A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-17 / 20. szám
FIGYELŐ befektetés: 1989-ben mindössze másfélmillió forint törzstőkével alapított MEGACOP Kft., az építőipari és kereskedelmi beruházó és kivitelező cég. Ez pedig nem más, mint a siófoki Megacity áruház, az ország első magánáruházának "szülőatyja". Molnár Györgyöt ismerve további "szaporulat" is várható: már épül az áruház új szárnya, kicsit arrébb pedig "csak úgy mellékesen" egy korszerű nővérszállás kerül tető alá. A siófoki Megacitytől már csak pár lépés volt a budapesti Váci utca, ahol hasonló elv alapján épült a Labirintus üzlethálóház. Ki gondolta volna, hogy a patkányoktól hemzsegő szenespincét majd vevők népesítik be tíz különböző luxusüzletben? Ki más, mint Molnár György és az ötletadó, Szabó Gusztáv ügyvezető igazgató, aki azóta kifejezetten pincékre utazik... Az ötlet és a befektetés ezúttal is megsokszorozza önmagát, így hát volt miből megnyitni a napokban a Samsunggal közös elektronikai áruházát, a Megastart a Szent István körúton. Nem vált "újgazdaggá" Ugye nem csodálkoznak, hogy már készül a következő bolt: egy üzletház az Oktogon alatt. Márciusban már indulhatna, ha a privatizáció nem kuszálná össze az egyébként prímán beépíthető pincét labirintussá. Az "érdekelt" Taverna Vendéglátóipari Vállalat ugyanis most az önkormányzat és a részvénytársasági forma láthatatlan pókfonalán függ, miközben a döntéshozók ki tudja hol szövik hálójukat. Molnár György azonban optimista: ipari termékeivel nem vonult ki a kelet-európai és szovjet piacról (mint oly sokan mások), és a Megacoopüzlethálózatot országos méretekben tervezi. Már épül Siófokon az olasz bútoráruház. Gyurit sohasem érdekelte az újgazdag életforma, a presztízsjavak látványos halmozása. Az angol mondással vallja, hogy egy este nem lehet két bifszteket megenni. Nincs úszómedencéje, "csak" szép otthona, ahol nem proccpartikat rendez, hanem születésnapi nosztalgiabulit a régi barátoknak, akikkel annak idején talán éppen a diszkóban találkozott. Negyvenéves - papíron. Valójában azonban ma is a huszonéves "Öcs". Kettős állampolgár, de nem beszél akcentussal, mint sokan egy hét után, és nem változtatta meg a pénz. Molnár Gyuri tehát messze lovagolt..., lemezek helyett az üzleti élet hullámain. (Reform 8/91) Irodalmunk a hontalanság éveiben A csehszlovákiai macjyar irodalomtörténetnek máig érő nagy adóssága az 1945-48 közötti évek irodalmának feltárása. A több mint hetven éve tartó kisebbségi lét irodalmi hagyományait taglaló írások rendre kitértek e kényes időszak elemzése elől, amely - ennek is köszönhetően - úgy került be a köztudatba, mint a "hallgatás évei", amikor irodalmi igényű alkotások nem születtek, mert nem születhettek. E tévhitet cáfolandó Tóth László, Budapesten élő jeles költőnk Molnár Imrével közösen hozzáfogott, hogy felkutassa, összegyűjtse a "néma esztendők" irodalmi anyagát. Munkájuk eredményét a Mint fészkéből kizavart kiindulási pontból tárta a hallgatók elé fejtegetéseit. Az első meghatározó pontként az identitástudatot emelte ki. A szlovákiai magyar irodalomba, véleménye szerint, azok az ország határain túl élő írók, alkotók is beletartoznak, akik, noha más állam polgárai, de identitástudatuk (kisebbségi magyarságtudatuk) változatlan maradt. A másik lényeges kiindulási pontnak a Fábry-féle korszakolás revideálását tartja. A "harmadvirágzás" kezdetét Tóth László (Koncsol László nyomán) 1948 helyett 1945-re teszi, ezáltal a "hallgatás évei" már a harmadik irodalmi korszak kezdetét jeleznék, párhuzamosan a kisebbségi lét újraindulásával. Tóth László előadás közben, mellette Tőzsér Árpád madár... című kötettel vehette kézbe a hazai olvasó. Kéziratok, beadványok, memorandumok, levelek, naplórészletek, versek — lírai és prózai vallomások sorakoznak a könyvben, bizonyítékául annak, hogy az adott korszak viszonyai között is létezett a csehszlovákiai magyar írásbeliség. Már e kötet maga az 1945-öt követő évek irodalmának átértékelésére indít, de Tóth László ennél tovább megy, és kísérletet tesz a kor irodalmának feldolgozására. E “kísérlet" eredményeivel ismerkedhettek meg azon kevesek, akik 1991. április 23-án részt vettek a Csehszlovákiai Magyar írók Társasága kritikai szakbizottságának ülésén, ahol Tóth László a "hallgatás éveinek" irodalmáról tartott előadást. Szó esett benne a kéziratos irodalomról, a különböző memorandumokról, Fábry máig kiadatlan naplójáról, Szalatnai Rezső, Peéry Rezső irodalomszervező, közvetítő, kultúramentő munkájáról, a kor szamizdatirodalmáról, a könyv- és lapkiadás első lépéspróbáiról... Tóth László előadásában sajátos Az előadás során még számos más, izgalmas kérdés is felvetődött (pl.: mennyiben tartozik a szamizdatirodalom egy adott nemzet irodalmába; beletartoznak-e a magyar irodalomba az írók nem magyar nyelven írt művei); kár, hogy a negyven meghívott közül mindössze tízegynéhány tartotta érdemesnek eljönni. Az előadást követő felszólalások viszont - egyelőre szelíd formában ugyan - már jelezték, hogy a Tóth László által felvetett kérdésekben irodalomtudósaink véleménye megoszlik. Tóth László nézeteivel, meglátásaival lehet egyetérteni és lehet vitázni, ám mindazonáltal el kell ismerni: olyan időszak feltárására vállalkozott, mely negyven éven keresztül fehér foltként választotta el egymástól az első és a második csehszlovák köztársaságbeli magyar irodalmat. És ezzel elindította ennek az eddig mostohán kezelt időszaknak a rehabilitálását. S. Forgon Szilvia Fotó: Gyökeres György A HÉT 15
