A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-19 / 16. szám

HÍRMONDÓ Médeia Adela Gáborová harminc esztendővel ezelőtt került a nyitrai AB Színházhoz. Igaz, akkor még Kerületi Színháznak hívták a jeles színészekből és rende­zőkből (D. Blaškovič, V. Müller, V. Strnisková, I. Cieľ, K. Haspra stb.) ver­buválódott társulatot. Szlovákia leg­jobb vidéki színházaként tartották nyilván, és a fiatal színésznő jó együt­tesben rajtolhatott a művészi pályán. A harminc esztendő alatt sok mindent játszott, de alkatánál és hangorgánu­mánál fogva legtöbbször drámai sze­repek megoldásával bízták meg. Pá­lyájának során próbálkozott mono­drámával is, ám az igazi Göncz Árpád Magyar Médeia című monodrámája volt. A darab színrevitele azért nem ment zökkenőmentesen. Amikor Ade­la Gáborová Milan Resutík fordításá­ban elolvasta a monodrámát, nyom­ban érezte, hogy nagyon közel áll hozzá. Azonban nem akadt rendező, aki vállalta volna a darab rendezését. A megkeresett rendezőknek gyorsan más, fontosabb és halaszthatatla­nabb szakmai elfoglaltságuk akadt, egyszóval nem bíztak a darab sikeré­ben. Végül a művésznő megtárgyalta a gondjait a színház vezetésével, és megbízást kapott a darab bemutatá­sára. így lett a darab rendezője, dísz­lettervezője és főszereplője, a mai nő, anya hányatott sorsának, keservei­nek, örömeinek megszemélyesítője. A monodrámának 1987. szeptember 11-én volt a szlovákiai ősbemutatója "Dnešná Médeia" (Mai Médeia) cím­mel. A darab bemutatójára ugyan meg­hívást kapott Göncz Árpád, de akkor nem vehetett rész rajta elfoglaltságai miatt. Ám 1990 novemberében, mint a Magyar Köztársaság elnöke jelen volt a darab ötvenedik előadásán. Ak­kor kapott Adela Gáborová egy csen­szlovákul Budapesten des meghívást egy budapesti bemu­tatóra. Az alkalom nem váratott sokáig magára, és március elejére előkészí­tették a művésznő előadásainak so­rozatát, aki Budapesten kívül Tótkom­lóson és Békéscsabán is találkozott szlovák közönségével. A művésznő elmondta, hogy Tót­komlóson váratlan meglepetés érte, mivel nemcsak magyarországi szlo­vákok ültek a nézőtéren, hanem Ro­mániából is átjöttek az előadásra. Ek­kor született az a gondolat, hogy a közeljövőben Nagyváradon tartanak a darabból hármas bemutatót. Az egyik este románul, majd magyarul és szlovákul mutatják be Göncz Ár­pád monodrámáját. Majd beszámolóját azzal folytatta, hogy "sajnos" a hazai szlovák sajtó nem a valóságot tárja az olvasók elé. Megbántott, sértődött embereket, mártírokat keresnek, amíg a magyar­­országi szlovákok kulturális életével, lelki kultúrájának táplálásával nem tö­rődik senki. Nyolc év után most járt ott újra szlovák színház. A magyaror­szági szlovákok a Matica slovenskától sokkal többet várnak, mert nagyon sok a felesleges beszéd és kevés a cselekedet. A békéscsabai előadáson megje­lent a szerző, Göncz Árpád is. Az elő­adás után beszélgetésre került sor, melynek során a magyarországi szlo­vákok kérték a köztársaság elnökét, hogy támogassa a Szlovák Televízió műsorainak láthatóságát akadályozó technikai problémák megoldását. Szó esett a magyarországi szlovák óvo­dákról és iskolákról, ezen a téren a legfájóbb pont a pedagógushiány, de hiányoznak a szlovák evangélikus lel­készek is. A magyarországi szlovákok mindenben egyenrangúnak érzik ma­gukat, csupán az ősi kultúra, a szlo­vák anyanyelv iránti hiányérzetük je­lentkezik egyre érzékenyebben. Budapesten az első előadást az ot­tani szlovákságnak szánták, de saj­nos - mondta szomorúan a művész­nő - kevesen jelentek meg, és azok is hidegen, szinte érdektelenül nézték végig a darabot. A második előadás aztán kárpótol­ta az előző napot. Jelen volt Göncz Árpád, köztársasági elnök és Ladislav Snopko, szlovák kulturális miniszter. A darabot értő közönség nézte végig: a csehszlovák kirendeltségek dolgo­zói - köztük Karol Vlachovský, a Csehszlovák Kulturális Központ igaz­gatója. Befejezésül Adela Gáborová mű­vésznő elmondta, hogy szerinte a köl­csönös kulturális kapcsolatok, egy­más kultúrájának a megbecsülése le­het igazi záloga a nemzetek és nem­zetiségek közti megbékélésnek. Két­oldalú együttműködésre a nyitraiak mindig készen állnak. Motesíky Árpád FELHÍVÁS Az egy évvel ezelőtt megalapított Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének fő célkitűzése, hogy szervezze és segítse a Cseh Köztársaságban élő magyarok mű­velődési igényeinek kielégítését, anyanyelvűk és nemzeti tudatuk megőrzését. Mivel tevékenységé­hez a CsMMSz mai napig nem ka­pott állami támogatást, kéréssel fordulunk a szlovákiai magyar szervezetekhez, intézményekhez, mezőgazdasági szövetkezetekhez és magánszemélyekhez, hogy le­hetőségeik szerint részesítsék pénzbeli támogatásban szövetsé­günket, hogy amíg nem kapunk ál­lami támogatást, fedezni tudjuk a tevékenységünkkel járó legszüksé­gesebb kiadásokat. Folyószámlánk száma: 604 7543 - 018, Česká štátni spoŕitel­­na - Praha 1. Székházunk címe: 120 00 Pra­ha 2, Blanická 16. Kedves adományozásukat előre is hálásan köszönjük. A CsMMSz vezetősége Közlemény A Csemadok Lévai Járási Vá­lasztmányának Titkársága és a lévai alapszervezet 1991. április 1 -tői új helyre, a volt Járási Me­zőgazdasági Igazgatóság épü­letébe (a jelenlegi Járási Hivatal melletti épületbe) költözött. Címünk: Csemadok Járási Választmánya, 934 72 Levice, Víťazného februára 14. (I. eme­let). Telefonszámunk változatla­nul 260-61. Ábel Gábor, a jv titkára fl A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents