A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-11 / 2. szám
SIKER A magyar „Herkules” Az ötletgazdag dr. Pollák Lajos a második világháború utolsó éveiben járt abba a szenei gimnáziumba, amely jogutódjának most a fia is a tanulója. Azt az ötletét, hogy a mi kicsi iskolánkba meghívja két neves pesti barátjával együtt dr. Hegedűs Csabát is, először jómagam sem vettem komolyan. Az egész iskola felfokozott kíváncsisággal várta a hajdani világbajnokot, az aranyérmes olimpikont, a magyar birkózóválogatott volt szövetségi kapitányát. A megjelenésében és testalkatában a tudományosfantasztikus filmek hőseit idéző magyar "Herkules" egykettőre megnyerte a bizkózástól általában idegenkedő diáklányok tetszését is. Egyesekét talán jobban mint a fiúkét... A baráti fogadtatást követően mikrofonhoz lépő híres sportoló szavai szinte lenyűgöztek. A szerkezeti szempontból gondosan felépített, árnyalt orgánumú előadása megfelelt az ékesszólástan követelményeinek. Stílusának szemléletességén és hangulatosságán kívül főleg azok az elemzései késztettek megkülönböztetett figyelemre, amelyek - érezhetően - igazmondón tárták elénk egy nagyakaratú ember életpályájának sikereit és buktatóit. "Sárváron születtem...", de nem Babits Mihály ismert verssorát idézve folytatta, bár talán tehette is volna. Nagy átéléssel mesélte, hogy 1956-ban, nyolcévesen már meg akarta hódítani a világot. Mindenféle sportág érdekelte, de leginkább a birkózáshoz vonzódott. Az első aranyérmét a serdülők megyei bajnokságán, szülővárosában szerezte. Neki azonban ez a siker nem hozott igazi örömöt, mert ellenfele nem lépett pástra, s így küzdelem nélkül lett első. Később minden eredményért keményem meg kellett küzdenie. 1966-ban ifjúsági válogatott, majd a "nagyok", Kozma, Pólyák és Varga mellé kerülve rövidesen a nagyválogatott kerettagja lett. "Ebben a csapatban nagyon jó volt dolgozni..." - emlékezett vissza. Tornatanár édesapja és az autószerencsétlenség következtében meghalt Kozma István volt az eszményképe. "Én akkor még siheder voltam, a nagy sztár, a nagy bálvány, valamiért mégis közel engedett magához, és emlékszem, mennyire bántotta, hogy a birkózást úgy lenézik". Pedig erre nem volt ok. Ezt bizonyította 1971 szeptemberében a szófiai világbajnokságon Hegedűs Csaba is, aki a döntőig hét ellenfelét győzte le tussal. A világbajnoki döntőt a szovjet Nazarenko ellen vívta 45 ezer ember előtt, akik "Hegedűs-tus" rímes, ütemes kiáltásokkal biztatták a kedvencükké választott Csabát. Óriási akaraterejére jellemző, hogy 1:5-ös állás után a "sírból" hozta vissza a mérkőzést, amelyet szurkolói kívánságának is eleget téve, végül szintén tussal nyert meg. Itt ragadt rá a 'tuskirály" elnevezés. Nagy derültség közepette ecsetelte az alig 160 centiméter magasságú edzőjének tettét, aki az újdonsült világbajnokot a vállára kapva körülhordozta a stadionban. Ebben az évben a "világ birkózója" címet is elnyerte. öntudasságára jellemző, hogy amikor az olimpia évében megkérdezték tőle, szeretne-e olimpiai bajnok lenni? - azt fe lelte: "Én nem szeretnék, hanem olimpiai bajnok leszek!" És lett,
