A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-11 / 2. szám
ÉLŐ MÚLT SzámHivetetteh Karel Kaplan: Az igazság Csehszlovákiáról A magyar kisebbség Az első lépés — a kitelepítés A SZNT Manifesztumának és a kormányprogramnak a magyar kérdés megoldását érintő javaslatai közti eltérések a gyakorlati politikában is megnyilvánultak. Elmondható, hogy - ha csak rövid időre is - két irányvonal érvényesült. A február 4-i Manifesztum értelmében megszervezték a magyarok által lakott területek közigazgatási hivatalait, amelyek mellett létrejöttek a demokratikus magyarokból álló tanácsadó testületek. Néhol a helyi komisszárok is magyar antifasiszták, többnyire kommunisták voltak, akik főleg a fasiszta elemek kiszűrésével foglalkoztak. A magyar antifasiszták politikai pártokba, (gy a kommunista pártba is beléptek, melynek 1945 végén már 2155 magyar nemzetiségű tagja volt. Az oktatás- és kulturális ügyi bizottság 1945. szeptember 7-én körlevelet adott ki az iskolákba történő beíratásokról. A körlevél utasítást 1? A HÉT tartalmazott arra nézve, hogy "a beíratás demokratikus úton történjen - a szlovák gyerekeket szlovák iskolákba, a magyar gyerekeket magyar iskolákba írassák." Szó volt a magyar iskolák megnyitásáról is. Az államapparátus dolgozói közül elsősorban azokat a magyar hivatalnokokat bocsátották el, akik 1938 novembere után költöztek a megszállt szlovák területekre. A Manifesztum előírásainak végrehajtását nem egész egy hónap múlva leállította az új politikai irányvonal. A Kassán székelő kormány széleskörű propagandát fejtett ki a kormányprogram érdekében. A vezető politikusok, köztük Beneš elnök részéről a kisebbség számára egyre fenyegetőbb kijelentések hangzanak el a magyarokkal való további együttélés lehetetlenségéről és a kitelepítés elkerülhetetlenségéről. A magyar probléma megoldásában mindannyian egyetértettek, amint arra később dementis rámutatott: "A magyar lakosság kitelepítése Szlovákiából összállami kérdés, melynek megoldására irányuló nézetekben nincs eltérés szlovákok és csehek, vagy akár az egyes politikai pártok között, vagy a SZNT, a kormány és az elnök között." A Manifesztum elveinek megvalósítására törekvő rövid epizód után a magyar kisebbséghez való viszony megváltozását pontosan jellemezte Široký, aki pártjának érdekeiről szólva kijelentette: nem a magyarok megnyeréséről van szó, hanem a határon való átdobásukról. Az új politika rövid időn belül sok szlovák hívet szerzett a kormánynak, de még a kormányprogram kihirdetése előtt megkezdték az első magyarellenes intézkedések végrehajtását. A szlovák politikai életet erős magyarellenes, nacionalista hullám öntötte el, melyet egyaránt terjesztettek a kormány, a szlovák nemzeti szervek és a pártok képviselői. Az intézkedések nem tettek különbséget a magyar fasiszták, a megszállókat kiszolgálók és az egyszerű polgárok, pártonkívüliek vagy antifasiszták között: egyformán érintettek minden magyar nemzetiségű állampolgárt: fejük fölött ott lebegett a kitoloncolás réme, és a bizonytalanság és a fenyegetettség érzése lett rajtuk úrrá. A SZNT elnökségének 1945. április 12-én kelt rendelete értelmében a hivatalokból elbocsátották a magyar nemzetiségű közalkalmazottakat. E rendelet rendkívül bonyolult helyzetet teremtett a kisebbségek által lakott területeken, ugyanis ott a hivatalok egyszerűen megszűntek működni. A beérkező panaszok áradata végül is arra késztette a belügy irányításával megbízott Gustáv Husákot, hogy engedélyezze a magyar antifasiszták al-