A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-17 / 20. szám
Az aspirantúráról Az ašpirantúra viszonylag fiatal intézmény és lakosságunk kis hányadát érinti, ennek ellenére szellemi felemelkedésünk nékülözhetetlen része. Noha a tudomány kandidátusaiból megszámlálhatatlanul sok van, négy tudomány doktora, sőt egy akadémikusunk is van, terminológiai ismereteink e területen sajtónk tükrében még 'tudósaink" szervezettségénél is gyengébbek. Először talán az aspiráns (ašpirant) fogalmát elemezzük. A szónak a magyar nyelvben két jelentése van. Valamilyen helyre pályázó személy — ritkán használják. 2. jelentése a tudomány területét érinti. "Az ašpirantúra (ašpirantúra) keretében tevékenykedő tudósjelölt." Mivel a cseh és szlovák nyelvben egy korábban létrejövő harmadik ismertebb jelentése is van - a sorkatona, aki katonai középiskolát végzett és meghatározott gyakorlat megszerzése és vizsgák letétele után katonatisztté léptetik elő. Ezért a szlovák nyelvben indokolt a harmadik (ašpirant) és a második jelentés különválasztása, a tudományos aspiráns, t. ašpirantúra forma helytelen még akkor is, ha kulturális hetilapunkban két doktorunk - még a legilletékesebb is — így fogalmaz. Az aspirantúrának több formája is van, amelyekből kettő gyakoribb. Az ašpirantúra a posztgraduális képzés egyik formája; amelynek keretén belül a résztvevő, aki egyetemi szintű képzésben részesült, szakképzett tudományos fokozatot szerez. A képzés a továbbképzést végző kutatóhelyen (školiace pracovisko) folyik, amelyben a kutatóhely vezetője (vedúci pracoviska) is jelentős szegetek világban élte utolsó éveit. Az olyan típusú bejelentései, mint hogy "Képzeljék, elvtársak, ebben vagy abban a városban nincs hús", óriási derültséget keltettek a Politbüróban. Mert hogy hús már régen nincs sehol, minden jelenlevő nagyon jól tudta. Gromikónak elég szabad volt a munkaideje: tízre-tizenegyre jött be a hivatalába, hatkor hazament, szombatonként pihent. Szóval nemigen törte magát, de ezt senki nem is várta el tőle. A fontos az volt, hogy hibátlanul játssza el szerepét, és ne sok vizet zavarjon. Velem szemben mindig normálisan viselkedett. Sőt, az 1987-es októberi plénumon való felszólalásom után is, amikor még tagja maradtam a Politbürónak, ő volt talán az egyetlen, aki továbbra is úgy viselkedett, mint azerepet játszik. A jelölt közben két világnyelvből, majd a munka témaköréhez tartozó alap- és szaktantárgyakból (minimum) vizsgát tesz. Nálunk az "extern" aspirantúrának (externá ašpirantúra) nevezett forma a rendes, míg az "intern" (interná ašpirantúra) a nem rendes, amit leghelyesebb, ha ösztöndíjas aspirantúrának nevezünk. A leggyakoribb forma a rendes, míg a másik képzési forma a levelező forma. A tényekből kifolyólag mi az "externá ašpirantúrá"-t levelező formának nevezhetjük. Az aspiráns az aspiránsvezető, tudományos vezető (škôl itef ašpiranta) irányítása alatt dolgozik. A munka végeztével megírja tudományos értekezését, kandidátusi munkáját, kandidátusi disszertációját (dizertácia, kandidátska dizertačná práca). Ez nem nevezhető aspiráns! munkának, mint ahogy egyik hetilapunkban olvashattuk. Az értekezést intézetének, egyetemének ktudományos tanácsa előtt előzetesen megvédi (malá obhajoba, ústavná obhajoba): jobb esetben a tanács a disszertáció benyújtását jegyzőkönyvileg engedélyezi. Ezek után a kandidátusi munkát hivatalosan bírálók (oponent) írásban szakvéleményt (posudok) dolgoznak