A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-31 / 22. szám

LÁTOGATÓBAN

"... felkutatni a pedagógusok sebére a gyógyírt..."

(Beszélgetés Ádám Zitával, a Pedagógusszövetség alelnökével, a Rimaszombati járás pedagógiai szakosztályának dolgozójával, szaktanfelügyelővel.)- Magyar iskolák, magyar pedagógusok, magyar diákok. Először a pedagógiai szakosztály dolgozójától kérdem, mi a helyzet a magyar oktatásügy terén a Rimaszombati járásban?- A járásban 10 teljes szervezettségű magyar iskola és 31 kisiskola van. A múlt évben reintegrálódott egy kisiskola Runyában, ami a falu polgármesterének köszönhető. Hetekig-hónapokig járt a szakosztályra, és azt mondta, addig el nem megy, amíg neki nem lesz iskolája, amíg neki nem lesz napközije. És sikerült. Egy osztályos ez az iskola és 20 gyerek tanul benne. Tudomásom szerint két további kérelem van még a szakosztályon, két magyar kisiskola újraindításának a kérelme. Az egyik a beretkei iskola, amelyet szeptembertől mindenképpen meg akarunk valósítani, a másik az óbásti. Ez utóbbi kétosztályos is lenne, mert a faluban 40 alsó tagozatos gyerek van, akik eddig az almágyi alapiskolába jártak. Itt a szülők rendbe teszik az iskola épületét — ami még megvan, hiszem Óbáston

1979-ig működött az iskola - és ha mindenki áldását adja rá, akkor Almágyból 1-2 pedagógus elmegy oda tanítani.- És van elég pedagógus ahhoz, hogy az újraszerveződő iskolákban megindulhasson az oktatás?- Dehogy van, hiszen ez a legnagyobb problémánk. A járásban a pedagógusok zöme már nyugdíj előtt áll. Az alsó tagozatos pedagógusok átlagéletkora 52-53 év! Ami azt jelenti, hogy pár éven belül óriási tanerőgondjaink lesznek. Hiszen már így is nagyon sok képesítetlen pedagógust vagyunk kénytelenek alkalmazni. De rájuk sem lesz már szükség, mert úgy néz ki, hogy nagyon sok óvodát be kell zárnunk (számszerint 18-at), és az óvónőket el kell bocsájtanunk. Miért? Azért, mert a cigányszülő nem tudja megfizetni az óvodába járó 2-3 gyerekének az étkeztetési költségeit. De a többi szülőnek is gondot jelent. Valahogy tehát lépnünk kell. Ki kell találni a félnapos óvodát, vagy bármi mást, de mindenképpen óvónőfeles6 A HÉT

legünk lesz. És ugyanebben a cipőben járnak a napközi otthonok is. Nekünk tehát meg kell nyernünk az állás nélkül maradó óvónőket és nevelőnőket, hogy jelentkezzenek továbbképzésre Nyitrára. De akkor megint az a probléma, hogy az útiköltséget senki sem fizeti meg nekik. Ezt nem vállalja a tanügyi igazgatóság (még 50 %ban sem), és Nyitrán, a főiskolán nem ütik rá a pecsétet a távutasok igazolványára, hogy féljegyet vehessenek. És minden héten utazni kell, két szemeszteren keresztül, ami a mai viszonyok között elképzelhetetlen. Mi, hogy ezt a problémát megoldjuk, a losonci kollégákkal összedugtuk a fejünket és kisütöttük, hogy legyen Losoncon egy konzultációs központja a Nyitrai Pedagógiai Karnak a közép- és kelet-szlovákiai pedagógusok részére. A hely is megvan, mert a Komenský Egyetem Gyógypedagógiai Karának van egy kihelyezett részlege itt, Losoncon. Tehát csak a minisztériumnak és Nyitrának kellene megegyeznie végre. Ne legyen a konzultációs központ Komáromban, mint ahogy tervezik, mert az nekünk nem jó. Mi nem vagyunk Komárom ellen, de ez nem jelentene számunkra megoldást. Már eddig is nagyon sok pedagógus abbahagyta a távutas tanulást, mert: ad 1. anyagiakkal nem bírta, ad 2. az utazást nem bírta. Viszont ha Losoncon megvalósulhatna a konzultációs központ, akkor a pedagógusok is szívesebben jelentkeznének átképzésre. Már most is beadták a kérvényüket azok, akik mondjuk egészségi okok miatt nem utazhatnak, a kisgyermekes anyák, de csak azért adták be, hogy a helyüket megőrizzék, illetve hogy őket majd mint alsó tagozatosokat valahová el tudjuk helyezni. Ez persze nem megoldás. Mert ha Losoncon mégsem nyílik meg a konzultációs központ, akkor ezek az emberek is feladják. Ezért lenne a mi mentsvárunk Losonc. Interpelláltunk A. Nagy Lászlónál, és megkértük őt nagyon, járjon közben az illetékeseknél ebben az ügyben. A Pedagógusszövetség losonci közgyűlésén is határozatba foglaltuk, hogy a konzultációs központ tervét nyélbe kell ütni. Mert ha ennek nem

járunk utána, és szeptembertől nem lesz konzultációs központ Losoncon, akkor nem nyertünk semmit, és megint csak Kelet- és Közép-Szlovákia lesz megrövidítve.- Tapasztalható-e valamilyen változás a magyar iskolába járó gyerekek számát illetően?- Nem igazán ugrott meg az első osztályba íratott magyar gyerekek száma, mint ahogy az pl. a Dunaszerdahelyi járásban történt. Logikus, hogy ahol csak magyar iskola van, ahol a szülőnek nincs lehetősége válogatni, ahol nincs csábítás, ott csak magyar iskolába íratják a gyerekeket (ilyen vidék példának okáért a Medvesalja). De már más a helyzet ott, ahol van választási lehetőség, mert a szülő még mindig vacillál, még mindig kétségbe vonja ezeket a dolgokat. És te nem tudsz nap mint nap bizonyítani. Meg mit bizonyíts még? Hiába mondod el a szülőnek, hogy igazi ismereteket csak az anyanyelvén képes elsajátítani a gyerek, hogy csak így lehet. Egyszerűen képtelen vagy meggyőzni arról, hogy a kétnyelvű oktatás fél műveltséget eredményez. Mert a szülőnek, tisztelet a kivételnek, teljesen mindegy, hogy a pedagógus makaróni nyelven vagy más, zagyvalék nyelven beszél-e. Nem tudom meggyőzni arról, hogy védeni, meg ápolni, meg szeretni, meg továbbadni az anyanyelvemet - ez is egyik küldetésem. Nemcsak a magyar pedagógusé, hanem minden magyar szülőé és minden szlovákiai magyaré.- Már 5. éve, hogy mint szaktanfelügyelő járod a járás magyar iskoláit, jól ismered hát a problémákat, a gondokat. Mint elméleti szakember, aki egyben sokéves pedagógiai gyakorlattal is rendelkezik, milyen szembetűnő hiányosságokra figyeltél föl, min kellene változtatni oktatási rendszerünkben?- Először is nagyon fontos lenne a pedagógusok továbbképzésének megvalósítása. Erre építkezve pedig meg lehetne valósítani a szülők továbbképzését. De mikor én ezzel a tervemmel előálltam, szabályszerűen