A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-19 / 16. szám
LÁTOGATÓBAN szél - gyakorlott szónok — hiszen pap. (Anyanyelv? Érdekes dolog. Hitem megélésének a nyelve. Általa vagyok függőségi kapcsolatban az Istennel, testvéri kapcsolatban az emberekkel, őseim szülőfalumba idegenként, huszita gyülekezet tagjaiként kerültek. Nekik ez a nyelv tette lehetővé a testvéri életnek a megélését. A nyelv által egyfajta magyarságtudat is kialakult bennük. A hit, a vallás? A családot, a falugyülekezetet idézi. Hithű tartása volt a faluközösségnek. A katolikusnak, a reformátusnak is.) A teológia elvégzése után azonnal mostani szolgálati helyére kerül. (Az első állomás? Itt lettem esperesi káplán — segédlelkész. Megérkeztem, elmentem a helyi nemzeti bizottságra. Én vagyok az új lelkész. E- lőadtam a terveimet. Kinevettek. Tervek? örüljek, hogy itt vagyok, úgy sem maradok sokáig. Itt nincs szükség papra. Erős kommunista bázis volt. A katolikus kollégák közül ez idő alatt nyolcán cserélődtek itt. Ide büntetésből küldték a papokat. Csakhogy én nem mentem el. Miért mentem volna. A nagymamám farkasdi és a sóki kataszterben vannak a földjei, egy kicsit hazajöttem tehát. 1976-ban kerültem ide. Eleinte Rétéről utaztam. 1983 óta lakunk Sókszelőcén. Hogy milyenek az itteni emberek? Papként azt mondhatom: ragaszkodó, ám kisebb gyülekezet. Ősi, zárt közösség. Ugyanazok a nevek szerepelnek a névtárban, mint a reformáció idején. Jellemző dolgok: mindig befogadták az idegeneket. A Résők például svéd származásúak, Enselek voltak, Gusztáv Adolf seregében szolgáltak. 1620-tól említik őket. Polgármesterként? Kezdjem azzal: nem könnyű hivatal. Sokan a demokráciát csak a "nekem jó" szemszögéből ítélik meg, sőt, így képzelik el. Ezeket jó szóval kell meggyőzni: léteznek általános erkölcsi normák, s létezniük is kell, ha komolyan gondoljuk az annyit emlegetett demokráciát. Idejövetelem után azonnal bekapcsolódtam a falu életébe. A véleményemet mindig elmondtam, a nehezebb időkben is. Ennek lehetett az eredménye, hogy megválasztottak a helyi nemzeti bizottság elnökének, majd polgármesterének. 1600-ból 1100-an jelöltek engem.) Igaza lehet, nem könnyű a polgármesterség. Feljelentették, újságokban hurcolták meg, írtak panaszleveleket a köztársasági elnök irodájának és az amerikai elnöki irodának is. Azonkívül is van probléma a faluban elég. A lakosok közül elég sokan - 3-400 fő — ideiglenes szálláshelyre van bejelentve - többnyire Csehországba. A cigány származásúak — számuk 1200. Iskolát félbehagyott, dolgozni nem akaró egyének vannak köztük is — jönnek tehát a gondok. Szerencsére a többség becsületes, beilleszkedni tudó és akaró ember. A lakosság többségében magyar, ennek ellenére az iskolakötelesek 60 százaléka szlovák iskolába jár. A helyhatósági választásokon 2 párt és 2 mozgalom indított jelölteket. Az Együttélés a VPN-nel közösen, a kommunista párt és a romák különkülön indultak. Érdekes, hogy roma tagja nem lett a választmánynak. Ez azt is jelenti, hogy saját jelöltjeikre sem voksoltak. A választmánynak - egy független elhalálozása után - négy kommunista tagja van, a többi az előbb említett koalíció jelöltje. A polgármester az Együttélés színeiben indult. A tanács öttagú, s a faluban a polgármester helyettese is függetlenített. (Választási program? Ami teljesíthető. Az igazsághoz tartozik, hogy az elődök a kapcsolataiknak köszönhetően sok mindent megszereztek a falunak. Ennek ellenére 1,2 milliós mankóval, költségvetési hiánnyal lettem hnb-elnök. Ezt a tavalyi év során sikerült ledolgoznunk. Gázvezetéket építünk, fontosnak tartjuk a kisüzem megtartását, a helyi közbiztonság erősítését, a régi iskola rendbehozatalát, az egyéni kezdeményezések támogatását, az idősebbekről való gondoskodást - és a sort folytatni lehetne.) A közönséges polgármester, ha a tervei nem sikerülnek, az év végén mond egy cifrát. Erre, a szűkre szabott költségvetési támogatás láttán, Sókszelőcén is sor kerülhet majd... Ám az itteni polgármester nehezebb helyzetben van. (Itt is pap-polgármester vagyok. Az indulat nem segít. Inkább úgy kell az év folyamán politizálni, hogy az év végén ne érezzük úgy, hogy cifrát kell mondanunk. Okosan, hiszen rólunk van szó. [Az igehirdetésben is az okosságról, a hűségről, a ragaszkodásról szólt a gyülekezetnek.] A polgármesteri hivatal egyébként nem olyan fontos a számomra. A papi hivatás annál inkább. Az elsőt, a polgármesterit kész vagyok bármikor átadni annak, akit jobban óhajtanak, aki odaadóbban végzi majd a munkát.) A beszélgetés sok mindenről folyik. Ám főleg a lehetőségekről, az emberek különbözőségéről, ennek tiszteletben tartásáról, a falu jövőjéről. (Tolerancia? Van egy könyvünk a gyülekezetben, a gyerekek lapozgatják, az Aranyábécé. A mindennapi élethelyzetekre való felkészítést szolgálja. Az ember becsülését. Mindenki saját magából induljon ki a vitás helyzetekben, akkor toleráns lesz. Nem kell mindenkivel egyetérteni, de minden embert szeretni, becsülni kell. Lehetőség? A lehetőséget önmagunkban kell látnunk. Engem például soha nem lehetett megfélemlíteni. A lehetőségeim tehát korlátlanok.) Tizenöt éve él, dolgozik Sókszelőcén. Mit jelent számára ez a falu? (Sókszelőce? Már otthon. Itt élek a feleségemmel - egyébként egyházunk első palástos, felszentelt lelkésznője, a deáki gyülekezet lelkipásztora -, két lányommal, fiammal. Itt próbálok szolgálni, ha kell, lelki vigaszt nyújtva. Próbálok megegyezni mindenkivel, tehetségem és lehetőségeim szerint segíteni a rászorulókon. Hogy hol van az ember otthon? Macskássy Izolda szerint ott, ahol bekopogtatva bármely házba szívesen adnak neki egy pohár vizet. Úgy érzem, Sókszelőcén nem tagadnák meg tőlem a pohár vizet.) Görföl Jenő A HÉT 7
