A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-11 / 2. szám

KLASSZIKA ÉS MODERN

A bécsi Wiener Verlag védőszárnyai alatt immár évek óta működik a 'das fröhliche Wohnzimmer", azaz "Vidám lakószoba" nevű irodalmi csoportosulás. Fiatal kísérletező kedvű tollforgatók keresték itt meg egymást, hogy a költészet és képzőművészet összekapcsolásával próbáljanak tágabb teret nyitni a gondolatnak.

Nem előzmények nélküli ez a próbálkozás, hiszen Bécsben az 50-es években az ún. "Wiener Gruppe" hasonló indíttatású csoport volt. Az akkori kísérletezők szintén a látványköltészet kialakítását, a szó kritikai újjáértékelését tekintették fő feladatuknak.

A Vidám lakószoba tagjainak alkotásaiban nem a tartalom az elsődleges, hanem a forma. Az alábbiakban a csoportosulás egyik tagjának, Christine Hubernek a munkái közül válogattunk.

A Christine Huber által művelt műfaj valahol a szó és a kép között helyezkedik el. Vannak "olvashatatlan", érzésrögzítő rajzversei (versrajzai?) és "kihívásai", melyekben szósoraival együttgondolkodásra szólítja fel az olvasót. Mint mondja: "Azáltal, hogy a szavak olvashatatlanok, bizonyos varázsuk alakul ki. Azt sugallják, hogy a szó mögött valaminek, valami eddig nem érzékelt jelentésnek kell lennie. Persze, ez nem több, mint sugallat." Az alkotás pillanatának érzéseit rögzítő versrajzain kívül az "olvasható" versekben látszólag egymástól teljesen független szósorokat vonultat fel. Különböző képzettársításokkal új szavakat épít és szavakat bont elemeikre. Az olvasó feladata, hogy a szavakat összekötő hidakat magában kialakítsa, s így a versépítésben társszerzővé váljon.

CSANAKY ELEONÓRA

16 A HÉT