A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-11 / 2. szám

■M

ara

M'

ELŐ MULT

pedig Peéry szóban forgó írását illeti, az - egyelőre közvetett bizonyítékok által igazolhatóan - nem más, mint a Posoniensis álnév mögé rejtőző szerző Hét sovány esztendő gazdag termése című tanulmánya a Valóság 1946 március-májusi számában. (Ennek bemutatására a közeljövőben kerítek sort. Márpedig ha ez így van, akkor ugyancsak eddigi ismereteinktől eltérően - Szalatnai Rezső magyarországi lapokban közölt írásai mellett- a csehszlovákiai magyar irodalom újabb megjelent - és Fábry memorandumát is megelőző — dokumentuma került elő az egészen ez idáig a "hallgatás éveinek" nevezett, 1945 és 1948-49 közé eső időszakból.

De Peéry Rezső levele abból a szempontból is lélektanilag hiteles, megrázó erejű dokumentum lehet számunkra, hogy miként látta — láthatta 1946-ban a magyarországi helyzetet, közállapotokat a frissen idemenekült gondolkodó ember.

(S végül néhány konkrét megjegyzés a levélhez. A szöveget minden változtatás nélkül, betűhű átírásban közlöm. A (...) két helyen is bosszantó szövegromlást jelöl: a második kéziratlap bal felső sarkából sajnálatos módon hiányzik — letépődhetett- egy darabka. A levélben említett Sz. Rezső természetesen Szalatnai Rezső, aki akkoriban még Pozsonyban élt és szinte több intézménynek is elegendő feladatot vállalt magára s látott el a "szégyen elhárítása, az ütések tompítása, a barbarizmus leleplezése" érdekében. A "szeptemberi helyzetkép" utalás Szalatnai Rezső és Peéry Rezső 1945. szeptember 14-e és 18-a között tett budapesti útjára, melyről Peéry valószínűleg egy eleddig még ismeretlen levelében ugyancsak beszámolhatott stószi barátjának.)

Tóth László

Édes jó barátom,

ma kaptam kézhez és olvastam azonnal végig kéziratodat, mely bennem éppúgy megtette hatását, mintahogy megteszi majd az olvasóban: megrázott, felkavart, megtisztított. Azonnal elszaladtam vele Illyés Gyulához, aki itt az írók között leginkább és legspontánabbui hordja szívén ügyünket. Most közös kérelmünket tolmácsolom (- Illyés is nyomban egyszuszra olvasta el vallomásodat). Légy szíves 4-5-6-7 gépelt oldalon

(több is lehet, kevesebb is) rövid önéletírást mellékelni és azt Sz. Rezső címére küldeni, aki nekem továbbítja. Legyen meg ebben az, hogy 1938 májusa - az államválság ideje -óta mi történt veled, legyen meg ebben lehetőleg precízen és részletesen elfogatásod és fogságod története, az ellened foganatosított hatósági intézkedések ismertetése, a front előtt és alatt viselt dolgaid. Ha kívánod, lehet ez teljes önéletírás, csupán a hangsúly legyen a némaság és üldöztetés éveinek hiteles rajzán. Illyés Gyula úgy véli ugyanis - és én igazat adok kitűnő ösztönének — hogy írásod igazi erejét és hitelét csak azok érzik, akik, mint mi, ismerünk. Azok számára viszont, akik itt Magyarországon nem ismernek, ez az önéletírás mutatná fel az élet igazolását az írás mögött. Néhány soros bevezetőt írnánk ez önéletírás elé s ez a narratív rész lenne a tanulmány bevezetése. A kézirat 2-3 oldalán van ugyan erről néhány szerény soros utalásod, ez azonban nem elég. ("A szellemi antifasizmusnak nem voltam ép utolsó magyar katonájáétól kezdődően.) Az önéletrajz elé írt szöveg utolsó mondata ez lenne: F.Z. így mondja el eddigi élettörténetét:". S akkor jönne a curriculum vitae. Mivel itt ma sokszor olyan emberek ítélkeznek elevenek és holtak felett, akiket a múltban sem tehetségük, sem bátorságuk, sem kiállásuk, sem etikájuk nem emelt ki a szerkesztőségek homályából, nagyon jó lenne, ha írásod hitelét ilyen módon alátámasztanád. Az élet itt is tele van törtető betyárokkal, kik egy dolog előtt hunyászkodnak meg csupán: ha az elmúlt hét esztendő szenvedéseinek sebét mutatod nekik a tenyereden. Zolikám én sem kedvelem ezt, de közös ügyünk kívánja meg s te majd gondoskodsz arról, hogy szürkén és tárgyilagosan nyilatkozz erről. Mert hiszen nem a szenvedés érdekes egymagában, hanem a szenvedés folyamatossága és a szenvedés és eszmélet kölcsönhatása. (...) nem engedné ezt kedves Zolikám, akkor persze ne fáraszd és (...) magad vele, ez esetben csupán a nyers adatokat közöld velem levélben és a bevezetést megcsinálom magam. Mivel írásod nem csupán tanulmány, hanem történelmi és erkölcsi dokumentum, nagyon jó lenne, ha a kért önéletrajzot megkapnám. Persze mondom: ha most nem tudod 1-2 hét alatt megcsinálni és eljuttatni, akkor kiadjuk az írást nélküle, s minél előbb. Szabó Zoltán és Illyés azt ajánlják,

