A Hét 1991/1 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-22 / 12. szám
TANÁCSADÓ JOGI TANÁCSOK "77 éves vasúti nyugdíjas" jeligéjű olvasónk azt írja, hogy a közjegyzőnél szerződést készíttetett, mellyel a családi házát egyik lányára és vejére íratta. Mivel a házhely (a telek) társtulajdonosaiként testvérei és azok leszármazottai is szerepeltek, a közjegyző - levélírónk tudta és beleegyezése nélkül - a házat is a nevükre íratta, és így készítette el a szerződést, melyben olvasónk csak 1/8 rész társtulajdonosaként szerepel. Veje átutalt neki bizonyos összeget, de ez a vételár nem felel meg a ház tényleges értékének, mivel a valós becsérték ennél jóval magasabb. Azt sem tudja, "mikor és kivel írtak szerződést", mert a közjegyző neki nem adott egy példányt sem a szerződésből. Csak a lányától tudja ennek tartalmát. A ház most már a lánya és veje nevén van. Olvasónk nem érti a közjegyző eljárását, és felvilágosítást kér. A közölt adatok alapján nem lehet véleményt mondani a problémáról. Kérdés, hogy mióta voltak a rokonai a telek társtulajdonosai, mikor építette a házát, 1950 előtt vagy után-e. Ha 1950 után és kizárólag saját pénzeszközeiből (az építési engedély is csak az ő nevére szólt), akkor ennek ő volt a tulajdonosa, így eladás esetén kizárólag őt illette volna meg a vételár. A többi telektulajdonosnak csak a telekrészért (eszmei tulajdonrész) járt volna az ellenérték. Ezt a szerződésben is fel kellett volna tüntetni. Minthogy olvasónk 1968 óta özvegy, a azóta gyermekeit egyedül nevelte, az is kérdés, nem volt-e a ház a feleségével közös tulajdonban (a házassági vagyonközösség része). Ez akkor áll fenn, hr a házat a házasság idején, még felesége életében építette. Ez esetben az elhunyt feleség vagyonrészét a hagyatéki eljárásban a gyermekei örökölték. Mindezeket a kérdéseket csak a telekkönyvből (telekkönyvi kivonat alapján), vagy a járási geodéziai központban vezetett ingatlannyilvántartásból (a tulajdoni lapból - LV), a szerződésből, valamint az ingatlan szakértői becsléséből lehetne megítélni, ill. ellennőrizni. Az is kérdés, mikor kötötték a szerződést, mert az 1990. augusztus 1 -je óta az ingatlanok értékelésére új szabályok vonatkoznak. Azt tanácsoljuk, ezekkel az iratokkal forduljon egy ottani ügyvédhez, aki felülvizsgálja és megmagyarázza az ön számára nem világos kérdéseket. Dr. B. G. CSALÁDI NEVELÉS Az önérzékelés az 1. és 3. év között fejlődik ki a gyermekben. Az önérzékeléssel bizonyos viszony alakul ki benne saját ÉN-jéhez, bár a gyermek ilyenkor még harmadik személyben beszél önmagáról (pl. Ferike eszik). Ebben az időben kezd a gyermek úgy nézni önmagára, mint személyre, és nem mint tárgyra. Ugyanebben az időszakban következik be az ún. első dackorszak, amikor a gyermek elkezd ellenkezni mindennel és mindenkivel. Ilyenkor nehezen viseli el saját tehetetlenségét, mindent egyedül akar csinálni, haragszik, ha ebben gátolni merészelik, vagy ha valami nem sikerül neki. Ez már az alakulóban lévő önérzet első jele! Megjelenik nála a birtoklás érzése, mely leginkább a játékokért való zékenyebben reagál az otthoni családi jelenetekre, veszekedésekre, káromkodásokra, de a szülők szerelmi együttlétére is, ha ennek szemtanúja. Ezeket a vélt vagy valós sérelmeket, kisebb-nagyobb megrázkódtatásokat nevezzük lelki, érzelmi sérülésnek, szichotraumának. A gyermek továb- i lelki fejlődése egy-egy ilyen trauma után attól függ, megoldható-e vagy 5em ez a konfliktus, s hogy megoldjuk-e. Ha igen, a megbántás helyrehozható, az izgatottság hullámai elcsitulnak, a lelki fejlődés nem szenved kárt. Más a helyzet, ha a konfliktus nincs megoldva (vagy megoldhatatlan), ha túlságosan szigorúak vele a nevelésben (magyarázat, meggyőzés nélkül tiltanak neki dolgokat), ha nincs ideje a "gondjait" megbeszélni, mert ezek olyan lelki sérülést okozverekedésben, küzdelemben nyilvánul meg. Ez a korszak a jellem iskolája. A gyermek tágítja kapcsolatait az emberekkel, tapasztalatokat szerez, s ezek meghatározzák hozzáállásait és társadalmi érzéseit. Az óvodában hirtelen kapcsolatba kerül a magakorabeli gyermekek nagy csoportjával és a tanító nénikkel. A napi programja teljesen más, mint otthon volt; sokrétűbb, izgalmasabb, igényesebb, bizonyos fegyelmet, engedelmességet követelnek meg tőle, és bizonyos együttműködést a többiekkel. A gyermek, aki kristálytiszta önzéssel szü etik a világra, fokozatosan megtanul ól kijönni a többiekkel, hogy majdan ól kijöjjön az emberekkel is. Ez nagyon nehéz és bonyolult feladat számára. Szaporodnak ilyenkor a konfliktusok, az összetűzések, az igazi vagy vélt sérelmek, ezért a gyermek sokkal érhatnak, melyek további fejlődését gátolhatják, megronthatják, visszavethetik. Ennek következtében akár vissza is térhet egy előző kori viselkedési formához (pl. szopni kezdi az ujját, sírós lesz, bepisil éjszaka, pedig korábban már szobatiszta volt). Egy erősebb idegzetű gyermek ilyen esetben könnyen alakoskodóvá válik, egy gyengébb könnyen megtörhet, félénkké, bizonytalanná, szomorúvá és passzívvá válhat. Ha teljesen hiányzik a gyermek neveléséből az érzelmi kapcsolatok igényének kielégítése, ún. frusztráció, vagyis érzelmi éhség lép fel nála, mely komoly lelkiegyensúly-zavarokhoz vezet. Ezért is fontos minden családi konfliktus, trauma mielőbbi megoldása-feioidása, ahogy mondani szokás: "a szülői harag felett nem szabad a napnak lenyugodnia". Dr. Bajnok István a Hŕŕ 2a
