A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-31 / 22. szám
LÁTOGATÓBAN kinevettek: "Hol jársz te? A fellegekben? Hát azt hiszed, lenne erre vevő?" Való igaz, a pedagógusok a saját tantárgyaikon belül apatikusak, nem művelik magukat, nem motiváltak, nincs meg a kellő belső motiváció, a külsőről már nem is beszélve. Bár nekem erről az a véleményem, hogy a pedagógus nem pénzért pedagógus. Nekünk legalábbis ezt mondták még, és én el is hittem, és én ezt most is vallom. De ettől függetlenül, ezt a továbbképzést meg kell csinálni. Hogy mire gondolok? Például, mikor Almágyon igazgató voltam, elkezdtünk egy olyan dolgot, hogy környezetkultúra, beszédkultúra, magatartáskultúra. Ez a három dolog az, amire ügyelni fogunk. És lapátokat meg seprűket vettünk a gyerekeknek, és minden osztály maga takarította a tantermet, és minden gyerek rendet tartott a padokban. De ahhoz, hogy ezt meg lehessem csinálni, meg kellett győzni a pedagógusokat, meg kellett győzni a szülőket. És ez egyáltalán nem ment könnyen. Mert még mindenki hazudik a másiknak, hazudik saját magának. Pedig én csak úgy tudom elvállalni mondjuk a beszédkultúra meg a magatartáskultúra fejlesztését, ha én magam tisztában vagyok ezekkel a dolgokkal. Mert amíg nem tudok magamból kiindulni, amíg magamban nem teszem rendbe ezeket a dolgokat, addig nem vállalhatom. Ha elvállalom, akkor csalok, hazudok. Amíg a gyerek eldobja előttem a szemetet, és én nem szólítom meg, addig nem vagyok tisztában a környezetkultúrával. Mert milyen pedagógus az, aki csak maga körül tart rendet, a rábízott gyerekeket meg nem figyelmezteti, nem neveli? Én meg vagyok győződve arról, hogy az iskolában nevelni kell elsősorban. És csak azután tanítani. Nekem az a véleményem, hogy a tanítás a nevelésnek csak az egyik alkotórésze, és az oktatás szolgálja a nevelést. Ezt kellene szem előtt tartani.- Ha jól tudom, a Pedagógusszövetség járási szekciójának is a vezetője vagy. Hogy tudsz segíteni ebben a minőségedben a pedagógusoknak?- Elsősorban úgy, hogy tanulmányutakat, előadásokat szervezünk. Az első akciónkra még tavaly áprilisban került sor, amikor még az almágyi iskola igazgatója (is) voltam. Akkor szerveztünk egy utat Törökbálintra, hogy a Zsolnai-módszerrel közelebbről is megismerkedhessünk. Akkor azt mondták a járás pedagógusai, hogy persze, mert te Almágyban... Rendben van, szervezünk nektet is egyet. Leleveleztük, megbeszéltük, és november 8-án, a múlt évben, elvittem a járás pedagógusait Törökbálintra, és elvittem őket Budapestre, az alternatív közgazdasági gimnáziumba. És ugyanebbe a gimnáziumba elmentünk külön a középiskolás és felső tagozatos tanárokkal is. Aztán, hogy ez a kapcsolat kialakult Zsolnai úrral, itt, Rimaszombatban szerveztük meg azt az összpontosítást, amelyen az érdeklődők megismerkedhettek Zsolnai úr módszerével. A Szövetség előadássorozatot szervezett a Kodály-módszerről Galántán, ahová mi nem tudtunk elmenni. Egyszerűen azért, mert nem volt rá pénzünk, de ugyanezt megcsináltuk itthon. Ha nem is magyarországi előadókkal, de a saját embereinkkel. Ezután jött az ötlet, hogy jó lenne a néptánc és a folklór alapjairól is szervezni egy előadást. Utánajártunk, felkutattuk a megfelelő embert és megcsináltuk. Nagyon élvezték a pedagógusok, együtt táncoltak, énekeltek, azóta tudják, mi a hegyező (meg én is tudom), meg hogy milyen egyéb lépések vannak még. Olyan jól sikerült az akció, hogy folytatása is lesz, mégpedig május 22-én. Május 16-ára pedig meghívtuk Tolnai Gyulánét, aki az olvasásmódszeréről tart majd gyakorlati bemutatóval egybekötött előadást. És itt mondom el, hogy nagyon hálás vagyok az Ifjúsági Ház vezetőségének, mert ha terem kell, mindig készségesen segítenek. — És milyen a viszony a szlovák pedagógusok szervezetével, hogy "viselik" a ti állandó nyüzsgéseteket? — Mi együttműködünk az Učiteľské fórum-mai, de ők még mindig perszonális ügyekben meg pénzügyekben gondolkodnak. Nem, nem volt köztünk semmi súrlódás, de tény, hogy hónapokig kellett magyarázgatnunk, hogy mi mit akarunk. Megmagyaráztuk, hogy nem kell nekünk a ti gyereketeket... Isten ments! Nem akarunk mi semmit, csak hogy hagyjatok békén, mert nekünk speciális problémáink vannak. És békén is hagynak. Persze, ha perszonális gondok vannak, vagy közös tantárgyakban kell gondolkodni, akkor mi ezt megcsináljuk együtt. És összekapások nélkül. Megegyeztünk, hogy mi módszertani vonalon akarunk dolgozni, és ez a módszertani dolog egyelőre sikerül is. — Most már csak azt áruld el, hogy lehet összeegyeztetni a szaktanfelügyelő munkáját a Pedagógusszövetségben végzett munkával? — Az, amit a metodikus csinál, elválaszthatatlan attól, amit a Pedagógusszövetség vezetője csinál. Én csak azt csinálom, amit kötelességem csinálni, mint a Pedagógusszövetség egyik tagjának, amit kötelességem csinálni, mint metodikusnak. Itt, a Rimaszombati járásban, a magyar iskolák, a magyar pedagógusok részére. Ezt a munkát pedig csak egyféleképpen lehet csinálni: olvasni kell, szét kell nézni, hallgatni a rádiót, szóval figyelni - hogy az ember fel tudja kutatni a gyógyírt a pedagógusok sebére. — Köszönöm a beszélgetést! S. Forgon Szilvia A HÉT 7
