A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-11 / 2. szám
ELO MULT Halálos hardpárbaj Kisfaludon (1730. május 6.) KONCSOL LÁSZLÓ 2. Ez a Nagy Ferenc, akinek atyja az affér előtt négy éwel, 1726-ban, mintegy 70 esztendős korában hunyt el; s az egyházgeilei cinteremben helyeztetett örök nyugovóra, vakmerő, féktelen, verekedős, mások javaiba gázoló, erőszakosan szerző, kortársai szavával "magavető", fűt-fát párbajra provokálgató legény volt, s házasként is az maradt. A falujával közeli Solymoskarcsa egyik nemesének, az 59 esztendős Huszár Ferencnek búzájába készakarva behajtotta ökreit, s vígan legeltette őket, s amikor a kárvallott gazda rászólt, a kezében szorongatott vasvillával a faluba kergette s még tűzzel is fenyegette Huszár uramat mondván, rágyújtja a házát, ha el nem hallgat. A 48 éves dióspatonyi kálvinista nemes Német Péter uramat, noha "onoka volt véle" (értsd: unokatestvér), amikor az a garázda rokon ökreit a tilalmasban kapta, s korholni kezdte érte, "úgy ütötte vállközben, hogy az csontja is mindjárt megtörött, és most is nyögi helét, sőt ha az botja megnevezett Nagy Ferencnek azon erős ütések miatt el nem törött volna, minden bizonnyal (amiként a Fatens mondja) töltött szándékja szerint agyon is verte volna", vallja róla a vizsgálati jegyzőkönyv. (A latin fatens szó tanút jelent.) A dióspatonyi nemes Német István a maga 47 esztendejével szintén nem vitte el szárazon: őt az országúton kapta el, s minden ok nélkül agyba-főbe verte, "most is nyomorult azon verések után", nyilatkozza a jegyzőkönyvnek. Végül a harmadik dióspatonyi nemes Némethet, most a változatosság kedvéért a 47-éves Andrást a Kis-Duna menti, árvizek járta sárréti földeken akarta agyonverni, mert törökbúzájából (kukoricájából) ki akarta hajtani Nagy Ferenc uram garázda ökreit. Párbajra, "vagdalkoznyľ, szablyára és duellumra hívta egy éve, 1729-ben a kisfaludi Ns Aranyosi Pált, aki 35-éves akkor, s 1719-től élt házasságban Nagy István özvegyével, Katalinnal, továbbá Ns Puha Bartalt, azaz Bertalant, ezt is, amazt is egy szál kardra, de egyikük sem állt ki vele, mert félt, s mind az isteni, mind az emberi törvényt tisztelte. ( A párbajozást ugyanis két aránylag friss keletű törvény tiltotta az idő tájt: Erdélyben Apafi Mihály 1682 óta, a királyság területén pedig II. Rákóczi Ferenc 1707. esztendei törvénye ígért halálbüntetést minden bajvívónak. Mária Teréziának a segédekre is kiterjedő halálos tilalma csak esetünk után 23 évvel lépett érvénybe.) Végül a dercsikai Ns Süke István uram bánta, hogy az erdőn ezzel az emberi dúvaddal hozta össze a véletlen, mert Nagy Ferenc kenyerét “valamely komondor elcsente és fölfalta, s a fene dühében szokása szerint mit sem mérlegelő kárvallott a fokosával ("valaskájávaľ) úgy találta megsújtani a másikat, hogy annak vállán szétszakadt a gúnya, s ha futásra nem veszi a dolgot, támadója agyon is veri. Ilyen képet festettek róla azok, akik közvetlenül tapasztalhatták meg természetét. Az affér másik főszereplője a 27 esztendős Ns Bölcs Albert uram, aki a kisfaludi Bölcs György és Puha Magdaléna gyermeke volt, mint Nagy Ferenc hitvese, Éva. A két ifjú nemes sógorságban élt, s Albert csak három évvel idősebb Ferencnél: Kisfaludon született 1702. október hó 24. napján. A párbaj napjáig nem házasodott meg, atyja házában teltek munkás napjai. Róla nem szóltak a fentiekhez hasonló csonttörő históriák; Bölcs Albert uram "mindenkor jámbor, csendes és békességes ember volt, senkivel veszekedéseket, verekedéseket és másféle pört-patvart avagy káromkodásokat nem szerzeď'. A solymosi Huszár Péter például gyermekségétől fogva ismerte "Davusunkat", a két falucska egy kilométerre gubbaszt egymástól és a mai Diósförgepatonytól, kezdetben maguk is Patony néven futottak, csak később, a 14. században, birtokviszonyaik változtával szakadtak ki Patonyszerből és kaptak új nevet, de kakasaik és kutyáik könnyen átüzennek egymásnak, különösen éjnek évadján, télvíz idején, ha a határt fagyba dermedt hó lepi, és csillagok szikráznak fölötte, vagy a nagy hajdani csallóközi áradások alkalmával, amikor a falucskák határát majdnem összefüggő, hatalmas vízfelületek borították, s vitték a hangokat mindenfelé, s ez a solymosi nemes "szomszédságos" férfiúnak is nevezte Bölcs Albertot. Nem különben a négy dióspatonyi tanú, a három Németh és a negyedik, a 45-éves Ns Csömör János, akinek az uraság, a Pálffy-szeniorátus diósi korcsmaházával, a ma bizony omladozó "Vesná"-val szemben állt kúriája és mintegy 150 magyar holdnyi közös családi birtoka a határ különböző részein: mind eskü alatt, egyetértőleg és egybehangzón vallották ('post depositum juramentum, unamini, et consona voce fatentuŕ), hogy "szomszédságában lakván és nevelkedvén Instáns Uram e Fatensnek, de hogy garázdo (!) avagy verekedő lett volna, soha nem tapasztalták, s nem is hallották, sőt inkább mindenkor jámbor és csendes embernek ismerték lennyi Instans (értsd: kérelmező, folyamodó) uramoť'. (Folytatjuk) 14 A HÉT
