A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-12 / 15. szám
ÉGTÁJAK A költészet ünnepén Szép szó "Szép szó" magyarul nem fölcicomázott kifejezést, hanem testet öltött érvet jelent. A szép szó nem csak eszközünk, hanem célunk is. Célunk az a társadalmi és állami életforma, melyben a szép szó, a meggyőzés, az emberi érdekek kölcsönös elismerése, megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül. Fellépésünkkel, írásainkkal, gondolatainkkal, értelmességre hivatkozó hitünkkel az emberi egység igényét próbáljuk ismét életre hívni, a réginél fejlettebb egységre tartó haladottabb igényt, a modern, magamagát fegyelmező, rendbefoglaló szabadságot. József Attila József Attila Piros történet — Nem láttad a tehenet? Kétfelé állt a szarva és gomb volt a végén. Aztán amikor fejtem, szelíden hallgatózott. — De bizony, láttam a madarat, piros almát tartott a csőrében. Fölvetette a fejét és tartotta benne. — Nem láttad a tehenet? Este letérdelt lassan, aztán elaludt. Borja is volt, de azt elvitték, túl a folyón. Ballagott az úton, a farkát meg mozgatta jobbra, balra. — Mondom, a madár fölvetette a fejét és tartotta benne. Piros volt és én most keresem. Tudom, hogy ideesett az alma. A halak pedig most odavannak, ahonnan a madarak jönnek. Bizonyosan ott van a dombon a fémek között. Mert nagyon csillogott, amikor leejtette. *** Kissé jobbra dőlt, nagy fémkockát szorított a hóna alá és elindult. Könyöke kiállt, mint a kocka kilencedik sarka és beleütődött az ajtófába. A sarkon már egészen jobbra dőlt. Megkérdezte a rendőrt: — Nem tudja kérem, merre van a Lovag-utca? — Ahol József Attila lakik? Hogyne tudnám. Nagy költő ő és én vigyázok a rendre. Sisakom is hegyes, hogy leperegjen róla az eső. — No látja. Mindjárt tudtam, hogy maga derék ember. Ugyan őrizze meg ezt itt, ni. Mire az utolsó vonatok megérkeznek eljövök, hogy magammal vigyem. Hóna alá nyúlt, letette a fémkockát. A járókelők pedig megálltak. Különös 16 A HÉT volt, hogy egy fémkockát őriz a rendőr. Az aszfalt csöndesen világított és az emberek csodálkozva gyerekjátékokat vettek a boltbanl *** — Fölfedezték a kozmikus sugarakat és te épp egy órája, hogy ott ülsz abban az alacsony székben. Látod, a famunkások már megcsinálták a magos szekrényt. Sok ajtaja van és amikor kinyílik, megolajozzák a tengelyeket. Mit fogsz beléakasztani, ha alacsony székben ülsz és hegyesorru hajókon nem ringattad a gyerekedet? *★* A bankigazgató elbocsátotta munkásait, mikorra megérkezett. Azonnal fölakasztotta tarisznyáját a kilincsre, átöltözött és előfizetett a helybeli lapokra. Sétaközben találkoztak először. Az emberek összebújtak a szögletekben és hajlongtak körbe-körbe. Nyitott tenyerükből kiesett a sötét esernyő, mellyel épp tréfásan fenyegetőztek. A négy fal sima testével tartotta a mennyezetet, mely fehéren terült a magasban, párhuzamosan a szeretőkkel. Középen állt a négyzetes hasáb, egyetlen vörös vastömb. *** — Látom, jössz az útról, ahol kétoldalt ülnek a fáradt bokrok és az utasokra várnak, akik jönnek a város felé. Odaérnpk és szólnak: No bokor, mit vársz?... Azok meg ülnek, mert fáradtak és várakoznak az utasokra, akik jönnek a város felé. — Látod, jövök az útról és keresem a tehenet. Meg kell keresnem, mert nőnek a gyerekek és kell, hogy ringatózzanak a hegyesorrú hajókon. Nagy kéményükből füst száll föl és mennek, a hullámok pedig piros golyókat gurigáinak előtte. De te szép vagy, hát persze. *** Lehajolt, fölemelt egy marék fekete földet és simára nyitott tenyérrel odanyujtotta. Az pedig kezet szorított véle s a földet magasba nyújtotta a fejük fölött. Egészen magasra, kabát ujja is visszacsúszott a könyökéig. — Köszönöm a szíved és íme, megőrzőm. Azzal a földet a pengő ínnal szerkesztett szélbe szórta. Megcseqdült az, mint a poharak, mikor a ház előtt gyerekek szaladgálnak és lobogó hajukon átsüt a napfény.
