A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-03 / 18. szám

KINCSÜNK AZ ANYANYELV Kerüljük a szerkezetvegyítéseket! Az alábbiakban néhány helytelenül használt kifejezésmódra szeretném felhívni olvasóim figyelmét. Ezek töb­­bé-kevésbé az úgynevezett nyilatko­zati nyelv termékei, vagyis riportala­nyoktól, de néha közéleti személyisé­gektől is hallhatunk ilyen és hasonló szerkezetvegyftéseket, illetve nagyon is hivatalos ízű kijelentéseket. Az oktatásügyről folyó beszélgetés­ben hangzott el például ez a kijelen­tés: "Az ilyen tanulókra még korrepe­tálás szorul". Nem nehéz rájönni, hogy ez a mondat - úgy is mond­hatnánk - némi javításra szorul, mert két szerkezet vegyült benne össze. Hogy melyek a szorul ige konkrét je­lentései, azt itt most fölösleges volna felsorolnunk. Bennünket most a szo­rul ige átvitt értelme érdekel: szorul valamire, vagyis valamit adni kell hoz­zá, valamit tenni, végezni kell rajta, veie, hogy hiányát, hiányosságát pó­toljuk; röviden: valakinek szüksége van valamire, például: segítségre, ke­zelésre, magyarázatra vagy akár kor­repetálásra szorul. Lehet persze vala­kire is szorulni, ha valaki olyan hely­zetben van, hogy másnak a támoga­tását kell kérnie, elfogadnia, tehát: va­laki rászorul valakire. Például: Az idős beteg emberek sokszor a szomszé­daikra szorulnak; olyan rosszul lett, Isaac Deutscher 1948-ban befejezett s 1966-ban kiegészített Sztálin-köny­­ve végre magyar fordításban (M. Nagy Miklós) is megjelent, mégpedig az Európa és a Madách közös kiadá­sában, Kun Miklós jegyzeteivel és utószavával. A mai ember számára főleg azért izgalmas olvasmány ez a "politikai életrajz", mert az 1967-ben elhunyt krakkói születésű politikus­történész kortársként élte meg az ál­tala elemzett rendszert, s nem utólag, az aktuális politikai elvárások-kívánal­­mak szerint festi sötétre Sztálin port­réját. Noha Sztálinról, aki kétségtele­nül az emberi történelem legnagyobb gonosztevői közé tartozott, az utóbbi években magyarul is számos leleple­ző, többé-kevésbé tárgyilagos írásmű jelent meg, a Kun Miklós pontosítá­saival kiegészített Deutscher-kötet kétségtelenül a legteljesebb elemzése a rendszernek, amely "sztálinizmus" néven vonult be a világtörténelembe. A csaknem hétszáz oldalas köny­vet, természetesen lehetetlen részle­tekbe menően ismertetni, hiszen a meghatározó életrajzi mozzanatokon kívül Deutscher a sztálinista hatalmi mechanizmusok kialakulását is kime-18 A HÉT hogy orvosra szorult; stb. Mindebből világos, hogy idézett mondatunkban a tanulók szorulnak még korrepetá­lásra, nem pedig a korrepetálás szo­rul még a tanulókra. Melyik az a má­sik szerkezet, amely a téves mondat­szerkesztést okozhatta? Alighanem a ráfér valami valakire, illetve valamire. A ráfér ige — csak harmadik személy­ben — átvitt értelemben azt jelenti: valami elkel, elkelne, nem árt, nem ár­tana valakinek, szüksége van vagy szüksége volna valakinek valamire. Például: Erre a gyerekre ráférne egy kis szidás; Elfáradt a munkában, ráfér a pihenés. A nyugdíjasokra mindig rá­fér egy kis segítség. Ugyanígy: Az ilyen tanulókra még ráfér - ráférne - a korrepetálás. "Nem tudtam magamat megérteni a karmesterrel" — mondta egy interjú­ban egy külföldön élő magyar ze­nész. Bizonyára azt akarta mondani, hogy közte és a karmester közt vala­milyen nézeteltérés volt, nem értették meg egymást. Ilyen szerkezet: valaki megérti magát valakivel a magyarban nincsen. Ez a magamat megérteni a karmesterrel