A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-19 / 16. szám
Tanácstalanság vagy helykeresés? tK véletlen úgy hozta, hogy két egymást követő napon - 1991. március 22-én és 23-án - két különböző értelmiségi összejövetelen vehettem részt. Az első a Csehszlovákiai Magyar írók Társaságának közgyűlése, a második pedig Az elcsüggedt sereg A Csehszlovákiai Magyar írók Társasága több mint 75 tagot számlál, ám a közgyűlésre alig kéttucatnyian jöttek el. Ez az érdektelenség is jelzi, hogy íróink közérzetével valami nagyon nincs rendjén, s ha ezt kiegészítem azzal a szerkesztői tapasztalatommal, hogy a bársonyos forradalom óta még kevesebb irodalmi alkotás született vagy látott napvilágot, mint annak előtte, akkor túlzás nélkül katasztrófahelyzetről is beszélhetnék. Ennek a mostani írói lelkiállapotnak az okait érdemes lenne alaposabban is megvizsgálni, én ezúttal csupán néhány észrevételre szorítkoznék. A letűnt diktatórikus rendszerben kisebbségi írónak lenni egy kicsit a2t is jelentette: a nemzeti kisebbség szószólójának lenni. Ez a szerepkör természetesen nem kínált isten tudja milyen nagy lehetőségeket, de azért mindig akadtak néhányan, akik éltek velük. A kisebbségi érdekvédelem és az írói munka minősége azonban nem egymást helyettesíthető kategóriák; mégha el is fogadom, hogy egy esztétikai szempontból jól sikerült mű nagyon fontos lehet a kisebbségi érdekvédelem szempontjából, a dolog megfordítottja már vitatható: a tudatosan felvállalt kisebbségi érdekvédelmi attitűd nem teremt automatikusan esztétikai minőséget. Ezekről a kérdésekről korábban nemigen lehetett nyíltan vitatkozni, ma viszont úgy tűnik fel, hogy nincs elegendő kedv és erő hozzá. Az elmúit másfél évtizedben Írói alkotások egész garmadája maradt kritikai visszhang nélkül, de még a figyelemre méltatott művek besorolása is esetlegesen történt. A csehszlovákiai magyar irodalom ma egy kissé Augiáš istállójára emlékeztet, amely egy Heraklész rendteremtő mozdulatára vár - ki tudja meddig még. Nem szeretném a közgyűlésen elhangzottakat reprodukálni - különben is megtették ezt már mások, olykor talán kissé leegyszerűsítve vagy éppen tendenciaz egykor Prágában tanult magyar diákok komáromi találkozója volt. A két rendezvénynek látszólag semmi köze egymáshoz, összevetésük, párhuzamba állításuk mégis érdekes és főleg tanulságos lehet. ózusan -, s az igazából el sem kezdődött polémiát sem akarom újrakezdeni. Annyit azonban leszögeznék, hogy az elmúlt korszakot nem volna szabad lezáratlanul hagyni. Annak nem sok értelmét látom, hogy egymáson kérjük számon a meg nem Irt műveket, de az aljas szándékkal elkövetett cselekedeteket igenis fel kell tárni. A közgyűlés azonban nem azért volt számomra kiábrándító, mert a személyeskedések és a vádaskodások, illetve a mosakodások szűnni nem akaró áradatát zúdította a jelenlevőkre. Szomorúságomat a tanácstalanság és a kilátástalanság érzete váltotta ki. Nyomasztóan hatott az egybegyűltekre irodalmunk anyagi bizonytalansága, az Írói létet veszélyeztető vagy talán lehetetlenné tevő pénzhiány. Némelyek - kivált a fiatalok - ugyan mellékesnek vélik ezt a problémát, de a csehszlovákiai magyar könyvkiadás hamarosan kézzel is kitapintható összeomlása vagy a csehszlovákiai magyar sajtó kimúlása alighanem őket is leparancsolja a fellegek közül a ragacsos anyaföldre. Az emberi szellem alkotásai manapság nem különösebben keresett árucikkek, ráadásul az emberek egyre romló anyagi helyzete, fokozódó létbizonytalansága is hovatovább azt eredményezi, hogy a szellemi portékáknak még az a szerény piaca is felmorzsolódik, amely korábban úgyahogy létezett és működött. Ilyen helyzetben talán érthető is, hogy íróinkon a csüggedés lett úrrá, s ott, abban a pillanatban tanácstalanul álltak a jövő előtt. Úgy látom azonban, hogy ez a tanácstalanság mostanában állandósult. Az írói alkotómunkához szükséges nyugodt légkör még nem alakult ki, a társadalom érték- és identitászavarokkal küszködik, a csehszlovákiai magyarságnak pedig nincs ideje a saját problémáival foglalkozni, mert szüntelenül önvédelmi harcokra kényszerül, a legváratlanabb és a legalattomosabb támadások kivédésére kell energiái legnagyobb részét elfecsérelnie. Már az is nagy dolog lenne, ha íróink a forró szurokkal teli kondért cipelnék a védőállásokba... Technokraták és vállalkozók A hajdanában Prágában tanult magyar, diákok - az "adysok" - komáromi sereglése sokkal ünnepibb és megnyugtatóbb volt, sőt a két összejövetelt talán nem is lenne szabad egymáshoz mérni, de az elején erre már ígéretet tettem, s állom is a szavam. Elöljáróban annyit mindenképpen el kell mondanom, hogy Prágában zömmel természettudományi és műszaki szakokon tanultak (és tanulm A HÉT