hogy a Magyar Ifjúság Demokratikus Szövetsége (MADISZ) címkéjével a VALÓSÁG című folyóirat adja ki. Lehet, hogy itt sorozatos kiadványokat indítunk (a te írásod, Rezső és az én dolgozataim már készen vannak) vagy egy könyvben adjuk ki a hármat. Ezekről a kérdésekről már megkezdtem az eszmecserét az illetékesekkel. Az is valószínű, hogy más nyelven is megjelenik majd. Az írás ereje és szépsége kötelez arra barátságunkon felül, hogy mindent elkövessek, minél szebben és reprezentatívebben lásson napvilágot. Nagyon köszönöm kedves barátom, hogy ilyen remek vértezetben indulsz érettünk csatába: kísérjen szerencsével a lealázottak és szenvedők Istene.

Én most próbálok itt tenni valamit igazságaink érdekében — de milyen nehéz feladat ez! A helyzet N.-on lesújtóan szomorú, legyőzött és vesztes ország ez, ezt érzed mindenütt. Romok, kiégett tankok, bombák az utakon, az éhség elcsigázott vonásai az arcokon, szegénység, rongyok, úton-útfélen rokkant koldusok. Közben az eddigi európai pénztörténet legnagyobb inflációja. A vezetés gyenge és kapkodó, a nyomor napról-napra növeli az emberek csüggedését. A lelki helyzet tekintetében úgyvélem ugyanaz történik, mint Németországban. A szeptemberi helyzetkép sajnos nem volt felületes impresszió. Az ország Zápolya korát éli. Hogyan fognak itt otthont találni a kiűzöttek? Ki fog rajtuk segíteni, amikor annyi a meg nem segített idebenn? Adva van a "haza" és a "nép" mint ezúttal tényleg existenciális kérdés - és mindenki csak pártérdekekben gondolkozik. Nem kell magyaráznom, hogy éppen azért látom ezt így, mert a múltban is úgy gondolkoztam, amint mi odaát. Az azután egyáltalán nem csodálatos, hogy ilyen objektív körülmények milyen végzetes szubjektív reagenciát okoznak. Látod, mint él Szlovákiában a viszonylagos bőség és konszolidáció közepette a reakciós eszmélet. Most gondold el, mi lehet itt a lelkekben. És sajnos mindenütt "morális vacuum" mint te kitűnően megfogalmaztad.

A többiről majd máskor! Mégegyszer köszönöm tiszta szavaidat és honvággyal telten, a régi szeretettel és barátsággal ölellek:

Biód.

A H ÉT 11