A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-12 / 15. szám

A HÉT RIPORTJA

Iskola

a hegyek között

A kisváros csendjénél csak a hegyek csendesebbek. Zábrady Károly igazgatói szobájának ablakából jól rálátni Körmöcbánya házaira, templomaira, az óvárosi térre, amelyet az idővel dacoló várfalak oltalmaznak. Mint egy megfékezhetetlen gyermek, úgy szalad keresztül a városon a Körmöc-patak. Csobogása csendháborító vagy inkább elálmosító? A vonat olthatatlan kíváncsiságszomjjal járja körül a kisvárost, s mint a búvópatak, a magasban alagutakon is keresztülhalad. Zörgésével egyféle zenei ritmust szolgáltat a városnak.

Az igazgató hatvanéves, s ha ki-kitekint is az igazgatói szoba ablakán, nem a csendes kisváros életét látja, hanem a magáét, meg a rábízott iparművészeti szakközépiskola száz gondját. Kicsi a világ, s kevert a Kárpát-medencén belüli térség. Zábrady Károly például Ipolyságon született, 1951-ben ott is érettségizett, s 1956- ban elvégezte Pozsonyban a Képzőművészeti Főiskolát, ahonnan Besztercebányára került, és az amatőr képzőművészek útját egyengette, két teljes esztendeig hivatásos művészként is dolgozott, aztán volt színházi alkalmazott és a reklám osztályvezetője. 1967-ben lett tanára az iparművészeti szakközépiskolának, s 1968-ban kinevezték igazgatójának. Annak ellenére, hogy nem volt párttag.

1966-ban indult az iskola, s a kisváros minden zegét-zugát bejárta a hír, hogy első igazgatójának még érettségi bizonyítványa sem volt. Az Állami Pénzverde hívta életre az iskolát, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy acél metszőket képez a pénzverdének. Az életre hívó nagy múltú üzem megokolásában nyomós érvként szerepelt, hogy Franciaországban és Angliában hatvan-nyolcvan iparművészeti szakközépiskola van, miért ne lehetne Szlovákiában is néhány? A körmöci iskola szakosztályai fémfeldolgozásra specializálódtak.

Zábrady Károly igazgatósága igenigen kérész életű volt. 1971-ben 14 — 15 pontba foglalták leváltásának az okát. Legfőbb bűnének azt rótták fel, hogy nem akart belépni a pártba. Tanítani taníthatott, vezető azonban nem lehetett. Szakrajzot oktatott, majd az ötvösművészeti szakosztály munkáját irányította. Akkor már néhány könyvet illusztrált, számos plakátot készített, és kiállítást rendezett. Neki magának is volt egy szép kiállítása Ipolyságon 1961-ben. Harmincnegyven grafikáját állította ki. Besztercebányai kiállításokon is részt vett a munkáival. De szülővárosában volt igazán jó érzés bemutatkoznia.

("Sajnos, hozzátartozóim ott már nem élnek. Édesapám, édesanyám a honti temetőben pihennek (Magyarország). Nővérem Pesten, bátyám Honion, a húgom Pozsonyban él. Két országba szétszóródott család lettünk. Szeretek az Ipoly mentén festeni. 1985. augusztus 9-én Palást közelében festettem egy dombon, és eszembe jutott az a csata, amely 1552. augusztus 10-én folyt azon a dombon a magyarok és a törökök között. Ez akkor volt, amikor Ali pasa csapatai már bevették Drégely várát. Festés közben árnyékban is izzadt a homlokom. Ebből azt állapítottam meg, hogy a hőség erősen befolyásolta a csata kimenetelét, hiszen a magyarok a nappal szemben, harminchárom. fokos hőségben vívták harcukat.")

Zábrady Károly 1969-től él családjával Körmöcbányán. A nyolcvanas években kezdett festeni. A körülbelül hatvan festményének többsége szülőföld fogantatású, de Körmöcön és Szlovákia különböző tájain is készült képe. 1972-től fémmel is dolgozik. Első munkáját a zsolnai Közlekedéskísérleti Intézet, a másodikat a növénytermesztési kutatóintézet, a harmadikat az ipolysági gimnázium megrendelésére készítette. A gyügyi mezőgazdasági kirándulóközpont homlokzati címere is az ő munkája. A rőcei eskető terem alumíniumkompozíciója is az ő művészetét dicséri.

Művészember áll a körmöcbányai Iparművészeti Szakközépiskola élén. Százkilencvenhat diákja nyolc osztályban oszlik meg. Ezerháromszáznál is több növendék hagyta el az iskolát, akik közül néhányan ismert művészek lettek. Az iparművészeti szakközépiskola volt tanítványai révén érezteti hatását az iparművészeti szakmában, a kisiparosságban és az önállósulási folyamatban. Az a hír járja, hogy néhány volt növendék engedélyt kért és kapott önálló, középszintű iparművészeti tevékenységre. Az iskolának most hét szakosztálya van.

A vörös bástya