A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-17 / 20. szám
ÉLŐ MÚLT A tudós politihus A zobori emlékmű építésének körülményeit vizsgálván, felbukkant Thaly Kálmán neve, aki fontos szerepet vállalt a millenniumi emlékművek építésének ügyében. Arról a tudósról, kutatóról, történészről és politikusról van szó, akiről sajnos egy rossz pedagógiai fogás nyomán csak azt igyekeznek a tanuló ifjúság fejébe sulykolni, hogy a kuruc dalok meghamisftója volt. Pedig Thaly Kálmán sok érdekes és jelentős dolgot is cselekedett, amelyek a magyarság, de más nemzetek szempontjából is méltán nagyobb figyelmet érdemelnének. Thaly Kálmán a történelemtudós politikus, 1839. január 3-án született Csépen (Komárom m.), Pozsonyban és Pápán járt gimnáziumba, majd 1856-tól Budapesten a református teológiai intézetben tanult, de hallgatott jogi, valamint bölcsészeti előadásokat is. Tanulmányai befejeztével négy esztendőn át (1860-1864) volt a Pesti Napló munkatársa, de a szerkesztői munkát felváltotta a katedrával. 1864-től a főgimnázium magyar irodalmi tanszékének tanára lett. Talán 1869-től számítható politikai pályájának beindulása, amikor a hadügyminisztériumban kapott tanácsosi állást, de különösen a katonai "műnyelv'1, vagy szaknyelv egyengetésében munkálkodott. Néhány esztendő múltán, 1875 végén visszavonult és Pozsonyba költözött, ahol csak történelmi tanulmányainak élt. Alig három esztendő múltán elhagyta Pozsonyt, mivel 1878-ban országgyűlési képviselővé választották. Mint képviselő a hadügyi, de főként az oktatásügyi és közművelődésügyi kérdéseket szorgalmazta. Országgyűlési beszédeit Budapesten 1881-ben adták ki. Abban az időben már javában készülődtek az ezredéves évforduló, a honalapítás millenniumának ünnepségeire. Thaly Kálmán képviselő javaslatára a hét emlékoszlop felállítását (a dévényi, brassói, vereckei, munkácsi, simonyi, nyitrai és pannonhalmi) elfogadták. Sőt, mint királybiztos feladatul kapta az emlékoszlopok helyeinek kijelölését. Ebből az alkalomból járt a bizottság vezetőjeként Nyitrán. Emlékezéseiből tudjuk, hogy Nyitrán a hazafias Bende püspök szeretettel, előzékenyen fogadta a bizottságot. Az ősrégi várba püspöki hintón szállították fel őket. A pontosság kedvéért idézzük Thaly Kálmán sorait: "Kikocsiztunk; a regényes fekvésű régi camaldul zárda romjai közt várt bennünket pihenés, majd ebéd; és onnan indultunk gyalog föl a Zoborhegy magaslataira, valami három óráig másztunk, míg a legmagasabb oromhoz értünk. Örömmel tapasztaltuk, hogy a Zobor-tető mily remek kilátási pont." Majd emigyen folytatja: "így az egész Zobrot uralandja (az emlékmű - megj. tőlem), s már a galánthai, tornóczi, tót-magyari, érsekújvári vasútállomásokról szabad szemmel is kivehető leszen, s mire különös súlyt fektettem." Ámde nem mentek a dolgok oly olajozottan, mint ahogy azt Thaly Kálmán eredetileg elképzelte. Az emlékoszlop magasságát 36 méterről, 22-re kurtították. Nézzük azonban Thaly Kálmán sorait: "Nyitráról teljesen megnyugodva távoztam, de utóbb mégis ezen oszlop ügyében ért némi bosszúság - az egyetlen - mondhatom. T.i. mikor már javában épülőben volt a Zobori obeliszk, Nyitráról illetékes kezekből figyelmeztető levelet vettem: tudom-e, hogy az emlék jóval kisebbre van tervezve a megállapított 36 méternél? Én erről mit sem tuidva, s igen kellemetlenül meglepetve, mindjárt a miniszterelnökhöz fordultam felvilágosításért." A kényelmetlen ügy végül úgy végződött, hogy Bérezik Gyula műszaki tanácsos, az emlékoszlop tervezője Thaly Kálmánt meggyőzte arról, hogy a 36 méterről költségcsökkentés céljából szállították le 22 méterre, de az obeliszk arányos és nagyon szép lesz úgy is. Mire a panaszos megnyugodott és a dolgot nem bolygatta tovább. Az obeliszket, amely hivatalosan a "Milléniumi Emlékoszlop" nevet kapta, 1896. augusztus 30-án, látványos ünnepségek keretében felavatták. Thaly Kálmán az emlékoszlopot soha nem látta, de haláláig élt benne az a tudat, hogy formára nagyon szép, de a Zoborhoz képest eltörpül. A félreértések és viták elkerülése végett el kell mondanunk, hogy a talapzaton, nem egy turul madár állt, - ugyanis sokan úgy hiszik -, hanem négy leeresztett szárnyú turul madár állt (az égtájak irányába néztek), és ők tartották a magasba szökkenő, fehér gránitoszlopot. Az emlékoszlop nem egész huszonöt esztendeig állt és őrködött a zobori erdők, s a táj felett, mígnem jött egy újabb kor, melynek ideológiájába nem fért bele a régi korokra emlékeztető obeliszk. így hát tántorfthatatlanul cselekedtek, és 1921. február 8-án felrobbantották... Ám kanyarodjunk vissza ismét Thaly Kálmánhoz, akiről tudjuk, hogy a szabadság eszméit mindvégig vallotta és hirdette. Mint politikus bizonyos ideig a Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártnak volt a másodelnöke. Irodalmi műveit és munkásságát hosszú lenne felsorolni. Tagadhatatlan vonzalom fűzte a kuruc korhoz. II. Rákóczi Ferenc korának legalaposabb tudósa volt. Nevéhez fűződik, hogy 1889-ben Konstantinápoly Saint-Benoit templomában megtalálta Rákóczi hamvait. Tagja volt külföldi akadémiáknak1 is. Thaly Kálmán éveinek utolsó szakaszáról már kevesebbet tudunk. Meglepő számunkra az is, hogy 1909. szeptember 29-én Zablaton hunyt el, amely falucska a Vág folyó jobb partján fekszik és közigazgatásilag Trencsénhez tartozik. Bízom abban, hogy az utókor, a történelmi, irodalomkutatás méltóan és igazságosan értékeli majd Thaly Kálmán munkásságát. Motesíky Árpád A HÉT 11
