A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-12 / 15. szám
FIGYELŐ A Nagy Parázna szemtanúja História est magistra vitae, azaz a történelem az élet tanítómestere - így tartották a régi latinok, s így gondolja Hegedűs Géza is, aki a közelmúltban megjelent történelmi regényében az ókori Róma történelmének egyik legmozgalmasabb és legkegyetlenebb korszakát, a Caligula, Claudius és Nero császárok nevével "fémjelzett" időszakot eleveníti fel s hozza emberközelbe oly módon, hogy megteremti a művelt szemtanú, Lucius Papirius Stilo figuráját, s vele mondatja el az eseményeket. A regény szórakoztató, lebilincselő olvasmányuk lehet azoknak is, akiket nem érdekel különösebben az ókori Róma, amelyet - mint tudjuk - az Apokalipszist író János apostol nevezett el "Nagy Paráznának", méghozzá nagyon találóan, hiszen az ő korában Róma már valóban a megtestesült paráznaságot jelentette. S ez Hegedűs regényéből is félreérthetetlenül kiderül. Mégis azt hiszem, hogy a szerző nem elsősorban a szórakoztatás szándékával írta meg művét, hanem mindenekelőtt a történelem 'tanítómester" voltára gondolt, amikor olyan korszakot választott témául, amely véleménye szerint a mi jelenünkre hasonlít, okulhatunk hát belőle: "Ezért írom (...) ezt az emlékezést oly módon, hogy ha a végzet szeszélye úgy hozza és későbbi időkre is fennmarad, amire emlékszem, gondolkoztassa el az olvasót, és ha történetesen nem él életveszélyben, becsülje meg a jó kormányzás adta nyugalmat és biztonságot. És gondoljon arra, amire én gyakorta gondolok, hogy talán az áttekinthetetlen isteni hatalmak rendelkeztek úgy: egy rend elmúlása után szörnyű kavargásoknak, pusztító viharoknak kell következniük, hogy egy okos erő végre megint nyugalmat és biztonságot teremthessen" — így a "szemtanú". A bölcs ennyiből is ért. Vagy ahogy a latinok mondták: Sapienti sat.- ver -Rejtélyes eltűnések Rejtélyes eltűnésekről beszél John Harris a Nyomtalanul című könyvben (Gondolat - Madách, 1990), amely véleményem szerint csak figyelmetlenségből kapta a Hajókatasztrófák alcímet, hiszen senki sem állíthatja biztosan, hogy a különös körülmények között eltűnt hajók valóban valamely katasztrófa áldozatai lettek, hacsak magát az eltűnést nem minősítjük katasztrófának. A szerző az 1847-től 1969-ig terjedő időszak hét legrejtélyesebb hajóeltűnését tárgyalja könyvében, amely legalább olyan izgalmas olvasmány, mint a legizgalmasabb detektívregények. Csakhogy Harris műve nem az írói fantázia szüleménye: Franklin eltűnt expedíciója ugyanolyan szomorú valóság, mint a Föld körül magányosan vitorlázó kalandor eltűnése. A Nyomtalanul című könyvben leírt relytélyek mindmáig megoldatlanok. Mivel az író minden egyes esetben a lehető legtárgyilagosabban ismerteszemölcsök megdörzsölése kiszáradt "tüzes hasú béka" testével. Ezt egymás után háromszor kellett elvegezni, közben egyet sem szólni, s a békát jó messzire hátra hajítani. A szemölcsöt három napig nem volt szabad megnézni, s akkor elmúlt. Egy kulcsodi asszony mesélte: "Kilenc volt az egyik barátnőmnek. Azt mondta egyszer: olvasd meg a csömőcsingjeimet az ujjaddal, én megcsináltam, s akkor róla lementek és rám jöttek. Én is így szabadultam meg tőlük." Az érintkezésen alapuló mágiából indulnak ki más varázsló eljárások is. Az egyik szerint a szemölcsöt egy kis zabcsomóval megkerítették, amit aztán a tetőről lefolyó víz mosásába elásták. Mire a zabszemek elrohadtak, addigra a szemölcs is elmúlott. Hasonló gyógyító eljárást ismerünk Bősről is. Ahány szemölcs volt valakin, annyi darabka húst kellett venni a frissen vágott disznó húsából. Minden szemölcsöt külön húsdarabbal háromszor meg kellett nyomkodni, és a húsdarabokat el kellett ásni a küszöb alá. Mikorra a hús a küszöb alatt elrohadt, elmúltak a szemölcsök is. A kulcsodi variáns pedig így szól: "Egy kis kenyértésztával jól. meg kellett nyomogatni a csömocsinget, és aztán a kerítés kilenc karójára kellett ezt szétrakni. Mire a tészta a kerítéskaróról lefogyott, elmúlt a csömőcsing is." Egyszerűbb változata ennek a gyógymódnak az, amikor a csömőcsinges kezű asszony a kenyér dagasztásakor jól megdörzsölte a csömőcsingjeit a kenyértésztával, ettől aztán elmúltak. Szórványosan megtalálható még ti az eltűnéssel kapcsolatos korabeli és újabb véleményeket, a feltárt tényeket, tulajdonképpen olvasóit is bekapcsolja a lehetséges megoldások keresésébe. Gondolkodásra ösztönöz, ugyanakkor kalandra csábít bennünket... Aki megpróbálja követni őt - tengereken, óceánokon által -, bizonyára akkor sem csalódik, ha a rejtélyeket továbbra is rejtélyeknek látja, vagyis a megoldást neki sem sikerül kikövetkeztetnie, megtalálnia. De mi lenne, ha mégis sikerülne?...- ver -KÖZLEMÉNY A Csemadok Lévai Járási Választmányának Titkársága és a lévai alapszervezet 1991. április 1 -tői új helyre, a volt Járási Mezőgazdasági Igazgatóság épületébe (a jelenlegi Járási Hivatal melletti épületbe) költözött. Címünk: Csemadok Járási Választmánya, 934 72 Levice, Víťazného februára 14. (I. emelet). Telefonszámunk változatlanul: (0813)/260 61. Ábel Gábor, a jv titkára vidékeinken a szemölcs gyógyítása ráolvasással. Egy bősi adat szerint, akinek szemölcse volt, annak újhold idején napkelte előtt az udvarra kellett kiállni, a holdra nézni és pzt mondani: "Uj hold, új király, Menyegzőbe hívattál, Magam nem mehetek el, Csömőcsingem küldöm el." Egy másik adat tulajdonképpen az élsőnek variánsa. Eszerint, akinek szemölcse volt,, az "újholdkor megköszöntötte". Újhold idején meg kellett kerülnie a kutat háromszor, és közben a következő versikét mondani, majd utána a kútba nézni: "Új hold, új király, Engem lakodalomba hívnak, Ha én oda nem mehetek, Elküldöm a csömócsingemet." Danter Izabella A HÉT 15