valamilyen indogermán, leginkább a német nyelvben haszná­latos szerkezet hibás - még csak nem is szó szerinti — átvétele, rítően elemzi. Nézzük meg például, hogyan lett az októberi forradalom után a "forradalom pártja" fokozato­san népellenes párttá, "a nép által ki­nevezett kormány" népellenes kor­mánnyá: "Eljött a forradalom hanyatlásának pillanata. A vezérek nem tudják betar­tani korábbi ígéreteiket. Összezúzták a régi rendszert, de nem képesek kielé­gíteni az emberek mindennapi szük­ségleteit. Azért persze a forradalom lét­rehozta egy magasabb szinten szerve­zett társadalom alapját és a lehetősé­get a fejlődésre a nem túl távoli jövő­ben. Ez fogja igazolni az utókor sze­mében. De a forradalom gyümölcse lassan érik; s az adott pillanatban még nincs más, mint a forradalom utáni első évek nyomorúsága. Ennek az árnyéká­ban ölt szilárd formát az új állam, s ez a forma már tükrözi a forradalmi párt és a tömegek közötti szakadást. Ez az igazi tragédia, amely a forradalom párt­ját sújtja. Ha tetteit a néphangulat dik­tálja, akkor meg kell semmisítenie ön­magát, vagy legalábbis le kell monda­nia a hatalomról. Csakhogy egyetlen forradalmi kormány sem mondhat le Ugyanis az indogermán nyelvekben olyan kölcsönös névmás, mint a ma­gyarban az egymás, voltaképpen nin­csen. Ezekben a nyelvekben bizo­nyos visszaható névmásos szerkeze­tekkel fejezik ki a kölcsönös viszonyt. Magyarul helyesen így kellene mon­dani az idézett mondatot: Nem tudtuk egymást megérteni a karmesterrel. Van persze még egy lehetőség. Ha nem elsősorban a kölcsönös megér­tés hiányáról volt szó, hanem arról, hogy a zenész valami miatt nem tu­dott valamit megmagyarázni a kar­mesternek; csakhogy akkor nem a megért igével kell ezt kifejezni, hanem a megértet igével. Nem tudtam ma­gamat megértetni a karmesterrel. Egy orvosi előadásból idézem a kö­vetkező mondatot: "A betegnek ilyen­kor azonnali hatállyal orvoshoz kell fordulnia". Itt a hivatalos nyelvnek tel­jesen illetéktelen betolakodásával van dolgunk, hiszen a hatály szavunk va­lamely törvény, rendelet, jogszabály érvényességére vonatkozik. Fölös­leges részleteznünk a jelentéseit; a napnál is világosabb, hogy ebben az idézett mondatban semmi keresniva­lója. Egészségünk megóvását nem jogszabály írja elő, éppen ezért a be­tegnek nem azonnali hatállyal, hanem a józan ész szerint azonnal, késede­lem nélkül orvoshoz kell fordulnia. Mayer Judit egy győzelmes polgárháború után, mert a hatalomra valójában nem pá­lyázik más, mint a legyőzött ellenfor­radalom még mindig jelentős marad­ványai. A lemondás öngyilkosság vol­na. Ez maga után vonná a forradalom óriási munkájának megsemmisülését is; hiszen a társadalom már átformá­lódott, de a változás még nem szilár­dult meg. Egy oiyan rezsim politikai mechanizmusa, amely körül a forra­dalom és az ellenforradalom minden szenvedélye tombol, nem rendelkezik a szilárd parlamentáris rendszerek forgóajtajával, hogy azon keresztül többé-kevésbé udvariasan, egymás fejének a levágása nélkül jöhetnének és mehetnének a kormányok. A for­radalom pártja nem hátrálhat meg. A jelenlegi válságba nagyrészt éppen azoknak a tömegeknek az akaratát megvalósítva sodródott, amelyek most cserbenhagyták. Továbbra is te­szi, amit a kötelességének tart, s már nemigen törődik a nép hangjával. Vé­gül aztán majd el is fojtja ezt a han­got." Isaac Deutscher könyve 62 Kčs-ért kapható a könyvesboltokban.- ve -Isaac Deutscher Sztálinról

Next

/
Thumbnails
Contents