A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-10 / 19. szám
FIGYELŐ BoriszJelcin vallomása Borisz Jelcin Iszpovegy na zadannuju tyemu (Vallomás — adott témára) című könyve a múlt év végén jelent meg Moszkvában, méghozzá az tök Központi Háza független kiadójának, a magyarul "csúcsforgalmat" jelentő PIK-nek a gondozásában. Elképzelni sem tudom, miért nem inkább szépirodalmat próbál kiadni az tök Központi Háza, hiszen ennek az intézménynek talán még a legszigorúbb piacgazdaság viszonyai között is az irodalmat kellene támogatnia (különben a Szovjetunióban a szépirodalom megjelentetése is nyereséges vállalkozás); annyi azonban bizonyos, hogy Borisz Jelcin könyve a politikai információkra és pletykákra éhes orosz olvasók körében bestseller lesz. S rossz belegondolni abba, hogy az orosz olvasó korántsem olyan tárgyilagosan bírálja el majd Borisz Jelcin magabiztosan kinyilatkoztatott "tévedhetetlenségeit", ahogy azt hazánkfia teszi. Előttünk ugyanis már néhány fejezet elolvasása után nyilvánvaló, hogy Jelcin — noha önteltséggel és hatalomvággyal csak másokat vádol — rendkívül elbizakodott és hatalomvágyó ember könyvében legalábbis nagyon sokat beszél arról, milyen jó tanuló, sportoló, párttitkár volt ő világéletében, s még az sem zavaija, hogy karrierjét a pangás időszakában futotta be, hiszen "véletlenek" akkor is voltak. Szemére veti Gorbacsovnak, hogy "nincsenek elméletileg és stratégiailag átgondolt lépései", ilyen lépéseket azonban ő sem tud javasolni: vagyis ahelyett, hogy programot fogalmazna, csupán Vélt vagy valóságos ellenfeleit próbálja lejáratni. A könyvet olvasva egyébként az a gyanúm támadt, hogy Gorbacsov akkor sem felelne meg Jelcinnek, ha emberi gyarlóságait levetkőzve valamiféle angyallá, abszolút tökéletessé válna. Gorbacsovban még azt is kifogásolja, hogy mindenüvé magával viszi a feleségét (az ország jelenlegi súlyos helyzetében!) Nem tudom megállni, hogy ennek kapcsán meg ne említsem: van Moszkvában egy nagyon kedves, intelligens ismerősöm — Natasának hívják —, aki 1989-ben társalkodónőként kísérte el Jelcint Amerikába. Gorbacsovról viszont sohasem hallottam, hogy bárhová is "táisalkodónők" kíséretében utazott volna... De hát a más szemében a szálka is feltűnő. VARGA ERZSÉBET Borisz Jelcin könyvének azt a fejezetét, amelyben a szerző a Politikai Bizottság tagjait jellemzi, valamint a "párt-Olümposzon" helyet foglalók privilégiumairól ad áttekintést, lapunkban folytatásokban közöljük. A szerkesztőség. BORISZ JELCIN VALLOMÁS - ADOTT TÉMÁRA (részlet) A tényt, hogy Gorbacsovot 1985 márciusában a KB plénumán főtitkárrá választották, különféle pletykák lengik körül. Az egyik mítosz azt hirdeti, hogy az ország sorsát a Politbüro négy tagja döntötte el, amikor Gorbacsovot jelölte e posztra. Ligacsov a XIX. pártkonferencián ezt nyíltan is kimondta, s ezzel véleményem szerint nemcsak magát Gorbacsovot sértette meg, hanem mindenkit, aki részt vett a főtitkár megválasztásában. Harc persze volt. Elő is került egyébként a Politbüro összetételének az a változata, amelyet Grisin készített arra az esetre, ha ő lenne a pártvezető. Ezen a listán Grisin csapata szerepelt: természetesen sem Gorbacsov, sem sokan mások nem voltak rajta. Ám ezúttal a KB plénuma döntött a főtitkár személyéről. Gyakorlatilag a plénum minden résztvevője, köztük a tapasztalt, érett első titkárok is úgy vélték, hogy a Grisinnel számoló variáns lehetetlenség — nemcsak a párt, hanem az ország számára is az azonnali véget jelentené. Grisin rövid időn belül