A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-12 / 15. szám
A HÉT RIPORTJA A kisváros ékessége Kovács, lakatos, fémmetsző és domborító, ötvös, fémöntő, ipari termékeket formáló, plafondíszítő, restauráló és konzerváló tárgyakat és játékokat tervező művészeti szakosztálya. ("Nálunk a felvételi vizsga kimondottan tehetségvizsgán alapul. A rajzés agyagformáló készségen, valamint az ipari fémfeldolgozó kézügyességen. Néhány tanár és műhelymester iskolánk tanítványa volt. Minden szakosztályunknak van műhelymestere. Műhelyeink jól és kevésbé jól felszereltek. A tanítás formája elméleti és gyakorlati. Időtartama négy év, s érettségi vizsgával zárul. 1992-től talán hatéves lesz, mint a konzervatórium. Ez azonban még csak szándék. Célunk, hogy a diák önállóan tudjon dolgozni. A kisipari kézművesség felélesztését támogatjuk. Erre készítjük fel tanulóinkat. Aki nálunk végez, dolgozhat gyárban, vagy tovább tanulhat főiskolán.") Zábrady Károly bemutat az iskola egyik tanárának, Kiaszta Máriának, aki 1979-ben végezte el Pozsonyban a Képzőművészeti Főiskolát, s kilenc esztendeje tanít Körmöcön tervezést. Szülei nagymácsédi magyarok. Kiaszta Mária festőművész, többször vett részt közös kiállításon helyben, Garamszentkereszten, Pozsonyban és Besztercebányán. Tetszik neki a körmöci táj, de több időre lenne szüksége az alkotómunkához. A kisváros idősebb emberei még beszélnek németül és magyarul. Sajnos, a kulturális lehetőség szegényes... Évente egy-két kiállítás, azonkívül mozi, ez Restaurált szobor. Érettségiző diák munkája minden. Szóról-szóra lejegyzem a diákot megítélő szavait. ("Jól rajzoljon, képzelőereje és alkotókészsége legyen. Az én kezem alatt terveznek a diákok, azután következik a műhely, a kézművesség. Ha a tanuló nem tud tervezni, a kézművességben még érvényesülhet. Ha viszont jó az alkotókészsége, Képzőművészeti Főiskolára mehet.") Ha most mindjárt végigjárnám az osztályokat, mindegyikben találnék egy-két magyar nemzetiségű tanulót. Az iskola felvevő területe egész Szlovákia. Kivétel persze gyakran adódik. Egyik érettségire készülő leánytanulójuk morvaországi. Nem számít, ki honnan, az ország melyik sarkából jelentkezik. Ha tehetségesnek találják a jelentkezőt, felveszik. Az egyik magyar nemzetiségű tanulóval Kiaszta Mária ismertet meg. Remák Tündével állok szemtől-szemben. A Szepsi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolából jött az iparművészeti szakközépiskolába. ('Tehetségi vizsgát tettem, mert kitűnő volt a bizonyítványom. Féltem, hogy a beilleszkedés nem megy könnyen, s ez igaznak is bizonyult. Volt egy magyar-szlovák szótáram, azt használtam, ha nem értettem valamit. Hamar megtanultam a tanítási nyelvet. Szakom az aranyművesség. Rajzra első osztálytól kezdve az igazgató tanít. Magyarul is elmagyarázza a dolgokat, hogy jobban megértsem. Volt egy sikertelen próbálkozásom a képzőművészeti főiskolán. Édesapámra hallgatva a Nyitrai Tanárképző Főiskolára jelentkeztem. Szlovák-rajz szakra. Áprilisban tehetségi vizsgát teszek rajzból. Júniusban lesz a teljes felvételi...") Remák Tündével hosszan beszélgetek arról is, hogyan néz az iskolára, a kisvárosra. Igazán nehéz helyzetre nem emlékszik. Az iskolát is, a várost is megszerette. Az itt eltöltött évek nem ártottak magyar nyelvérzékének sem. Igaz, olvasni nagyon szeret, és főleg magyar könyveket. A művészettörténetet is magyarul tanulja. Ahogyan jobban megérti. Aztán lefordítja szlovákra. ("A levéltárban sok magyar könyv van, a városi könyvtárban viszont egy sincs. Ott a magyar írók könyveit csak szlovák fordításban tudom kikölcsönözni. Már csak kíváncsiságból is elolvastam Petőfi verseit szlovákul. Sajnos a fordítás a versek hangulatát másképp tükrözi. Szerettem itt lenni, de jó arra gondolni, hogy már nemsokára elmegyek.") Zábrady Károly igazgató úr a műhelybe is bevezet. Szemem elé tárul a tanulók réz- és acélmetszete, rajza, jelvénye, stb. A kétemeletes épület 1872-ben épült. A gimnáziumnak is szálláshelye. Az iskolából távozva még sokáig gyönyörködöm az egykoron legismertebb és legirigyeltebb bányavárosban. Az ezüst és arany pénzeiről ismert bányavárosban, amelynek legrégibb részét 1950-ben műemléknek nyilvánították. Aztán innen is, onnan is előrajzanak a gyermekek, figyelmeztetve a mindenkori ide tévedőt, hogy Körmöcbánya iskolaváros is. Mács József A HÉT 3
