A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-03 / 18. szám
FIGYELŐ Kettős jubileumról emlékezett ill. emlékezik meg a világ 1991. január 27- én és december 5-én. Az első Wolfgang Amadeus Mozart születésének kétszázharmincötödik, a másik halálának kétszázadik évfordulója. A Mozart-év hivatalos nyitókoncertje Bécsben volt, s a televízió jóvoltából mi magunk is részesei lehettünk annak az ünnepi hangversenynek, melyen a bombayi születésű Zubin Mehta a Bécsi Filharmonikusok élén Mozart műveit szólaltatta meg. Jómagam pedig annak a bécsi Musikverein "arany termében" elhangzott kamara estnek őrzöm felejthetetlen emlékét, melyen a Takács vonósnégyes Solti György közreműködésével Mozart egyik zongoranégyesét adta elő. Bécsben a sok-sok Mozart-mű megszólaltatása mellett két ötletgazdagon megrendezett kiállítás is nyílt. Az első "Zaubertöne" azaz "Varázshangok" címen a Künstlerhausban tekinthető meg szeptember közepéig, s Wolfgang Amadeus életének az 1781- 1791 közötti éveit foglalja össze. Mint tudjuk Mozart 24 éves, mikor a megaláztatásokat megelégelve kitör a salzburgi hercegérsek szolgálatából s végleg a császárvárosba költözik. "Biztosíthatom önt — írja ekkor apjának Salzburgba - hogy ez egy csodás hely, mesterségem szempontjából pedig számomra a világon a legalkalmasabb." Hát igen, a művész, a lángelme tényleg itt emelkedett a legmagasabbra, itt aratta legfényesebb sikereit, itt volt a társaság körülrajongott Wolfija, hogy aztán népszerűsége fogytán az ember itt szenvedjen életében a legtöbbet. Ezeknek az éveknek a keresztmetszetét mutatja be a kiállítás, amelyen jelen van az egész jozefinista kor minden tudományos és szellemi vívmányával egyetemben. S míg az ember szemét elkápráztatja a látnivaló, fülét az események időrendjéhez illő Mozart-zene tartja bűvöletben. A másik kiállítás, melynek színtere a Musikverein emeleti társalgója - már nem törekszik ilyen összefoglaló egységre, ellenkezőleg, Mozart életének csupán egyetlen, de jellemző momentumára - utazásaira összpontosít. Tíz úton töltött év emlékét idézi meg ez a bájos kis tárlat, mely korabeli képanyagával, kritikák és beszámolók idézésével olyan benyomást kelt, mintha maga "Wolfi" számolna be átélt élményeiről. Persze nemcsak a koncerttermekben szól Mozart zenéje: a Staatsoper Edita Gruberovával a főszerepben bemutatta Mozart Lucio Silia című ifjúkori operáját. S ha már az operát említem, beszámolóm irányt váltva Budapesten folytatódik. Ybl Miklós palotájában ugyanis februárban jelentős esemény zajlott le. A több mint százéves épületben most került színre először Mozart utolsó zenésszínpadi műve a Titus kegyelme. A ritkán megszólaló mű sorsa meglehetősen hányatott. Mozart élete utolsó nyarán, mikor a Varázsfuvola simításait végezte s már a Requiemen is dolgozott, Prágából kapta a felkérést, hogy II. Lipót cseh királlyá való koronázására komponáljon operát. Mozartnak csupán pár hét állt rendelkezésére műve megalkotására, így a recitativók anyagát tanítványára, Franz Xaver Süssmayerre bízta, s önmaga az áriákat komponálta meg. így egy formailag elavult mű született, melynek a zenéje ugyan gyönyörű, de a részeket összetartó szöveg nem éri el az érett mozarti színvonalat. Ennek ellenére a budapesti együttesnek- Erich Bergel karmester és Boschán Daisy rendező jóvoltából - gyönyörű előadást sikerült produkálnia. A siker titka abban rejlik, hogy csak azt szólaltatták meg, amit maga Mozart komponált. Az énekbeszéd helyett narrátor - Mensáros László- tolmácsolja Hegedűs Géza szövegét. A zenei részeket Molnár András, Csavlek Etelka, Ulbrich Andrea, Németh Judit, Verebics Ibolya és Szüle Tamás szólaltatta meg. A Szlovák Nemzeti Színház az Idomeneo című opera bemutatásával kezdte a Mozart-évet. Sajnos, művészeinknek ezúttal nem sikerült a mozarti stílus fellegvárát meghódítaniuk. A művet hármas szereposzásban mutatta be a színház, de egyre - az aránylag optimálisra - koncentrálni hasznosabb lett volna. Varga József A HÉT 19
