A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-12 / 15. szám
GONDOLKODÓ Gyönyör József Valóban Ilyen törvényt érdemeltünh E rövid elemzés az 1990. október 25-i 428. számú törvény autentikus szövegének kézhezvétele után kgszült; majd négy hónapon át az Uj Szó egyik íróasztalának valamelyik fiókjában feküdt; az októberi ciklus befejező része nem látott napvilágot, nem jelent meg az újságban. A helységnevek után a földrajzi neveket is veszély fenyegeti. Az írás a közokiratokat csak érinti, de ez idő tájt már országosan is észrevehették a magyar nemzetiségű lakosok Szlovákiában, hogy a nép-Néhány hét távlatából nem lehet könnyen napirendre térni a hivatalos nyelvről 1990. október 25-én elfogadott törvény felett. Egyre többször olvasom el a legfontosabb rendelkezéseit, s nem tudok szabadulni attól a gondolattól, vajon valóban szükség volt-e arra, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács ezt a kellőképpen nem előkészített, a nemzetközi egyezmények szellemétől eléggé távol eső és az európai fejlődést kevésbé elősegítő jogszabályt nagy sietséggel elfogadja? Nem nyugtatnak meg az újságcikkek, a politikusok nyilatkozatai, a politikai pártok állásfoglalásai, de még a képviselők magyarázkodásai sem. Többek véleményével ellentétben mindmáig nem tudom felfogni, hogy a két törvényjavaslat, mármint a kormányjavaslat és az ún. Matica-iavaslat közül, amelyek egyébként lényegükben alig térnek el egymástól, miért kellett a magyar nemzetiségű képviselők számlálási íveket közokiratoknak veszik, s ezért azokat a Statisztikai Hivatal csak szlovák, azaz államnyelven készítette elő, rövidesen talán már az iskolai bizonyítványokra is sor kerülhet. Már akkor félő volt, hogy egyes politikai körök vissza fognak élni azzal a ténnyel, hogy október 25- én a szlovákiai magyar képviselők zöme megszavazta a "kisebbik roszszat". Úgy is történt, s ki tudja, hányszor fogják ezt a maguk igazolására felhasználni. többségének a "kisebbik rosszat" elfogadnia, s miért kell azokat a magyar képviselőket elmarasztalni, akik a kormányjavaslatot sem tartották a szlovákiai magyarság számára elfogadhatónak, akik az európai államok zömében található nyelvhasználathoz igazodó jogszabályt képzelték el a szlovákiai nemzeti kisebbségek számára. S hogy kinek volt igaza, arról majd úgyis az utókor mond Ítéletet. A törvény legfontosabb rendelkezései Elengedhetetlen, hogy a hivatalos nyelvről szóló törvény egyes rendelkezéseit mindjárt melegében vizsgáljam meg. Természetesen minden elfogultság és személyes érdek nélkül, nem is hangulatkeitési indítékkal, csupán a száraz tények figyelembevételével, s a múlt keserű tapasztalatai után féltve az itteni magyarság jövőjét. Legalábbis azokhoz a törvényi rendelkezésekhez fűzök néhány megjegyzést, amelyeket a legfontosabbaknak tartok. így elsősorban a 3. § 4. bekezdéséhez. Ennek a szakasznak, de különösképp a 4. bekezdésnek a rendelkezése az elmúlt hetek folyamán sokszor ellentétes megvilágításba került. De mielőtt egy mondatot is pazarolnék rá, lássuk ennek a szó szerinti fordítását: "A községeknek, a városoknak és azok részeinek, az utcáknak, a tereknek, a közterületeknek a neve és más földrajzi nevek a hivatalos nyelven jelöltetnek meg." (Az eredeti szövegben: "Názvy... sa označujú v úradnom jazyku.") Az elfogadott szövegben a "názvy1 és a “sa označujú" szavak szerepelnek, ezért használtam a fordításban a szenvedő igealakot. Minthogy a törvényjavaslat indoklásában ide vonatkozó magyarázat nem található, s a változtatás után pedig nem tettek közzé tájékoztatást, ezért nehézségek és félremagyarázások is felmerülhetnek a későbbi hetek, hónapok folyamán. Gondolom, teljesen világos mindenki számára, hogy a helységneveket és az utcaneveket, valamint más földrajzi elnevezéseket hivatalos nyelven kell feltüntetni. A kérdés csak az, hogy hol? A törvény erről bővebbet nem tartalmaz. Talán csak a községtáblákon és az utcatáblákon? Bizony, itt találgatásokra vagyunk utalva, mert a törvény szövegéből nem derül ki, vajon a törvényalkotó e rendelkezésnél milyen esetekre gondolt. Azt tudom, hogy ugyanennek a szakasznak 2. bekezdése szerint a közokiratokat hivatalos nyelven állítják majd ki, ezért logikusnak tartom, hogy bennük a helységnevek szlovák megfelelőjét kell feltüntetni, de azt nem hiszem, hogy a törvény idézett rendelkezésének csak ez lenne a célja, ezért egyéb körülményeket is számításba kell venni. Az is feltételezhető, hogy a helységneveknek csak a hivatalos változatát szabad majd feltüntetni a tájékoztató és útjelző táblákon, az állami és a helyhatósági szervek és az azok irányítása alá tartozó intézmények, de még talán a gazdasági szervezetek székhelyének megnevezésében is, továbbá a vasútállomások, a repülőterek és a kikötők, a posta és más szervezetek megjelölésében, a 4 A HÉT
