A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-24 / 21. szám

LÁTOGATÓBAN Az elnök álma Beszélgetés BAUER GYŐZŐ gyógyszerkutató orvossal, a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége Országos Választmányának elnökével — Elnök úr, milyen érzéssel fogadta, hogy a Csemadok elnökévé választották? — Azzal a tudattal, hogy eddig is ke­vés volt a szabadidőm, ezentúl pedig még kevesebb lesz. Mellette viszont olyan érzéssel is, hogy lehetőségem nyí­lik valamivel többet tenni az itteni ma­gyarságért, mint eddig tehettem. Egy sereg ötlet, gondolat ébred az ember­ben, igaz, nem mind olyan, amit azon­nal meg lehet valósítani, vagy rövid időn belül el lehet érni, de már maga a cselekvési lehetőség sarkall. Ugyan­akkor van bennem egy adag félelem is, hogy fizikailag mindezt bírja-e egyszer­re az ember. — Arra gondol, hogy a kutatómunka is egész embert követel, meg jelenleg a Csemadok is olyan körülmények közt dolgozik, hogy az is egész embert köve­tel? — Először talán azt kell tisztázni: mi az az egész ember. Én most már több, mint egy éve a kutatómunka mellett igazgatóskodom is, tehát egyszerre vég­zek olyan munkát, amely a kutatómun­kámmal szorosan összefügg, meg olyat is, amely nem szabadna, hogy egy tudós idejét rabolja. De hát a mi átalakuló vi­lágunkban nagyon sokszor szükség van rá, hogy az ember több olyan dologgal is foglalkozzon, amivel nem kellene tö­rődnie. Én úgy vélem, sok minden attól függ, hogyan osztja be az idejét az em­ber. Persze a Csemadok, az egy másik kérdés. Véleményem szerint az ott vég­zett munka azoktól követel teljes em­bert, akik a végrehajtói. Az irányítóktól szerintem — és itt az országos választ­mány vezetőségére gondolok — nem, mert nekik az a feladatuk, hogy sok jó ötletből, elképzelésből kiválasszák és összegezzék a legjobbakat, ezt jól meg­szervezzék. Utána pedig — s ez még szerintem nem oldódott meg a Csema­­dokban — találni egy olyan formát, hogy a végrehajtók elsősorban szakem­berek legyenek. Én úgy látom, az lenne a megoldás, ha az irányítást és a vég­rehajtást elkülönítenénk egymástól, s az utóbbit azok végeznék, akiknek a kul­túraszervezés a szakmájuk. — Úgy gondolja, elnök úr, hogy a ki­vitelezők legyenek a Csemadokban pro­fik, a vezetők és az irányadók azonban lehetnek amatőrök is? — ... azok olyan emberek legyenek, akik a kultúrát szeretik, akik között le­hetnek profik, de amatőrök is. Nekik nem kell mindenképpen szakembernek lenniök. — Ön tudományos kutató, ezért hi­szem, hogy abban egyetértünk: e mögött az amatőrség mögött kell azért problé­maismeretnek, helyzetismeretnek is len­nie... — Én sem úgy képzelem, hogy olyan emberek diktáljanak, akiknek a kultú­rához semmi közük, és nem is értenek hozzá. — Engem a közgyűlés óta foglalkoztat, hogy az országos választmány vezetősé­gének huszonöt tagjából tizenötöt egye­nesen delegáltak az egyes járások. Sze­rintem okosabb lett volna, ha helyben választják meg e vezetőket, mintegy lét­rehozva a nem létező kisebbségi kulturá­lis-szellemi parlamentet. Én egy átfo­góbb, teljesebb színskálát felölelő orszá­gos szervet reméltem. — Szerintem ennek a veszélye akkor is fennállt volna, ha a vezetőséget az or­szágos választmány kilencven tagjából választjuk meg a közgyűlésen. Nekünk tudatosítanunk kell azt, hogy a Csema­dok elsősorban nem profi szervezet, nem helyettesítheti a profi színházakat, énekkarokat, népi együtteseket. A Cse­madok egy magas színvonalú amatőr munkát végző szervezet. — Ebben egyetértünk. De ezt az ama­tőröket tömörítő szervezetet most és itt magas szakmai színvonalon kell tudni menedzselni és irányítani-szervezni, hogy fennmaradjon. — Aki menedzselni fogja, annak na­gyon jó szakembernek kell lennie. De az országos vezetőségnek olyannak kell lenni, hogy képes legyen a csehszlová­kiai magyarság legtágabb értelemben vett érdekeit összegezni. Ezért sem baj, hogy a vezetés tizenöt tagja eleve adott. Hiszen nagyon jó lenne a helyi és járási rendezvények színvonalát is növelni, s ha ezek az emberek ott vannak az or­szágos vezetésben, erre van remény. Persze csak akkor, ha a rájuk bízott munkát örömmel, szeretettel és lelkiis­meretesen fogják csinálni. Mert a Cse­madok legfőbb feladata, hogy műveljük a kultúrát, ezáltal műveljük, gyarapítsuk szellemiekben önmagunkat. Országos méretekben, de a helyi problémákat is ismerve kell tovább dolgoznunk. Tehát ennek a megoldásnak is megvannak a pozitívumai. A Csemadokban minden­kinek ismernie kell a szervezet lehető­ségeit, még a gazdasági vállalkozási le­hetőségeket is, ugyanis csak így lehet­nek reális elképzeléseik arról, meddig nyújtózkodhat a Csemadok, hol kez­dődnek működésének a korlátái. Én az országos közgyűlésen láttam, hogy ezzel nincsenek tisztában a járásainkból összegyűlt küldötteink, de a vezetés je­len összetétele biztosíthatja a jobb in­formációáramlást. Lehetőséget látok arra, hogy a járások képviselői az or­szágos érdekeket is áttekintsék, megért­sék, hogy az egész régióban bővíteni kell a működés további tereit. Meggyő­ződésem: jó irányítással megtaláljuk a módját, hogy az országos és lokális problémák megvitatása ne váljon part­talanná az országos vezetés összejöve­telein és ne merüljünk bele megoldha­tatlan kérdések taglalásába. — Mi az a három dolog amit Ön je­lenleg a legfontosabbnak tart a Csema­dok életében? — Az első, hogy a Csemadoknak si­kerüljön megtartania a jelenlegi tömeg­bázisát, mégpedig úgy, hogy az alap­szervezetek tagjai tudatosítsák: tevé­kenységüknek arra kell épülnie, amire helyben lehetőségeik vannak. Anyagi téren is. A másik, de ezzel szorosan összefüggő dolog: a társaságok olyan rendszerének kiépítése, amelyben már nem csak önmaguk számára jelentősek. A társaságok alapfeladata ugyan az, hogy bennük szakmai és professzionális jellegű munka folyjon — ez a közgyűlést megelőző esztendőben elkezdődött már —, de kapcsolódniok kell az alapszer­vezetekhez is. Fontos, hogy az alapszer­vezetek és. a szakmai társaságok köl­csönösen, mindkét irányból építsék egymással a kapcsolatot. Mert pillanat­nyilag az a látszat alakult ki, mintha a társaságok és az alapszervezetek érde­kei elválnának egymástól. A harmadik dolog, amit fontosnak tartok: a Csema­dok vállalkozásai. Elindult egy bizonyos gazdasági vállalkozási rendszer. Még nagyon az elején tart, ezért nehéz meg­a A UČT

Next

/
Thumbnails
Contents