A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-31 / 22. szám

LÁTOGATÓBAN kinevettek: "Hol jársz te? A fellegek­ben? Hát azt hiszed, lenne erre ve­vő?" Való igaz, a pedagógusok a sa­ját tantárgyaikon belül apatikusak, nem művelik magukat, nem motivál­tak, nincs meg a kellő belső motivá­ció, a külsőről már nem is beszélve. Bár nekem erről az a véleményem, hogy a pedagógus nem pénzért pe­dagógus. Nekünk legalábbis ezt mondták még, és én el is hittem, és én ezt most is vallom. De ettől füg­getlenül, ezt a továbbképzést meg kell csinálni. Hogy mire gondolok? Például, mikor Almágyon igazgató voltam, elkezdtünk egy olyan dolgot, hogy környezetkultúra, beszédkultú­ra, magatartáskultúra. Ez a három do­log az, amire ügyelni fogunk. És la­pátokat meg seprűket vettünk a gye­rekeknek, és minden osztály maga ta­karította a tantermet, és minden gye­rek rendet tartott a padokban. De ah­hoz, hogy ezt meg lehessem csinálni, meg kellett győzni a pedagógusokat, meg kellett győzni a szülőket. És ez egyáltalán nem ment könnyen. Mert még mindenki hazudik a másiknak, hazudik saját magának. Pedig én csak úgy tudom elvállalni mondjuk a beszédkultúra meg a magatartáskul­túra fejlesztését, ha én magam tisz­tában vagyok ezekkel a dolgokkal. Mert amíg nem tudok magamból ki­indulni, amíg magamban nem teszem rendbe ezeket a dolgokat, addig nem vállalhatom. Ha elvállalom, akkor csa­lok, hazudok. Amíg a gyerek eldobja előttem a szemetet, és én nem szó­lítom meg, addig nem vagyok tisztá­ban a környezetkultúrával. Mert mi­lyen pedagógus az, aki csak maga körül tart rendet, a rábízott gyereke­ket meg nem figyelmezteti, nem ne­veli? Én meg vagyok győződve arról, hogy az iskolában nevelni kell első­sorban. És csak azután tanítani. Ne­kem az a véleményem, hogy a tanítás a nevelésnek csak az egyik alkotóré­sze, és az oktatás szolgálja a neve­lést. Ezt kellene szem előtt tartani.- Ha jól tudom, a Pedagó­gusszövetség járási szekciójának is a vezetője vagy. Hogy tudsz se­gíteni ebben a minőségedben a pe­dagógusoknak?- Elsősorban úgy, hogy tanul­­mányutakat, előadásokat szervezünk. Az első akciónkra még tavaly április­ban került sor, amikor még az almá­­gyi iskola igazgatója (is) voltam. Ak­kor szerveztünk egy utat Törökbálint­ra, hogy a Zsolnai-módszerrel köze­lebbről is megismerkedhessünk. Ak­kor azt mondták a járás pedagógusai, hogy persze, mert te Almágyban... Rendben van, szervezünk nektet is egyet. Leleveleztük, megbeszéltük, és november 8-án, a múlt évben, elvit­tem a járás pedagógusait Törökbá­lintra, és elvittem őket Budapestre, az alternatív közgazdasági gimnázium­ba. És ugyanebbe a gimnáziumba el­mentünk külön a középiskolás és fel­ső tagozatos tanárokkal is. Aztán, hogy ez a kapcsolat kialakult Zsolnai úrral, itt, Rimaszombatban szerveztük meg azt az összpontosítást, amelyen az érdeklődők megismerkedhettek Zsolnai úr módszerével. A Szövetség előadássorozatot szervezett a Ko­­dály-módszerről Galántán, ahová mi nem tudtunk elmenni. Egyszerűen azért, mert nem volt rá pénzünk, de ugyanezt megcsináltuk itthon. Ha nem is magyarországi előadókkal, de a saját embereinkkel. Ezután jött az ötlet, hogy jó lenne a néptánc és a folklór alapjairól is szervezni egy elő­adást. Utánajártunk, felkutattuk a megfelelő embert és megcsináltuk. Nagyon élvezték a pedagógusok, együtt táncoltak, énekeltek, azóta tudják, mi a hegyező (meg én is tu­dom), meg hogy milyen egyéb lépé­sek vannak még. Olyan jól sikerült az akció, hogy folytatása is lesz, még­pedig május 22-én. Május 16-ára pe­dig meghívtuk Tolnai Gyulánét, aki az olvasásmódszeréről tart majd gyakor­lati bemutatóval egybekötött előa­dást. És itt mondom el, hogy nagyon hálás vagyok az Ifjúsági Ház vezető­ségének, mert ha terem kell, mindig készségesen segítenek. — És milyen a viszony a szlovák pedagógusok szervezetével, hogy "viselik" a ti állandó nyüzsgésete­ket? — Mi együttműködünk az Učiteľské fórum-mai, de ők még mindig perszo­nális ügyekben meg pénzügyekben gondolkodnak. Nem, nem volt köz­tünk semmi súrlódás, de tény, hogy hónapokig kellett magyarázgatnunk, hogy mi mit akarunk. Megmagyaráz­tuk, hogy nem kell nekünk a ti gye­reketeket... Isten ments! Nem aka­runk mi semmit, csak hogy hagyjatok békén, mert nekünk speciális problé­máink vannak. És békén is hagynak. Persze, ha perszonális gondok van­nak, vagy közös tantárgyakban kell gondolkodni, akkor mi ezt megcsinál­juk együtt. És összekapások nélkül. Megegyeztünk, hogy mi módszertani vonalon akarunk dolgozni, és ez a módszertani dolog egyelőre sikerül is. — Most már csak azt áruld el, hogy lehet összeegyeztetni a szak­tanfelügyelő munkáját a Pedagó­gusszövetségben végzett munká­val? — Az, amit a metodikus csinál, el­választhatatlan attól, amit a Pedagó­gusszövetség vezetője csinál. Én csak azt csinálom, amit kötelességem csinálni, mint a Pedagógusszövetség egyik tagjának, amit kötelességem csinálni, mint metodikusnak. Itt, a Ri­maszombati járásban, a magyar isko­lák, a magyar pedagógusok részére. Ezt a munkát pedig csak egyfélekép­pen lehet csinálni: olvasni kell, szét kell nézni, hallgatni a rádiót, szóval fi­gyelni - hogy az ember fel tudja ku­tatni a gyógyírt a pedagógusok sebé­re. — Köszönöm a beszélgetést! S. Forgon Szilvia A HÉT 7

Next

/
Thumbnails
Contents