel Éva. Szabad terek, szókimon­dás, gyermeki fantázia, gyerekvéle­mények. Figyelünk-e eléggé ezekre? Ismerjük-e, értékesítjük-e gyermeke­ink, tanítványaink gondolatait, elkép­zeléseit? Gyermekvallomásokat gyűj­töttünk össze rólunk, a tanárokról, az iskoláról... Az utóbbi évek hivatalos állásfogla­lásai, a pedagógiai irodalom folyama­tos korszerűsítést, reformot sürgettek. Ezek megvalósításában kulcsszere­pet játszik a pedagógus. A legfonto­sabb: gyermekszerető tanárok le­­gyenekl J. Korczak megfogalmazta: "A nevelő a gyakorlati munka során megismer olyan gyerekeket, akik kö­zel állnak szívéhez, akik megjutalmaz­zák minden fáradozásáért, ezek a sa­ját lelkének gyermekei, ezekhez hajlik a szíve, ezeknél nem keres értéket és hasznosságot. Azért szereti ókat, mert hallgatnak, komolyak, összefo­gónak és szétszórtak; azért szereti őket, mert kritikusak, bátrak és önfe­jűek." De mit szeretnének a gyerekek? Azt szeretnék: "Minden szünetben le­hessen beszélgetni a tanárokkal." "Bízzanak a tanárok a gyerekekben." "Legyenek kíváncsiak, mit miért csi­nálnak a tanulók." "Mosolygás, vidám­ság, jókedv lenne az iskolában." Az iskolai hangulat, a jó légkör ki­alakításában szerepet játszik a peda­gógusok hangjának milyensége, be­szédük hangszíne és hangerőssége. Figyelemre méltóak az alábbi vélemé­nyek: "Olyan iskolába szeretnék járni, ahol nem kiabálnak a tanárok." "Nem szeretem, ha a gyereket verik." "Csendes, nyugodt iskolába szeret­nék járni, olyanba, ahol mindenki hal­kan beszól, még a tanárok is." A ta­nítási órákkal kapcsolatban az első helyre a tanári magyarázat probléma­köre került. A másik, kiemelésre ér­demes kérdéskör a dolgozat - fele­lés - házi feladat volt. Néhány kíván­ságot felsorolunk: "Nulladik órában ne lehessen dolgozatot írni." "Nem mindig feleltetnének, és minden szá­zadik órát megünnepelnének." "Jó lenne, ha az óra kezdetét nem egy zajos csengő, hanem egy kedves kis harang jelezné..." A tanulók igénylik az együttlétet, szükségük van sok közös élményre. "Minden szerdán kirándulni men­nénk." "Délutánonként lehetne ren­dezvény, ami nem unalmas." "Jó len­ne, ha a tanárok is játszanának a gye­rekekkel." És hogy milyen tanterembe szeret­nének járni? 'Tágas, szép, világos tantermek és széles folyosók kellenének." "Legyen az iskolán sok ablak, de legjobb len­ne, ha felülről sütne be a nap." "A fa­lak ne legyenek egyszínűek.""... időn­ként nem padokban, hanem a földön, párnán ülve tanulnánk." "Az egész osztály fényképe ki lenne rakva a sa­ját tanterme elé.” Gyermekeink nagy része szinte egész napját az iskolában tölti. Nem véletlen, hogy nagy számban fordultak elő az ilyen óhajok: "Az is­kolában lenne medence, szabad idő­ben lehetne fürödni, napozni." "Olyan iskolába szeretnék járni, ahol bele­szólhatnék, hogy mi legyen az ebéd." "Jó lenne, ha lennének étel-ital auto­maták az iskolában, de legalább egy önműködő tejkiadó." "Lenne több gombóc, palacsinta, tejbegríz meg ilyesmi." "Olyan iskolába szeretnék járni, ahoi nem lenne sok óra." "Ha fáradt vagyok, jó lenne valahol pihen­ni." "Szeretném, ha többször lenne néhány napos szünet." Végű! néhány utópia: 'Tündéror­szágban szeretnék iskolába járni. Ott biztos mindenki mindig boldog." "Olyan csodaceruza lenne, hogy csak fogni kellene és mindent leírna." "Az összes tanár kikísérne bennünket a kapuig." Az iskola olyan sajátos világ, amelyben a gyerekek és a tanárok életük egy hosszú szakaszának jelen­tős részét töltik. Ezért sem mindegy, hogyan érzi magát az iskolában a ta­nár és a diák, hogyan kötődik a gyer­mek az iskolához, mennyire érzi ott magát fontosnak. Nanszákné Dr. Cserfalvi Ilona A HÉT 23

Next

/
Thumbnails
Contents