A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-31 / 22. szám
Beszélgetés dr. GYURCSÍK IVÁN jogásszal a készülő alkotmányokról, de másról is.- Fontosnak tartottad, hogy idejében - tehát amikor még nem tették közzé az alkotmánytervezeteket — kérd a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetségének országos vezetését: foglaljon állást a tekintetben, milyen jogokat vár el a magyar kisebbség egy demokratikus jogrendben. Ezt a kérésedet aztán a szervezet országos közgyűlésén egy állásfoglalás formájában elő is terjesztetted. Miért fontos, hogy e kérdésekről a nagy nyilvánosság előtt beszéljünk?- Azért tartom fontosnak a nyilvánosságot, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség tudatosítsa, mi történt vele 1989 novembere óta. A mai napig mind a szlovák, mind a szövetségi törvényhozásban törvények sora született meg, melyek befolyásolják a kisebbség jelenét és jövőjét is, ugyanakkor ezek a törvények több esetben korlátozták az alkotmányos jogainkat, sőt olykor ellentétbe kerültek velük. Konkrétan a 144/1968-as - akkori terminológiával élve - nemzetiségi alkotmánytörvénnyel, mely a nemzeti kisebbségek jogait szabályozta, s az említett időszakban elfogadott törvények feladata az lett volna, hogy az ebben az alkotmánytörvényben megfogalmazott jogok végrehajtását szabályozzák. De nem erre került sor. A csehszlovákiai magyarság és az itt élő többi kisebbség ahelyett, hogy a változások számára a pártállam által deklarált jogok végrehajtását hozták volna meg, fokozatosan e jogok visszavételét élte át. Olyan törvények születtek ekkor, melyek ellentétben álltak az akkor még hatályos 144/1968-as alkotmánytörvénnyel. Gondolok itt a tavaly, 1990. október 25-én a Szlovák Nemzeti Tanács által elfogadott nyelvtörvényre, amely nem jogot biztosít, csak lehetőséget. Jogállamban pedig a lehetőséggel bíróság előtt élni nem lehet. A joggal lehet élni, a jogot garantálja az állam, s az a bíróságon peres úton is érvényesíthető. Tavaly októberben még hatályos volt a 144/1968-as alkotmánytörvény, amelynek 3. cikkelye 1. bekezdésének c) pontja kimondja, hogy a nemzeti kisebbségnek joga van saját nyelvét használni a hivatalos érintkezésben azokon a területeken, ahol él. A szlovák parlament e hatályos alkotmánytörvény ellenében elfogadott egy olyan törvényt, amely már csak lehetőséget nyújt jog helyett, sőt még azt is megkérdőjelezi, mert a többség nyelvét védi a kisebbségével GONDOLKODÓ 2 A HÉT szemben, a hivatalnoknak megengedi, hogy ha tudja, sem köteles használni a kisebbség nyelvét; kimondja, hogy az összes hivatalos iratot a hivatalos nyelven kell kiállítani. Ez a törvény tehát semmiféle jogi védelmet nem biztosít a kisebbségnek, ellenkezőleg: garantálja a nemzeti kisebbségek asszimilálásának a jogi kereteit, vagyis törvényes lehetőséget biztosít rá. Mivel ez volt a legkirívóbb példája egy hatályos alapvető jog megsértésének, ezen a példán szemléltethető legjobban, mennyire nem voltunk tisztában azzal, mi történik velünk. A csehszlovákiai magyarság nem volt kellőképpen felvilágosítva arról, milyen a hatályos jogi helyzet és a parlamenti képviselőink sem tudták ezt, ezért állhatott elő az a helyzet, hogy maradék jogaink fokozatos visszavétele megkezdődött. Én a jogállam kiépítését nem úgy képzelem el, hogy maradék jogainkat visszaveszik, s kapunk helyette jogi eszközökkel nem védhető és nem érvényesíthető ködös megfogalmazásokat, amelyeket a hatalom aztán kényére-kedvére értelmezhet.- Mondjuk ki talán egyenesen, amit ki kell mondani: a politikai mozgalmaink, mindenekelőtt a kormánykoalícióban lévő magyar mozgalom elfogadta azt, ami egy jogállamban elfogadhatatlan, hogy a többséget kell védeni a kisebbséggel szemben. A másik dolog pedig már ennél jóval burkoltabb, ha tetszik, ravaszabb "apróság": elkezdték belemagyarázni e törvénybe azt a filozófiát, ami benne sincs, hogy amit a törvény nem tilt, azt megengedi. Ez a kitétel legfeljebb egy jól működő, kialakult demokratikus jogállamban lehet elfogadható, de nálunk ilyesmiről nem beszélhetünk, sőt a kisebbségekkel kapcsolatban még a jogállamokban is jogokat fogalmazzák meg, nem hagyatkoznak arra, hogy amit a törvény nem tilt, az lehetséges. — Véleményem szerint a jognak olyan átmeneti viszonyok közt, amilyenekben mi élünk, nem azt a réteget kell védenie, amely az összes hatalmi eszközzel rendelkezik érdekeinek érvényesítésére, hanem a gyengét. Ha a jog nem védi a gyengét, akkor... — ... akkor akár ököljog is lehet. — Lényegében igen. És itt van a probléma! Nem akarom, hogy a kérdést csak a nyelvtörvényre szűkítsük, mert az csak a legkirívóbb péida arra, hogy ha nem tudjuk alapvető módon felvilágosítani a közösséget, az ország lakosságát az alapvető jogokról és a következményekről, akkor az ilyen döntés az egyik oldalon passzív lebénultságot eredményez, a másik oldalon pedig egy őrült elvakultságot, gyűlöletet. Szerintem a szlovák közvélemény teljes mértékben manipulált volt egy bizonyos politikai cél elérése érdekében. Sajnos, el kell mondani, hogy a nyolcvankilenc decemberében hatalomra került szlovák kormány ellenségkép-politikát folytatott, igaz, másként, mint a kilencvenes parlamenti választásokon hatalomra került. Hogy miért mondom ezt? Azért, mert 1990 márciusában a komáromi kormányülésen Mečiar - akkor még — belügyminiszter, a hónapok óta tartó szlovák nacionalista megmozdulásokért és tüntetésekért a magyarok képviselőit, elsősorban a Csemadokot vádolta meg, holott mind tudták, hogy magyar részről semmilyen nacionalista, kizárólagosságot hirdető demonstráció nem volt. Ezt fokozta az oktatási miniszter, Ladislav Kováč kisebbségi igényeket teljesen figyelmen kívül hagyó megnyilvánulása, s lényegében a szlovák kormány nem szabott gátat a kisebbségek ellen irányuló nacionalista fenekedésnek. A kormány tehát nem tette le a voksát, az alkotmányt nem érvényesítette, ezért mondom, hogy engedte azt, amit a szlovák nacionalisták elkezdtek. Čič kormányfő nem zárkózott el tőle, nem utasította
