A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-19 / 16. szám
LÁTOGATÓBAN A szelőcei polgármester meg a sóki lelkész Illetve a sókszelőcei polgármester, meg a sókszelőcei lelkész. Mert azt a lelkemre kötötte ottiártamkor, március hetedikén, a polgármester: nehogy csak Sókot vagy Szelőcét írjak, mert a falu neve Sókszelőce. Két községből állt össze, az első köztársaság ideje alatt még két falu volt. Ugyanezt megismételte a sókszelőcei lelkész is, március tizenhetedikén. Az, hogy a polgármester és a lelkész is figyelmeztettek, nem véletlen. A sókszelőcei polgármestert Szabó Sándornak hívják. A lelkész neve is Szabó Sándor. Nem, nem a nevek puszta egybeeséséről van szó. A falu református lelkésze a polgármester és a polgármester a református lelkész. Szabó Sándor két tisztet visel. Nagy darab ember, egy véznább polgármester és egy ugyanolyan lelkész kitelne belőle. Mikor először találkoztunk, az villant át az agyamon, hogy az ilyen emberrel nem lehet jó öszszerúgni a patkót. Szerencsére (én legalábbis így ismertem meg), mint a nagyobb emberek jelentősebb része, békés természetű, nyugodt. Hogy lesz valaki lelkész, majd polgármester? összeegyeztethető-e a két munka? Ez érdekelt, amikor Szabó Sándort először a helyi polgármesteri hivatalban, majd a parókián kerestem. Szolgálatban láttam itt — és ott. Beszélgettünk, figyeltem a munkáját, néhány dologban megismertem a véleményét. (Szolgálat? önfeláldozás. Önfeláldozás Istenért és emberért. Ha én Istennel el tudok számolni, akkor az emberek is elfogadnak. Erő kell, erőt kérek csak - megélni a mindennapokat.) Háromezer embert szolgál polgármesterként, ennek tíz százalékát a sóki református gyülekezetben. Mert Sók református, Szelőce katolikus. A Szene melletti Boldogfáról származik. (Boldogfa? Erős kötés, gyökér, szülőfalu, szülőföld. Csodálatos közösség volt. Az emberi, vallásbéli értékeket ott kaptam, onnét hoztam. Mivel kötődöm oda? A magammal hozott szokásaimmal - a feleségem szerint. Sajnos, baráti kapcsolat már nincs. Mi vagyunk az a generáció, amelyik elhagyta a falut. Nyolcán jártunk egy osztályba, - mind elköltöztünk. Pedig a szomszéd falu már idegen és messze volt számomra. A tá-6 A HÉT gabb szülőföldhöz tehát nem kötődtem. Inkább a faluhoz, a gyülekezethez. Az "ő-zést" is elfelejtettem, pontosabban nem használom. De ha hazamegyek, órákon belül visszavedlek. A lakhelyen kívül számomra az otthon is volt, ahová bárhonnan, bármikor visszamehettem.) Szülőfalujában, majd Szencen járt iskolába. Nem polgármesternek, még csak nem is papnak készült. (Hol kaptam a legtöbbet? A szepsi mezőgazdasági iskolában. Nagyon jó közösség volt. Huszonkilencen érettségiztünk, ugyanannyian voltunk jelen a tízéves érettségi találkozón is. És folytattuk ott a megkezdett beszélgetést, ahol annakidején abbahagytuk. Mintha az évek megálltak volna, nem szálltak volna tova. Meghatározó volt a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola is. A hatvannyolc-hatvankilences események miatt rengetegen "váltottak", fordították át a köpönyegüket. Az igazságtalanságoktól mindig irtóztam. Az elhatározás - abbahagyom — már korábban érlelődött bennem. Egyik vizsgáztatóm megjegyzése - először tanuljak meg rendesen szlovákul, azután jöjjek vizsgázni - volt az utolsó csepp a pohárba. Abbahagytam.) Teológiára szeretett volna menni, úgy vélte, ott az lehet, az maradhat, akinek nevelték. Nem kell majd megtagadnia önmagát. Amint mondja, nem csalódott. (Prágában lettem teológus. Az első időkre rányomta bélyegét az általános műveltség hiánya. Ne értse félre senki. Nekem jó érettségim volt, de szakérettségi. Csak hát más a szakiskolai érettségi és más a gimnáziumban szerzett. A nyelvek tanulása, például a héberé, okozott nehézségeket. Nem szerettem, a tanárom meg gyötört, de megtanultam. Mellém álltak, segítettek. Például a későbbi feleségem — aki szintén ott tanult. Szép évek voltak, szép idő.) Amíg beszélgetünk, gyakran szól a telefon. Látogatók is jönnek, intézkedni kell. Röviden, célratörően be-
