A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-24 / 21. szám
LÁTOGATÓBAN Az elnök álma Beszélgetés BAUER GYŐZŐ gyógyszerkutató orvossal, a Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége Országos Választmányának elnökével — Elnök úr, milyen érzéssel fogadta, hogy a Csemadok elnökévé választották? — Azzal a tudattal, hogy eddig is kevés volt a szabadidőm, ezentúl pedig még kevesebb lesz. Mellette viszont olyan érzéssel is, hogy lehetőségem nyílik valamivel többet tenni az itteni magyarságért, mint eddig tehettem. Egy sereg ötlet, gondolat ébred az emberben, igaz, nem mind olyan, amit azonnal meg lehet valósítani, vagy rövid időn belül el lehet érni, de már maga a cselekvési lehetőség sarkall. Ugyanakkor van bennem egy adag félelem is, hogy fizikailag mindezt bírja-e egyszerre az ember. — Arra gondol, hogy a kutatómunka is egész embert követel, meg jelenleg a Csemadok is olyan körülmények közt dolgozik, hogy az is egész embert követel? — Először talán azt kell tisztázni: mi az az egész ember. Én most már több, mint egy éve a kutatómunka mellett igazgatóskodom is, tehát egyszerre végzek olyan munkát, amely a kutatómunkámmal szorosan összefügg, meg olyat is, amely nem szabadna, hogy egy tudós idejét rabolja. De hát a mi átalakuló világunkban nagyon sokszor szükség van rá, hogy az ember több olyan dologgal is foglalkozzon, amivel nem kellene törődnie. Én úgy vélem, sok minden attól függ, hogyan osztja be az idejét az ember. Persze a Csemadok, az egy másik kérdés. Véleményem szerint az ott végzett munka azoktól követel teljes embert, akik a végrehajtói. Az irányítóktól szerintem — és itt az országos választmány vezetőségére gondolok — nem, mert nekik az a feladatuk, hogy sok jó ötletből, elképzelésből kiválasszák és összegezzék a legjobbakat, ezt jól megszervezzék. Utána pedig — s ez még szerintem nem oldódott meg a Csemadokban — találni egy olyan formát, hogy a végrehajtók elsősorban szakemberek legyenek. Én úgy látom, az lenne a megoldás, ha az irányítást és a végrehajtást elkülönítenénk egymástól, s az utóbbit azok végeznék, akiknek a kultúraszervezés a szakmájuk. — Úgy gondolja, elnök úr, hogy a kivitelezők legyenek a Csemadokban profik, a vezetők és az irányadók azonban lehetnek amatőrök is? — ... azok olyan emberek legyenek, akik a kultúrát szeretik, akik között lehetnek profik, de amatőrök is. Nekik nem kell mindenképpen szakembernek lenniök. — Ön tudományos kutató, ezért hiszem, hogy abban egyetértünk: e mögött az amatőrség mögött kell azért problémaismeretnek, helyzetismeretnek is lennie... — Én sem úgy képzelem, hogy olyan emberek diktáljanak, akiknek a kultúrához semmi közük, és nem is értenek hozzá. — Engem a közgyűlés óta foglalkoztat, hogy az országos választmány vezetőségének huszonöt tagjából tizenötöt egyenesen delegáltak az egyes járások. Szerintem okosabb lett volna, ha helyben választják meg e vezetőket, mintegy létrehozva a nem létező kisebbségi kulturális-szellemi parlamentet. Én egy átfogóbb, teljesebb színskálát felölelő országos szervet reméltem. — Szerintem ennek a veszélye akkor is fennállt volna, ha a vezetőséget az országos választmány kilencven tagjából választjuk meg a közgyűlésen. Nekünk tudatosítanunk kell azt, hogy a Csemadok elsősorban nem profi szervezet, nem helyettesítheti a profi színházakat, énekkarokat, népi együtteseket. A Csemadok egy magas színvonalú amatőr munkát végző szervezet. — Ebben egyetértünk. De ezt az amatőröket tömörítő szervezetet most és itt magas szakmai színvonalon kell tudni menedzselni és irányítani-szervezni, hogy fennmaradjon. — Aki menedzselni fogja, annak nagyon jó szakembernek kell lennie. De az országos vezetőségnek olyannak kell lenni, hogy képes legyen a csehszlovákiai magyarság legtágabb értelemben vett érdekeit összegezni. Ezért sem baj, hogy a vezetés tizenöt tagja eleve adott. Hiszen nagyon jó lenne a helyi és járási rendezvények színvonalát is növelni, s ha ezek az emberek ott vannak az országos vezetésben, erre van remény. Persze csak akkor, ha a rájuk bízott munkát örömmel, szeretettel és lelkiismeretesen fogják csinálni. Mert a Csemadok legfőbb feladata, hogy műveljük a kultúrát, ezáltal műveljük, gyarapítsuk szellemiekben önmagunkat. Országos méretekben, de a helyi problémákat is ismerve kell tovább dolgoznunk. Tehát ennek a megoldásnak is megvannak a pozitívumai. A Csemadokban mindenkinek ismernie kell a szervezet lehetőségeit, még a gazdasági vállalkozási lehetőségeket is, ugyanis csak így lehetnek reális elképzeléseik arról, meddig nyújtózkodhat a Csemadok, hol kezdődnek működésének a korlátái. Én az országos közgyűlésen láttam, hogy ezzel nincsenek tisztában a járásainkból összegyűlt küldötteink, de a vezetés jelen összetétele biztosíthatja a jobb információáramlást. Lehetőséget látok arra, hogy a járások képviselői az országos érdekeket is áttekintsék, megértsék, hogy az egész régióban bővíteni kell a működés további tereit. Meggyőződésem: jó irányítással megtaláljuk a módját, hogy az országos és lokális problémák megvitatása ne váljon parttalanná az országos vezetés összejövetelein és ne merüljünk bele megoldhatatlan kérdések taglalásába. — Mi az a három dolog amit Ön jelenleg a legfontosabbnak tart a Csemadok életében? — Az első, hogy a Csemadoknak sikerüljön megtartania a jelenlegi tömegbázisát, mégpedig úgy, hogy az alapszervezetek tagjai tudatosítsák: tevékenységüknek arra kell épülnie, amire helyben lehetőségeik vannak. Anyagi téren is. A másik, de ezzel szorosan összefüggő dolog: a társaságok olyan rendszerének kiépítése, amelyben már nem csak önmaguk számára jelentősek. A társaságok alapfeladata ugyan az, hogy bennük szakmai és professzionális jellegű munka folyjon — ez a közgyűlést megelőző esztendőben elkezdődött már —, de kapcsolódniok kell az alapszervezetekhez is. Fontos, hogy az alapszervezetek és. a szakmai társaságok kölcsönösen, mindkét irányból építsék egymással a kapcsolatot. Mert pillanatnyilag az a látszat alakult ki, mintha a társaságok és az alapszervezetek érdekei elválnának egymástól. A harmadik dolog, amit fontosnak tartok: a Csemadok vállalkozásai. Elindult egy bizonyos gazdasági vállalkozási rendszer. Még nagyon az elején tart, ezért nehéz mega A UČT
