A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-17 / 20. szám
MINERVA Gyógyítás másként Szép szavú költőóriásunk sorai bizony megmosolyogtatják az egészséges embert, no meg a népi gyógymódokon, kúrákon is derül a magát tanultnak, műveltnek képzelő homo sapiens. Pedig vannak gyógymódok, gyógykúrák, amelyek eredményesek, célravezetők, de sajnos a feje tetejére állítják akár az orvostudományt is. És ott van a hiba, onnan ered az ellenszenv a népi gyógymódok iránt, már évszázadok óta. A távoli Japánban manapság többek közt hódít a "Mahikari" (igazi fény a magyar jelentése), amely gyógymód meghökkentette a klasszikus orvoslás híveit. A gyógyító eljárás abból áll, hogy makiharisok tenyerüket mintegy 30 centiméternyire a beteg ember testére irányítják, így kezük — lencseszerűen összegyűjti a sugárzást és a beteg testére irányítja. Természetesen a gyógymód egy kicsit bonyolultabb, mindig attól függ, hogy a léleknek szól-e, vagy szervi megbetegedésnek... Ezúttal azonban nem a külföldi, tőlünk távoli gyógymódokról szeretnék szólni, hanem a hozzánk közelálló hazai, vagy a magyar népi gyógymódokról. Az igazság viszont az, hogy a "népi gyógyászat" kifejezése alatt legtöbbször a néprajzosok által összegyűjtött ráolvasásokat, kuruzslásokat, gyógyfüveket értjük. Pedig a téma sokrétűbb. Az összegyűjtött gyógymódoknak, amelyeket az orvostudomány nem fogadott el, van egy szembetűnő fogyatékossága. Szerintem nem más, mint az, hogy nem szólnak az "eredményességéről", vagyis arról, hogy hol és kit gyógyítottak meg a népi diagnosztika ilyen, vagy olyan alkalmazásával. Gyermekkoromban, ha jól emlékszem, a Zobor vidékén minden községnek volt saját csontkovácsa, ma alig akad, Mátyusföldre utaznak az emberek ügyes-bajos dolgaikkal, esetenként olyankor, amikor már az orvostudomány állítólag (?) csődöt mondott. A sókszelőcei Pista bácsit még ma is emlegetik, ám azóta jelentkeztek újak (Zilizi), akik élsportolókat "Ráolvasni, kenni, párolni, füstölni, Kilencféle fáról, kilenc ágat törni, — Aggatni nyakába százféle babonák.. Mindez a betegnek könnyebbülést nem ád." (Arany János: A Jóka ördöge) gyógyítanak. De vegyük a bába, azaz a bábaasszonyok küldetését. A múltban csak örökölt tapasztalatok alapján végezték munkájukat, csak a múlt század végén rendszeresítették, kötötték végzettséghez. Az első bábaképzés Pozsonyban 1873-ban indult. Ám a bábaasszonyok a szülés levezetésén kívül máshoz is értettek, tudásuk sokszor rejtélyes egyéni tapasztalatokon alapult. Néhány esztendővel ezelőtt a prágai magyar diákok körében járt dr. Biegelbauer Pál, de azóta megfordult már más helyeken is Szlovákiában. Előadásaiban sokat foglalkozott az íriszdiagnosztikával, az "iridológiával", a szivárványhártya tudományával. Elmondotta, hogy nem új keletű tudományról van szó, a népi gyógyászatban évszázadok óta ismerték, azonban tudományos feltárása egy magyar orvos nevéhez, Péczeli Ignácéhoz fűződik, aki természetesen kutatásait Németországban publikálta, mivel felfedezésének horderejével Magyarországon nem törődött senki. Nos, dr. Biegelbauer Pál a szóbanforgó szaktudományt, mint kiegészítő módszert tartja számon a népi gyógyászathoz. Ugyanis Biegelbauer Pál a "kézfejről" tudja megállapítani az emberi szervezet szervi és pszichés összefüggéseinek kapcsolatát. Sokszor megkérdezték a hallgatók és újságírók, hogyan lesz valakiből kézfejdiagnoszta, az eszköztelen gyógyítás elhivatottja? Nem volt egyszerű és zökkenőmentes az út, amíg eljutott a kézfej-topológiáig, amely mindent elmond az individiumról. Kezdjük talán ott, hogy dr. Biegelbauer Pál (1945-ben született Bécsben) piarista diák volt és kamasz korában ateista. Később úgy döntött, hogy pap lesz. Esztergomban szentelték pappá. Vándorlásai közben ismerkedett meg a sárpentelei pappal, Mohai József plébánossal, akit az egyház fenegyerekének tartottak. Tőle tanulta hét esztendőn át a kézfejtopológiát, majd megvált a papi hivatástól, hogy "názáreti értelemben" segíthessen az embereken. A kézfejdiagnózis előnye, hogy az adott pillanatot rögzíti, amíg a laboratóriumi kivizsgálás alatt az információk a beteg állapotáról változhatnak. "Amikor összeállítom a kézfejdiagnózis alapján a teakeveréket, az csak és kizárólag az övé" - vallotta L. Réti Annának. Majd így folytatta: "Amit én a sárpentelei plébánostól tanultam, az nem más, mint a népi gyógyászat, a gyógynövény-gyógyászati és a kézfejtopológia. Ha komputerbe táplálnánk, milliárdos lenne a szám. Elég, ha egyet mondok: csak a kamillának 27 féle hatóanyaga van!" Dr. Biegelbauer Pál még elmondta, hogy lényegében mindenki önmagát gyógyítja és a legtöbb azon múlik, hogy a beteg ember meg akar-e gyógyulni, mert ha valóban meg akar gyógyulni, akkor az a legtöbb esetben be is következik. A közbeiktatott személy, az orvos, vagy népi gyógyász csupán katalizátor lehet, fontos a belső egyensúly, a gyógyulni akarás, amely valójában gyógyít... Úgy hírlik, dr. Biegelbauer Pál legutolsó könyve az illatokkal foglalkozik, talán lesz rá mód és alkalom, hogy megismerkedjünk vele. MOTESÍKY ÁRPÁD Fotó: Krascsenits Géza 20 A HÉT
