A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-19 / 16. szám
Kacsa, Kacsa, boszorkány vagy... (Csallóköznyék, 1708, 1725) __________KONCSOL LÁSZLÓ ÉLŐ MÚLT (6.) A vizsgálat, mely 1708-ban indult nyéki Nagy Kata asszony mint boszorkánysággal gyanúsított nőszemély ellen, a Rákoczi-szabadságharc csallóközi és Pozsony megyei hadi cselekményei következtében félbeszakadt, s az emberek hosszú időre, tizenhét évre meg is feledkeztek róla, de aztán újabb pusmogás gerjedt, mert Nyéken s a falut koszoruzó településrajban olyan események történtek, amelyekre a nép akkori tudásával képtelen volt természetes magyarázatot találni, s egy-egy élénkebb Képzeletű és ajzottabb lelkiségű ember, mint az a három lidértejedi legény is, akivel sorozatunk kezdetén jöttünk össze, hol ebbe, hol amabba a tüneménybe érzett bele természetfölötti elemeket és bátorságot. Ők hárman a Nyék és Lidértejed közti szántók hantjain és mezsgyéin, a péterfai rétek es laposok fölött, a ma is létező Sísára dűlő, Ollétejed község felé tartva, a bóklászó, a hantokon csetlő-botló, ki tudja, mit s miért keresgélő Nagy Katát nézték más-más alakot váltó boszorkánynak, amolyan csallóközi női Próteusznak-Próteának - illetve csak hitték, hogy Nagy Katát látják a február végi szántókon hol madár alakban röpülni, hol állatként iramlani, mert a négy hónap teltén megindított vizsgálat cáfolhatatlanul kiderítette, hogy aznap nem régi ismerősünk, Nagy Kata, hanem egy bizonyos Libárdy Istványné született Nagy Éva asszony fordult meg Lidértejeden, míg Nagy Katát mindenki otthon, Nyéken látta dolgaiban forgolódni. Nos, február 20-a táján, amikor a nászukat ülő madarak s a hazatérő vadgalambok már jelzik a tavasz közeledtét, valójában ez a nyéki pásztorné vágott neki egy nagyon is határozott céllal a Nyék és Lidértejed közt lazán kanyargó északkeleti útvonalnak. Itt pedig meg kell álljunk egy pillanatra, hogy olvasóinkat eligazítsuk a történet helyrajzában. Rajzoljunk kézzel egy nagy V betűt, majd két szára közé egy harmadikat. Nyitott legyező vázlatát kapjuk igy, a három vonal találkozási pontjában, délen fekszik Nyék, alatta, közvetlen közelében a történelmi Várkony, hajdan csak egy időszakos vízfolyás választotta el őket egymástól, ma ennek medrében kanyarog a bősi-nyárasdi csatorna, ere-12 A HÉT detileg, ha jól sejtem, Hódoslaposnak hívták, s Várkony ősi templomát is együtt használta a két falu buzgó katolikus népe, a bal szélső, északnyugati irányú vonal mentén települt meg a honfoglalás után Amadé-, Sípos-, Pinke-, Egyház- és Erdőhátkarcsa s a jobb oldali, északkeleti út vonalában éli napjait Lidértejed, majd némi keletibb irányú töréssel Pódafa, tőle egészen keletre pedig Hegy-, Bene- és Töböréte besenyő magyarsága. A középső útvonal mentén, majdnem pontosan északra hever Ollétejed, alatta a ma is meglevő, mi több, napjainkban is ligetes Sísára dűlő, majd Előtejed és Dunaszerdahely. Nyéket még századunk első felében is hatalmas rét- és legelősáv választotta el a Karcsáktól, Tejedektől és Étéktől, s ezt a széles övét kanyargó vízmedrek, laposok és tavak szabdalták mindenféle szeletekre az évszakok akarata és az időjárás szeszélyei szerint. Itt zajlott a nyéki drámasorozat, ezt a topográfiát képzeljük magunk elé, amíg szomorú történetünkkel foglalatoskodunk. 1725. július 23-án a nádor és főispán, gr. Pálffy Miklós vallató parancsa nyomán Somogyi Mátyás főszolgabíró és Pyber István megyei esküdt folytatott Nyéken vizsgálatot a boszorkányság kiújult gyanúja körül; a nyomozást régi ismerősünk, Nagy Kata asszony, Tóth István özvegye kérelmezte, mert a három lidértejedi legény, mint idéztük, majd említettük, őt vélte fölismerni a határban. Nagy Kata, azaz Fúró Kacsa azonban biztosan tudta, Nyék egészen kicsi falu lévén, még a múlt század derekán is csak mintegy 550 lélekkel, hogy a fiatalemberek csakis és kizárólag Libárdynét láthatták, mert azon a bizonyos napon amaz csetlett-botlott a párás-ködös februári szántóföldeken Lidértejed felé, a még távolibb falucska, Töböréte irányába. Tanúkat állíthatott maga mellé.