ugyanúgy kiszárítaná az ország pártszervezetét, ahogyan a moszkvai városi pártszervezetet kiszárította. Ezt pedig semmi esetre sem lehetett megengedni. Ráadásul Grisin jellemvonásairól - az önteltségről, az elbizakodottságról, tévedhetetlenség-tudatáról, a hatalomvágyról - sem volt szabad megfeledkezni. A legtöbb első titkár egyetértett abban, hogy a főtitkári tisztségre a Politbüro tagjai közül Gorbacsovot — a legenergikusabb, legműveltebb, s korát tekintve is a legmegfelelőbb embert - kell javasolni. Elhatároztuk, hogy őmellé állunk. Beszéltünk a Politbüro egyes tagjaival, többek között Ligacsowal. Egyetértett velünk, hiszen ugyanúgy félt Grisintől, mint mi. S mert kiderült, hogy véleményünk a többség véleménye, elhatároztuk, hogy ha más jelöltet — Grisint, Romanovot vagy bárkit - állítanak, egyöntetűen ellene leszünk. Leszavazzuk. Ilyen szellemben folyt le a Politbüróban a beszélgetés; eltökéltségünkről az ülés résztvevői is tudtak, s Gromiko is a mi álláspontunkat támogatta. ő volt az, aki a plénumon Gorbacsov megválasztását javasolta. Grisin és társai semmit sem mertek megkockáztatni. Tudatosították, hogy esélyeik elenyészőek, pontosabban egyenlőek a nullával. Gorbacsovot ezért bonyodalmak nélkül választottuk meg. Ez márciusban történt. És 1985. április 23-án összeült a párt központi bizottságának emlékezetes áprilisi plénuma, amelyen Gorbacsov meghirdette elkövetkező politikájának — a peresztrojka politikájának — alapvető mozzanatait. Az emberek hittek Gorbacsovnak, a realista politikusnak, magukévá tették az új gondolkodásmód nemzetközi politikáját. Mindenki előtt világos volt, hogy úgy élni-dolgozni, ahogy hosszú éveken át éltünk és dokjoztunk, többé nem lehet. Ez egyenlő lett volna az ország öngyilkosságával. Megtétetett egy helyes lépés, ám ez egy felülről kezdeményezett forradalom volt. S az efféle forradalmak végsősoron elkerülhetetlenül az apparátus ellen fordulnak, amennyiben az apparátus nem képes a számára elfogadható mederben tartani a népi kezdeményezést. És az apparátus kezdett szembefordulni a peresztrojkával, fékezni azt, harcolni vele, s a peresztrojka el is akadt. Ráadásul - sajnos — kiderült, hogy a peresztrojka koncepciója átgondolatlan. Jórészt új, hangzatos jelszavak és felhívások gyűjteményeként jelenik meg. Az általa felvetett szavak persze lényegében egyáltalán nem újak, már Kantnál is megtalálhatók: az átépítés, a nyilvánosság, a gyorsítás szavak évszázadokkal ezelőtt is használatosak voltak. Amikor Gorbacsovnak "A peresztrojka és az új gondolkodásmód" című könyvét olvastam, abban reménykedtem, hogy választ találok benne a kérdésre: hogyan képzeli el Gorbacsov a mi előrelépésünket, további utunkat; e mű azonban elméletileg kiegyensúlyozatlannak tűnt számomra. Nem világos, hogyan, milyen anyagból és milyen tervrajzok szerint akarja a szerző átépíteni házunkat. Gorbacsov legnagyobb hibája, hogy e tekintetben nem voltak és nincsenek elméletileg és stratégiailag átgondolt lépései. Csak jelszavai vannak. Különös dolog ez, de 1985 áprilisa, a peresztrojka meghirdetése óta több mint négy év telt el. Ezt az időszakot, ezt a teljes négy esztendőt mindenütt kezdetnek, első szakasznak, első lépéseknek stb. nevezik. Valójában ez nagy idő, az USA-ban ennyi időre választják az elnököt. Négy év alatt az elnöknek teljesítenie kell mindent, amit ígért, ami erejéből tellett. Ha az ország nem mozdult előre, leváltják. Reagan idején az USA- ban számos területen pozitív változásokra került sor, őt tehát egy újabb 18 A HÉT
