A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-04 / 1. szám
1»« GONDOLKODÓ Hiány ŐRTORONY Elképesztő az, hogy mi minden hiányzik az életemből, például egy őrangyal, aki vigyázna rám, hogy a rengeteg hiányt ép ésszel el tudjam viselni. Hiányzik egy írógép, helyesebben két írógépem is van, de mindkettőből hiányzik valamilyen alkatrész, így aztán használhatatlanok, pedig évek hosszú során át megszoktam, hogy gépen írok, s most e két írógéproncs láttán faképnél hagy az ihlet. Ihlethiányban szenvedek. Ez nem lenne iszonyúan nagy baj, annyi gyakorlattal rendelkezem már, hogy egy-egy cikket rutinból is vidáman megírhatnék, csakhát én világéletemben utáltam a rutinmunkát. Tehát, ha jól meggondolom, rutinhiányom is van. Körülnézek a szobámban: az ablakomról hiányzik a redőny, még szerencse, hogy a nyolcadik emeleten lakom, senki sem láthat be, nem láthatja, mi minden hiányzik ebből a szobából a redőnyön kívül is. Hogy mást ne mondjak, hiányzik egy csinos gyorsírónő, akinek a cikkeimet hanyatt fekve lediktálhatnám, nem is tudom, vannak-e ezen a mi vidékünkön gyorsírónők. Jobban körülnézek, sőt most már fölnézek a magasba is, s rögtön észreveszem, hogy a csillárból hiányzik egy villanyégő, pontosabban az égő ott van a csillárban, de nem világít, ezért gondoltam az imént, hogy a látásom megint romlott egy dioptriát. Ha az írás nem megy, olvasson az ember! Megállók a könyvespolc előtt: csupa régi, sokszor elolvasott könyv sorakozik a polcomon, hiányoznak az új kiadványok, ami nem csoda, hiszen már nem is emlékszem, mikor jártam utoljára könyvesboltban, attól tartva: fölborítom a családi költségvetést... Asztalom alatt hevernek a ma vásárolt újságok, napilapok. Nem tudom, mi történt velem, ma csupa szolid újságot vásároltam, mást ne mondjak, hiányzik közülük a Nový Slovák, ez a félfasiszta nacionalista közlöny, így jószerivel nem is mérgelődhetek, mert nem mérgesít senki és semmi, indulatok nélkül viszont nagyon bágyasztó ez az élet. Mélabúval telten kiballagok a konyhába teát főzni. Teánk van, de cukor egy szem sincs, nem tesz semmit, valahol azt olvastam, hogy az oroszok, kínaiak, angolok cukor nélkül isszák a teát, nem túl népszerű közlés, de most orosz teázónak képzelem magam, s már nem is érzem nagyon ízetlennek ezt az éjszakai italt. Ha csak azt sorolnám fel, hogy mi hiányzik itthon, egykettőre megtelne ez az oldal: a demokrácia kezd kitenni magáért. Míg a teám kihűl, bámulok kifelé az ablakon: nem sok valamit látok kint sem. Derült idő van, de a csillagok hiányoznak az égről; nem látom a Göncölt, sem a kicsit, sem a nagyot, nincs ott a Fiastyúk, a Vénusz, sőt a teljes Tejút hiányzik. A magyarázat egyszerű: annyi ablak világít ezen a lakótelepen, annyi utcai lámpa, hogy nem látni föl az égre. Igencsak földhözragadt élet az enyém. Reggel. Most meg a csend hiányzik, avagy fordítva iszonyúan zajos teherautók vonulnak az ablakom alatt, ez természetesen rendben is volna, hiszen csak azt bizonyítja, hogy remek tempóban épül a ... mi is? Semmi esetre sem a szocializmus, még csak az kéne, tudniillik, hogy ilyesmit le merjek írni! Hát akkor mit építenek ilyen eszeveszetten? Természetesen a demokráciát. Boltba megyek, mert ez az én házi feladatom, leslattyogok szépen bokáig érő vízben, mert pont a bejáratban gyönyörűséges gödör díszeleg, már tolom is magam előtt a bevásárló kocsit, de hozzám fut, mint egy zerge, a legifjabb elárusítóleány s rámkiált "Inventúra!" (Leltár). Hogyhogy inventúra — kérdem egy kissé méltatlankodva —, hiszen tegnap is az volt. Tegnap sanitárny deň volt, mondja, s gyöngéden tessékel kifelé. Nem tudom lefordítani a fenti mondatot, morogva elhagyom a boltot. A múltkor választások voltak, helyhatósági választások, két napig nem volt szabad szeszes italt inni - vajon miért? Átnézem a jelöltek listáját, az egész nagy Pozsonyban nem találtam olyan jelöltet, akinek csak egy kicsit is magyar hangzású neve lett volna, pedig még ez a tény sem jelentette volna azt, hogy az illető magyar nemzetiségű. Az én körzetemet csupa számomra ismeretlen alak akarja képviselni, és még az alkoholtól is eltiltanak. Alkoholhiány, fuj! Mivel most éppen beteg vagyok, nem ihatok szeszes italt, mivel vagy húszféle gyógyszert szedek, melyeknek kb. 200 féle mellékhatása van, igen felháborított ez a választási rendelet: íme még csak most akarjuk megválasztani demokratikus módon demokratikus helyhatóságainkat, ők már rendelkeznek is (a szesztilalomról egyelőre), attól tartok, hamarosan számtalan demokratikus kis Sztálin fogja intézni helyi ügyeinket. De az imént rábukkantam egy kedves kis nőre, elárusítónő ő is egy olyan boltban, ahol épp nincs leltár. A hosszú évek folyamán úgy megszoktam újságírói mesterségemet, hogy míg ő számolt egy bolondos számológépen, megkérdeztem tőle: — Kisasszony, látom, milyen durcás az arca, pedig úgy nézem az Isten kimondottan kedvesnek teremtette: árulja már el nekem, mi hiányzik ebből a mi demokráciánkból? A kislány, miután megmondja, mit fizetek, visszaadja az aprópénzt, rövidke tűnődés után válaszol: — A demokrácia, kedves uram, már csak a demokrácia hiányzik ebből a demokráciából... ZS. NAGY LAJOS Illusztráció: Nagy Zoltán A UÓT c