ki, majd az aspiránsnak nyilvános vitában meg kell védenie (obhajoba) a munkáját a tudományos minősítő bizottság (Komisia pre udefovanie vedeckých hodností) előtt. Ezek után a volt aspiránsnak kandidátusi tudományos fokozat adományozható, amely az illető kutatásra való alkalmasságát bizonyítja. A kandidátusi fokozat odaítéléséről, megszerzéséről, oklevelet állítanak ki, amely a 'tudomány kandidátusa" (kandidát vied) fokozat használatára jogosít. Az ösztöndíj lejárta után a jelölt "tudolőtt: köszönt, megkérdezte, hogy vagyok stb. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Nyikolaj Ivanovics Rizskov, magas tisztségétől eltekintve mindig árnyékban volt. A nép szerintem csak akkor vette észre, hogy nekünk saját miniszterelnökünk van, amikor az örményországi tragikus események idején, az akkori rendkívüli helyzetben Rizskovnak sajátkezűleg kellett működésbe hoznia a redkfvüli segítségnyújtás berozsdásodott gépezetét, s napokig nem aludt. Nekem mégis úgy tűnik, hogy Rizskov nehezen viseli a miniszterelnökséget. Főleg napjainkban, amikor az országot okvetlenül ki kell húzni a gazdasági káoszból, a szakadékból, amelyben leledzik. Később - mint miniszter, a Goszsztroj első elnökhelyettese -KINCSÜNK AZ ANYANYELV mányos segédmunkatárs" (vedecký asistent) munkakörbe osztható be a disszertáció megvédéséig. Utána a 'tudományos kutató, tudományos főmunkatárs" (vedecký pracovník) beosztásba sorolható és ennek megfelelő munkabérben részesül. A tudomány kandidátusa tulajdonképpen szakképzett kutató, jelölt arra, hogy 15-20 éves eredményes, kiemelkedő kutatási eredmények elérése után megpályázhassa a tudomány doktora címet, ugyanolyan formájú, de bonyolultabb minősítési eljárás keretén belül. Ennek céljából megírja (nagy) doktori disszertációját (doktorská dizertačná práca) és a doktori disszertáció autoreferátumát (autoreferát doktorskej dizertácie). Az egyetemi oktató a tudomány doktora fokozat elnyerése után egyetemi tanár (riadny profesor) kategóriába osztható be, a kutatóintézetben tevékenykedő pedig a vezető tudományos kutató (vedúci vedecký pracovník) beosztásra jogosult. A tudomány kandidátusa, tudomány doktora fokozatnál általában megjelöljük a tudományágat (vedný odbor) is pl. orvostudomány kandidátusa, agrártudomány doktora, míg a tudományágazat (špecializácia) pl. általános állattenyésztés megnevezését csak szakmai körökben tartják nyilván. A tudomány szót az említett esetekben magyarul néhány éve egyes számban írjuk. Az "atesztáció" (atestácia) szintén postgraduális képzés, helyesen magyarul szakvizsgának mondjuk. 4.0. Fordítsa szlovákra: tudományos főmunkatárs, pedagógiai doktor, neveléstudomány doktora. CSUKA GYULA köteles voltam részt venni a Minisztertanács ülésein. De miután kétszer megjelentem ott, rájöttem, hogy egy normális, józanul gondolkozó ember nagyon nehezen viseli el azt a szervezetlenséget, zűrzavart. Az egyik miniszter a másikra, amaz a harmadikra panaszkodik, mindannyian felkészületlenül szólalnak fel, eitaszigálják egymást a mikrofon elől — ilyen légkörben bizony nagyon nehéz kollektív határozatot hozni. Attól fogva nem voltam hajlandó ezekre az ülésekre időt pazarolni. Szeretném azt hinni, hogy manapság már másként zajlanak a Minisztertanács ülései. Hiszen azóta elég komoly tisztogatásokon esett keresztül a Legfelsőbb Tanács, ráadásul az ország helyzete sem engedi, hogy meddő sz' '^Dlésre vesztegessék az időt. K1 -kj A HÉT 19
